Férfiak, nők, forró gyanta

Férfiként női könyvet olvasni nem ciki. Egy férfinek a női könyv a titkok bőséges tárháza, amiben talán ott van a rejtély kulcsa, hogyan is működik egy nő. Bár szerintem még egyikünk sem találta meg, de egyszer...talán...hátha

Férfiként női könyvet írni komoly kihívás lehet. Bár magáról a szerzőről nem tudok sokat az viszont biztos, hogy Robert Rave könyve nőknek szól, sőt nőkről szól. Mi vihet egy férfit arra, hogy ilyen könyvet írjon? Persze most rosszindulatú tollnokok biztosan gonosz dolgokra gondolnak én mégis ámulok Robert Rave bátorságán és persze tudásán, hiszen Intimgyanta című új könyve  nem csupán egy gyenge próbálkozás arra, hogy pasiszemmel bekukkantsunk a nők világába és kalandozzunk ott picinykét, hanem komoly dolgozat arról, hogyan ír egy Férfi a Nőkről, sőt hogyan ír jól. Mondom ezt olyasvalaki fejével, aki bár a focit nem szereti, a kocsiktól nem jön a libabőr, mégis úgy gondolom Férfi vagyok.

Az "Intimgyanta" a kusza kapcsolataikkal küzdő három nővér története, akik New York legmenőbb intimkozmetika-szalonjában dolgoznak - celebek, színésznők és hasonszőrűek legrejtettebb testtájain. A lenyűgöző szépségű Carolina Impresario - a legidősebb nővér, az Impresario Szalon tulajdonosa - látszólag mindent megkap, amit akar, de valójában őrlődik sikeres barátja és egyetlen igaz szerelme között. A középső testvér, Anna, egy fájdalmas válás után kelletlenül áll újra munkába, próbál még jó képet is vágni hozzá, miközben három gyermekével is boldogulnia kell, akik közül az egyik nagyon más, mint a többiek. A friss házas Sofia nővéreinek keveréke: vonzza a békés családi élet, amit Anna élt korábban, ám magába szippantja a New York-i éjszakai élet és újonnan megismert jó barátja, amiből otthon súlyos problémák származnak. A nővérek a szalon tökéletesen ápolt világának gyantától ragacsos keretei között keresik a szerelmet, a barátságot - és a jobbik énjüket.

Az "Intimgyanta" humoros, érzelmes regény arról, mire képesek a nők, hogy fenntartsák a tökély látszatát akkor is, ha fáj.

Irigylem Robert Rave-et. Olyat tud amit mi kevesen. Írt egy női könyvet, amit a férfiak is kíváncsian olvasnak.Nőkhöz szól, nőkről és nőknek mégis kicsi pluszt ad minden sorának az, hogy ő férfi.

Robert Rave: Intimgyanta
Pioneer Books

Ízek életre-halálra

Vannak emberek akik csak fűtőanyagként dobálnak magukba némi ételt, ettől mennek tovább. Vannak azok, akik azért szeretnek enni, van néhány kedvenc ételük és igyekeznek legtöbbször olyat fogyasztani ami kedvükre való. És vagyunk mi - a fanatikus ízvadászok, az ínyenc finomkodók akik nem csupán enni szeretünk, ízlelni, élvezni az étel minden velünk töltött percét, hanem szeretjük a formáját, színét, a folyamatot ahogy a finomság készül és legvégül a legjobbat: nézni a másikat, ahogy az első falatot a szájához emeli és várni a hatást. Ez lehet mosoly, nyögés, sóhaj, mély csend, csillogó tekintet, megremegő szájszél...és folytathatnánk még hosszan, de ez már egy másik könyv lényege lenne.

Néhány éve Stahl Judit volt az, aki igyekezett olyan könyveket kínálni nekünk a piacon, amiben a kalandon, szerelmen túl ott vannak az ételek, a jó borok ezzel olyan ambíciót nyújtva nekünk, ínyenceknek, hogy ne csupán olvassunk, hanem a könyvet letéve kezdjünk főzni, étellel csábítani, falatokkal kényeztetni.

Aztán Stahl valahogy belefáradt és az ilyen típusú könyvek száma egyre fogyatkozni kezdett. Ettől a romantikus szakácsok, az olvasni szerető étteremtulajdonosok és az álmodozók talán kissé szomorkásak lettek...egészen ezidáig.

Erica Bauermaister romantikus gasztrodolgozatában Lillian, az elismert séf gyerekkora óta a legtöbb időt a konyhában tölti, hogy megfejtse az ételek szívet-lelket gyógyító és emléket idéző titkait. Hogy ezt a tudást és a főzés szeretetét átadja másoknak is, főzőtanfolyamot indít az éttermében. Minden hónap egyik hétfő estéjén nyolc tanítvány gyűlik össze. Köztük van Claire, aki a kisgyerekei mellett igyekszik ismét rátalálni önmagára; Tom, az ügyvéd, akinek az életét felforgatta a gyász; Antonia, az olasz konyhatervező, aki nemrég költözött Amerikába; Carl és Helen, az idős házaspár, akiknek a kapcsolatuk olyan fordulatokat is rejt, amelyeket a csoport többi tagja álmában sem sejtene. Valamennyien azért érkeztek, hogy megtanulják a Lillian lélekkel teli fogásai mögött rejlő művészetet, ám gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a konyhán túl is keresik a receptet valamire. Lillian olyan ételek elkészítésére tanítja meg őket, amelyek aromája és technikája nem hagyja érintetlenül életük rejtett zugait sem. Így lassanként, egymás után változtatja meg őket mindannak az íze, illata és textúrája, amit maguk alkotnak...

Ritka az olyan könyv, ami a "10 pont arra, hogyan írj nagyon jó regényt" tanácsainak betartásán túl érzelmeket vált ki, sőt illatokat áraszt magából. Ez ilyen. Főhőse úgy látja a világot, ahogy nagyon kevés ember láthatja és láttatja.

Örülnék ha létezne ilyen ember. Megismerném. Beszélgetnék vele.


Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra
Pioneer Books

Meghökkenni ötvenötször

Hiszem, hogy egy tanáron nagyon sok múlik. Nem csupán az, hogy az általa tanított tantárgyat és témakört megkedveled-e hanem akár az is, hogy milyen irányba megy tovább az életed. A tanár nem csak az a mókus, aki diktál és szekíroz, hogy tanulj többet, jobban, még inkább, hanem egy olyan meghatározó szereplője az életednek, aki irányt is mutat és bár nem feltétlen helyes irányt, de talán az is lehet még.

Aki nem szereti a történelmet annak ez a könyv ideális arra, hogy idővel megszeresse, hiszen olvasás közben rájöhet, hogy a történelem több, mint száraz évszámok és adatok halmaza: a történelem Te és Én vagyunk meg a nagyi, a dédpapi és még vissza, vissza, vissza az időben. 

Szeretem a történelmi érdekességeket, úgy gondolom, közelebb hozza azt a kort, amelyben történt, s amelyről nem lehet személyes tapasztalásom. 

Bánó Attila 55 érdekességet, nem mindennapi történetet írt le. A könyv a magyarok kalandozó hadjárataival kezdődik, átível több mint ezer éven, s az utolsó előtti fejezet a KGB1956-os szerepét taglalja.
Bánó könyve amolyan "egyet olvass, aztán pihenj" könyv.  Egy-egy fejezet nemcsak a szerző véleményét írja le, hanem különböző forrásokból idéz, más kutatók, történészek nézeteit, megállapításait is ismerteti.
Ez a könyv remek kiegészítője lehet történeti regényeinknek, például az Egri csillagoknak. Vajon hogyan fordulhatott elő, hogy az egri hőst, Dobót börtönbe vetik?
Sok érdekességet tudhatunk meg: például ki gondolta volna, hogy Stockholmban, a történeti múzeumban az 1. leltári számú tárgy Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartója? Arra is fény derül, mit keresett Drakula Visegrádon és Pesten? Ki volt Dóczy Fruzsina szeme fénye, s mi köze van Báthori Erzsébet legendájához? Nagy Lajos király, Zrínyi Miklós, Bolyai János és még sorolhatnám, a történelemből jól ismert nevek és hozzájuk kapcsolódó történetek. De mi az igaz ezekből a történetekből? Vajon ki is volt Dózsa György?

Ezer kérdés, 55 válasz - talán így ismertethetnénk ezt a kötetet egy mondatban. Izgalmas, érdekes kötet, kiváló karácsonyi ajándék azoknak, akik már kedvelik a történelmet vagy azoknak akik éppen most kényszeredetten tanulmányozzák de nem értenek belőle egy szót sem.

Bánó Attila: 55 meghökkentő eset a magyar történelemből
Athenaeum Kiadó

Tejmozi

Először ismertem meg az írót, majd a regényét. Ez lenne az ideális sorrend? Az embert látni a regény mögött vagy szimplán a regényre koncentrálva elképzelni milyen lehet mögötte az ember?

Nem volt egy könnyű könyv ez nekem. Persze a szépirodalom sosem azért születik, hogy az olvasónak annyira nagyon jó vagy szórakoztató vagy lazító legyen. Sokkal inkább fontos az elgondolkoztatás, a továbbgondolás, a filozófikus mondanivaló mint az, hogy az olvasó közben jól érezze magát.

A főhős apja otthoni műtermében "megélhetési" aktképeket fest fiatal lányokról, közben halk zene szól, míg fia a tejüveg ajtó mögül leskelődik. Az anya kisfiával egy kitalált, csak kettejük által ismert nyelven beszélget, melyen keresztül egy szorongó, a maga módján mégis boldog gyermekkor elevenedik meg az olvasó előtt. Az apa később elhagyja családját, a fiú attól fogva anyja és húga szeretetjátszmáinak áldozata lesz. Kettős le- és elszámolás Balla D. Károly finomra csiszolt, gazdag és mégis takarékos nyelven megírt könyve, fájdalmas tanulságokkal, kibeszéletlenül maradt, ezért feloldhatatlan feszültségekkel.

Elgondolkoztam, továbbgondoltam. De még mindig nem érzem jól magam. Talán azért mert mostanában túl sok zaklatottság van körülöttem, talán amúgy sem nekem íródott ez a könyv vagy egyszerűen képtelen vagyok most olyan hangulatba kerülni amitől ez a dolgozat eléri azt a célt amiért az író dolgozott vele nem is keveset.

Talán később majd újra nekifutok és lesz egy újabb cikk ennek kapcsán. Talán majd részletekben megpróbálom. Nekem most túlságosan felkavaró volt. Nem akartam ennyit gondolkozni, ennyi párhuzamot állítani, ennyit filozofálni azon, hogy milyen is az élet amiben élek és ami körülöttem zajlik.

Bella D. Károly: Tejmozi
Magvető Kiadó

Verset mindenkinek

Nem olvasok gyakran verseket. Pedig arany-drága irodalomtanárom volt a középiskolában. Szerettem Csilla nénit, de az irodalmat annak idején még nem igazán. Amikor verset olvastam mindig jött a görcs, hogy értem-e ezt valójában, hogy úgy értsem ahogy ő értette, hogy az ő képei vajon az én képeim is ugyanúgy? Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség, hiszen akármit is akart a költő kifejezni, ha egyszer nekem máshogy jelennek meg a képek, mást értek, érzek, látok belőle akkor és ott amikor olvasom, a lényeg, hogy számomra mit jelent.

Kemény Lili fiatal költő, bár nem tudom valóban van-e jelentősége a kornak akkor amikor az ember egy verseskötetet vesz a kezébe. Szerencsés lánynak gondolom őt, hiszen már tizenévesen kezébe vehette első könyvét ami azért csoda érzés lehet. Sokaknak ez csak sokkal később adatik meg. Vagy soha.

Voltak olyan versek, aminek nekifutva mást vártam vagy inkább vártam de nem kaptam. De volt nem egy, ami nagyon jó megfigyelőkészségről tesz tanúbizonyságot, jó témaválasztásról és arról, hogy ez a lány sokkal több mint egy felnövőfélben lévő költőnő. Lili a valóságban él és azt igyekszik költőivé tenni, nem pedig egy magasztos tartalom felől indul és ott is ragad.

Téli eső fölszáradása a Városligetben
keleten van egy gomolyfelhő
kétszáz éve pont ugyanott
van benne valami mítoszkeltő
idegenség a kutyám is ráugatott
nem akart senki lakást vele szembe
kimaradt ez a tér kihagyta a város
fái alá csak a hetvenötös troli megy be
mint óriás fogasokhoz egy ruhatáros
telente estefelé ködök tekeregnek
földre szorítják őket a fák
semmise néz ablak se keletnek
nincsen házsor nincs kutyatáp
reggel a spájzban mehetek le
elmúlt az eső el a köd-szorítás
mégse szabad fölnézni keletre
nem törvény ez csak régi szokás
fölszáradtak a tegnapi tócsák
oldott holdfény porként ottmaradt
fölsöprik majd vagy fölporszívózzák
fölszórják vele a holnapi havat

Mit érzel közben? Bármi is legyen, érdemes a többinek is utánajárni a kötet által.

Kemény Lili: Madaram
Magvető Kiadó

Túlélni itt is, ott is

Lassan egy hete hevert a polcomon Michael "Bear" Grylls új könyve. Aztán ma egy hagymát szeletelve belevágtam az ujjamba, dőlt a vér és még most is lüktet ahogy ezt a cikket írom. Egy hagymától!? Mi lenne ha ledobnának egy helikopterről egy ejtőernyővel a sötét erdő közepére?!

Szerintem végem lenne. Vagyis csak eddig hittem ezt, de aztán elkezdtem ez a könyvet és kezd megjönni az önbizalmam. Már az ujjam sem fáj annyira, a mellényem egyre nagyobb, hiszen az erdők mestere, a túlélés mágusa ad nagyon sok hasznos tanácsot ebben a kötetben.

Bear, aki 3 évig szolgált a Brit Hadsereg különleges alakulatánál, de egy ejtőernyő-balesetben eltörte a gerincét, ezért arra kényszerült, hogy elhagyja a sereget, aki nem csupán kalandor és felfedező, hanem, akit már milliók jól ismernek a Discovery Channel műsoráról! Most könyvében mutatja meg, hogyan tudod áttörni saját határaidat! A férfi, aki megmászta az Everestet is, egy teljes túlélési útmutatóval nem csak a kihívások legyőzésére ösztökél, hanem az álmaid elérésére! Kiváló és gyakorlati tippeket ad arra nézve hogyan rakjunk tüzet, állítsunk sátrat vagy hogyan igazodjunk el a közelgő felhőkön.

Bear jelenleg a Temze folyón, egy átalakított bárkában éli mindennapjait feleségével, Sharával, és három gyermekükkel.

Bear Grylls: A vadon törvényei
Jaffa Kiadó

NOVEMBER 30-ÁN EL CAMINO KÖNYVBEMUTATÓ

Sándor Anikóval Vágó István beszélget

A napokban került a boltokba az első könyves újságírónő, Sándor Anikó EL CAMINO című alkotása, mely a szerző saját zarándokútjának történetét meséli el. November 30-án, szerdán 18 órakor az Allee Libri könyvesboltban a vetítéssel egybekötött könyvbemutatón az ismert televíziós személyiség, Vágó István beszélget majd Sándor Anikóval.

November 30-án, szerdán 18 órakor az Allee Libri könyvesboltban a közönség is találkozhat az El Camino csodáit átélt és regénnyé formált szerzővel, akinek beszélgetőpartnere az est folyamán az ismert televíziós személyiség, Vágó István lesz. „Engem az érdekel, hogy egy sikeres újságírói pályát miért hagy ott valaki és választ egy ilyen nagyon transzcendens megoldást. A könyvbemutatón egy szkeptikus fog érdeklődni egy számára furcsa világ iránt.” – nyilatkozta Vágó. 

A két ellentétes világnézet találkozását ígérő eseményt azt teszi még különlegesebbé, hogy a szerző kizárólag ott mutatja meg a könyv valódi szereplőinek az Úton készült fotóit.

Szerelem, barátság és a valóság

Mikor nevezheti az ember igazán pocséknak egy napját? Úgy érzem ez a mostani nekem az volt. Megkérdőjeleződött sok minden bennem amit az emberi jó szándékról, áldozatkészségről, egyenes beszédről gondoltam.

A történtek után fogalmam sem volt, hogy hagyjam inkább szétáramolni bennem mélyen ezt a pocsék érzést, amit az erőszakosság, az agresszió és az indulatok keltettek életre vagy fojtsam el és meneküljek valami teljesen irreális, számomra idegen világba? Először a másodikat választottam azt gondolva, hogy soha jobb alkalom egy igazi női regényhez, hiszen férfi vagyok aki amúgy nem egy soviniszta állat de azért mégiscsak férfi. Mi lehetne ilyenkor az irracionalitás legjava, mintsem belekezdeni egy könnyed, itt-ott klisészerű de mégiscsak több millió nő által kedvelt könyvbe? Rachel Gibson legújabb könyvében a kissé önbizalom-hiányos Jane Alcott a nagyvárosi szinglik táborát gyarapítja. Kissé belefáradt már a vakrandikba az olyan férfiakkal, akik heverőt tartanak a furgonjuk hátuljában.

Jane kettős életet él: nappal a belevaló Seattle Chinooks hokicsapatáról - elsősorban hírhedt kapusukról, Luc Martineau-ról - tudósít, éjszaka ír: álnéven ,,Cicamaca" botrányos kalandjait szövi... és indítja be minden férfiolvasó fantáziáját. Amióta az eszét tudja, Luc megszállottan dolgozik a sikerért. Még csak az kéne, hogy egy éles nyelvű, tenyérbe mászó újságírónő vájkálni kezdjen a múltjában és feldúlja az életét! De amint a szürke kis nő lecseréli fekete ruháit egy lélegzetelállító vörös estélyire, Luc rájön, hogy Jane-ben több rejlik, mint az első látásra gondolta. Lehet, hogy itt az ideje kockáztatni. Lehet, hogy itt az ideje, hogy kiderüljön...

Kiderült? Igen. De még mindig nem éreztem úgy, hogy túl vagyok ezen a szörnyű napon. Persze volt néhány nagyon jó dolog, kedves pillantások, támogató mosolyok de úgy érzem még mindig maradt valami fura bennem ott mélyen. Persze egy magamfajta ember nem mindennap találja szembe magát ilyesféle embertípussal és egyszerűen felépített de mégis elég fenyegetően hangzó mondatszerkezettel talán ezért is ez a nem jó érzés. Mintha valami még hiányozna. Megoldás?

Még egy könyv? Hülyeség, de ami eszembe jutott az nem új. Sőt. Mégis amikor valamilyen gond jön szembe akkor ez a könyv a legtöbb esetben segít, hiszen benne van minden ami körül az életem forog: olasz virtus, barátság, kitartás, segítőkészség, szerelem, isteni különleges ételek, energia, lendület és Róma, az örök város. Anthony Capella gasztro-szerelmes dolgozata - A szerelem étke - nem mai darab, a borítóterv elég retro és még csak nem is próbált beállni az utóbbi évek gasztroforradalmát meglovagoló regények sorába. Annak idején is csak megjelent, akinek mázlija volt megvette, aki meg a borító alapján ítélt az elcseszte. A történet szerint Rómában vagyunk, ide érkezik Amerikából művészettörténeti ösztöndíjjal a gyönyörű Laura. Egy nap betér Tommaso, a szoborszépségű szívtipró törzshelyére, aki a véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésből megtudja, hogy Laura ezentúl csakis olyan olasz srácokkal kezd, akik tudnak főzni, mert azok a szerelemben is nagymenők. Pincérként Tommaso sajnos csak a pizzához ért, barátja, a mafla Bruno azonban az egyik legjobb római étterem séfje. És mivel Laurát mindenképpen el kell csábítani, hamarosan kezdetét veszi egy fergeteges bohózat. Tommaso mennyei étkeket tálal Laurának - persze Bruno főztjét, aki leleményesen igyekszik köddé válni a lakásban, hogy ki ne derüljön a turpisság -, és le is veszi a lábáról. Laura halálosan beleszeret Tommasóba, csakhogy Bruno is Laurába. Tommaso viszont egy idő múltán új kalandra vágyik. Vagyis mindenki mást akar. De ahogy a régi mondás tartja, a szerelem mindent legyőz, pláne akkor, ha a szerelem étkei is terítékre kerülnek. Ez a könyv nemcsak szellemes románc, hanem rendhagyó római útikalauz és kulináris kalandregény is egyben.

Két könyv, ami meghatározta a mai napom. Így már azért jobban hangzik. A dühöngő, nagydarab tinédzser szikrázó tekintete már kihunyt bennem, a indulatszavak oda-vissza cikáztak majd távoztak a hallójáratomból és a meg-megránduló agressziót tükröző arcizmok emlékét is lassan átveszi a nyugalom és a mosoly.


Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol
Athenaeum Kiadó

Melyik a te utad?

BELSŐ NÓRA – UTAK EGYMÁSHOZ

Vajon mennyire meghatározóak nemi szerepeink a mindennapi érintkezések során? Mik a kiegyensúlyozott és örömteli párkapcsolatok kialakulásának alapkövei? Mitől tud hatékonyan működni a kommunikáció két ember között?

Napjainkban az emberi kapcsolatok – amelyek talán a legfontosabb erőforrást jelentik az életünkben – mind gyakrabban mondanak csődöt… A válások száma folyamatosan nő, és a hosszú távú párkapcsolatok működtetésébe is sokan buknak bele. Belső Nóra könyve alaposan, ugyanakkor kellő érzékenységgel járja körül a témát, és rámutat: a legtöbb embernek az érzelmi kapcsolatok kezelése jelenti a fő problémát. Férfiak és nők élnek egymás mellett, gyermekeik vannak, dolgoznak, pénzt keresnek – de nem képesek egymásra odafigyelni, nem érzik és nem értik egymást. A rossz kérdések rossz válaszokat szülnek, és ezt gyakran már ők maguk sem veszik észre.

A szerző kérdésfelvetései, gondolatai, pszichiátriai praxisából hozott történetei, illetve a hétköznapi társas helyzeteket elemző sorai új megvilágításba helyezik a problémákat, és mindenkinek segítenek eligazodni a párkapcsolati érintkezés útvesztőiben.

Jaffa Kiadó

Manó könyvek karácsonyra

A csuka parancsára – orosz népmesék Nagy öröm volt számomra összeállítani az orosz népmesékből ezt a kötetet, mert az orosz mesék igazi varázsmesék: abba a korba hívják meg a mese hallgatóját, amikor az ember még nem ismerte a lehetetlent. Az orosz mesehősök azt tanítják, hogy legyen bármilyen nehéz is az előttük lévő akadály, érdemes megküzdeniük a boldogságért. Ezt a tanítást már a 4-8 éves gyerekek is megértik, sőt képesek erőt meríteni belőle. De mivel a kötetet leginkább családi mesélésre szántam, a felnőttek is sokat okulhatnak belőle.

Varró Dániel: Akinek a lába hatos – korszerű mondókák kisbabáknak Maros Krisztina illusztrációival Varró Dániel, korunk sztárköltője írt már verset felnőtteknek, kamaszoknak, kisgyerekeknek – ám kisgyerekes szülőknek még soha. Saját tapasztalatait sűríti ezekbe a vicces kis mondókákba, hiszen Misi fia alig múlt fél éves. A versek közt van altató (többféle is, az egyik arra az esetre, amikor az apuka már nagyon ideges), öltözető, büfiztető, pelenkázó és fürdető. Minden szülő felszabadultan kacagva fogja olvasni ezt a szépen illusztrált könyvet, mert „Varró Dani” mindennapi örömeiket énekli meg, a tőle megszokott tréfás, finom eleganciával. Nem az összes étel kebel, ebben bárhogy kételkedel. S nem is minden kebel étel, apukádé pont kivétel.

Varró Dániel: Akinek a foga kijött – még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak A 2010 Szép Magyar Könyv díjas Akinek a lába hatos című mondókás könyv folytatása! Maros Krisztina illusztrációival Varró Misi egyre nő, fogai már előbújtak, nem is rest használni őket, mondjuk, fémpénzt rág velük, és mellé egy kis finom homokot. Misi már megtanult járni, kisebb-nagyobb döccenőkkel, sőt pakolni is tud: nehéz feladat ám mindent gondosan kirámolni a szekrényből, s azt gyönyörűen szétszórni a földön. Nem is beszélve arról, milyen pompás szórakozás kirángatni apa laptopjának zsinórját, szétpüfölni a homokvárakat vagy megcibálni a cica farkát. Az Akinek a lába hatos (Szép Magyar Könyv-díj, 2010) páratlan sikere után itt a folytatás: tréfás mondókák azoknak a szülőknek, akiknek már nem kisbabája, hanem kúszó-mászó, gügyörésző csemetéje van.

Mesélj nekem sorozat Sorozatunk népmeséit évszázadok nemzedékei csiszolták, kristályosították ki, őrizték meg. Szépszavú mesemondók adták tovább a bennük rejlő tudást, s a klasszikus meséken is nemzedékek nevelődtek. Válogatásainkkal segítséget szeretnénk nyújtani minden mesélőkedvűnek a „mit meséljek?” nagy kérdésének eldöntésében. Mindenkit biztatunk és bátorítunk arra, hogy olvassa meséinket a maga kedvére, olvassa – netán tán – a mások örömére.

Karla Schneider – Claudia Carls: Cinege Mici meséje Fordító: Orosz Anett Laposföld birodalmának udvari bolondja nyugdíjba vonul, ezért a király az utódját keresi. Boglya Boldi szerint az ő tarsolya rejti a legmókásabb szóvicceket. Piros Vilmos díszes csörgőbotjával szeretné szórakoztatni őfelségét. És s ott van Cinege Mici is, aki lány létére szívesen kipróbálná magát udvari bolondként. Ezért a fogcsikorgató télben hét szoknyát húz magára, a fejére dunnát csavar, és a befagyott folyó jegén serpenyőből készült korcsolyacipőben siklik a kastélyig. Mindhárom udvaribolond-jelölt a kastélyban maradhat, hogy őfelsége próbára tegye őket. Sőt elkísérhetik a királyt egy szánkirándulásra is, amelyen Cinege Mici menti meg mindannyiuk életét. De vajon kit választ végül udvari bolondjának a király? „Mindig kell, hogy legyen egy legelső” – mondja a mesében a király, és a gyerekek ebből megtanulhatják, hogy ne megszokások alapján válasszanak, hanem vágyaik szerint. Vidám és tanulságos könyv a női és férfi szerepek megváltozásáról és a próbálkozás bátorságáról

Mindent a lovakról puzzle-könyv Ezt a remek könyvet lapozgatva jobban megismerheted kedvenc állataidat, a lovakat. Ismerkedj meg a leghíresebb lófajtákkal, tanuld meg a ló testtájait, és játssz a könyvben található öt érdekes kirakóval!

Bori karácsonya A boltokban már ott sorakoznak a csokimikulások és a mézeskalácsok, pedig még egy jó darabig várni kell, hogy végre karácsony legyen. Bori azzal tölti a várakozás hosszú heteit, hogy díszeket készít. Később, a karácsonyi vásáron még a Mikulással is találkozik. De vajon tényleg ő az igazi? Borinak van egy ötlete, hogyan derítheti ki…

4 hozzávaló - sok szorgalom

Fura világban élünk, hiszen ha bemegyünk egy könyvesboltba azt látjuk, hogy az új és újabb szakácskönyvek szinte lefolynak a polcokról, eközben pedig egyre szaporodik a gyorséttermek látogatóinak száma. A vasárnapi ebéd intézménye szinte teljesen megszűnt, pedig kevés fontosabb családi összetartást jelképező és erősítő dolog létezik mint ez. Topchefek jelentetik meg egyre-másra látványos szakácskönyveiket és közben mind azon gondolkozunk minek is az a rengeteg szakácskönyv a polcra ha egyszer nem főzünk esténként semmit?

Mindezek ellenére - vagyis pont emiatt - hasznos és jó a 4 hozzávaló. Gondoltál már arra, hogy: Atyaég, mit fogok főzni ma vacsorára? Hogy tudnék kevesebb pénzt költeni a boltban, kevesebb időt tölteni a konyhában és több időt a gyerekeimmel? Hogyan lehet kevésbé stresszes és jobban szervezett életem? Ez a szakácskönyv azoknak szól, akikben valaha felmerültek már ezek a kérdések. A tévéből is jól ismert két ausztrál anyuka, Rachael és Kim bebizonyítja: mindössze 4 hozzávalóból is remekműveket lehet készíteni, és ez az életstílus igenis működik! A két barátnő csak Ausztráliában és Új-Zélandon több mint 1 millió példányban elkelt könyve már magyarul is olvasható! Rohanó világunk léptékére összeállított szakácskönyvükben minden recepthez 4 vagy annál kevesebb hozzávaló kell, amelyeket akár a magyar szupermarketekből és piacokról is be lehet szerezni. Jó főzést!

 Kim McCosker - Rachael Bermingham: 4 hozzávaló
Jaffa Kiadó

Neked mit jelent a mese?

Nem ismerem személyesen Lakatos Istvánt, de úgy gondolom olyan dolgokban hisz, amiben mostanság már kevesen. Bízik benne és azt szeretné, hogy a gyerek gyermek maradjon, sőt ha lehet még a felnőtt sem baj, ha kicsit gyermek marad. Nyilván fontos neki a mese, ami valóban mese. Nehéz megkülönböztetni mindezt a fantasy-től, hiszen a fantáziánk műve mindkettő mégis talán azt mondanám a mesében több a lélek.

Lakatos István meseregényében egy nem túl szép napon egy Zalán nevű kisfiúékhoz beállít egy Székláb nevű öregember, és azt állítja, hogy a szülei már nem az igaziak, hanem másolatok. Székláb elmeséli a kisfiúnak: szüleit elrabolták a dobozvárosiak, ezért vele kell mennie. Zalán nem tehet mást, mint útra kel az ismeretlen öregemberrel, mert csak így lát esélyt arra, hogy viszontlássa az igazi szüleit. Miután alaposabban megismerkedik Székláb birodalmával, egy családnyi vízimanóval és Jónással, a kecskével, még előtte áll, hogy sárkányokkal is találkozzon Dobozvárosban. Lakatos István könyve kalandos, varázslatos és szívhez szóló történet tíz éven felüli gyerekeknek. 

De nem csak nekik. Harmincöt vagyok és büszkén vállalom, hogy szeretem a meséket.



Lakatos István: Dobozváros
Magvető Kiadó

Toszkána minden irányból

Ma reggel nagyon morcos időre ébredtem. Bármerre néztem szürkeség, hiába kerestem legalább egy kis színt itt, Budapest szívében. Szürkeség jobbról-balról, felülről és alulról. Még a folytonosan barkácsoló szomszédom is csendben volt, pedig ő szélben, esőben is barkácsol, fabrikál, vakol és fűrészel.

Ilyenkor az ember oda nyúl ahová csak tud, a lényeg, hogy valahogy napsütést csaljon a lelkébe, mosolyt legalább szájszegletbe. A Napsütötte Toszkána megteszi - gondoltam - és már kölcsönöztem is ki a videótárból. A film végére persze rájöttem, hogy hiába Frances minden csodalátása én akkor sem vagyok máshol, csak közel oda, ahol a piros hetes és a négyes villamos keresztezi egymás útját, ahol türelmetlenség és folytonos feszültség határozza meg az emberek alaphangulatát...de nem adhatom fel ilyen könnyen!

Leülök és magam köré veszem Frances Mayes összes eddig magyarul megjelent könyvét, hátha ettől jön majd a fény, a mosoly, az olajfák illata...

A film alapjául szolgáló könyv - Napsütötte Toszkána - egyaránt nevezhetô útleírásnak, szakácskönyvnek vagy társadalomrajznak, de leginkább regény.
Frances Mayes naplószerûen beszéli el, hogy élete új párjával miként teremtettek igazi otthont a toszkánai Cortona melletti régi házban, és leltek második hazára Olaszországban.
Az írónô egyszerre tudja rabul ejteni az olvasó gondolatait és érzékszerveit. A sültmalacárus, a zöldséges, a házvétel körüli hercehurca, a toszkán konyha megannyi fortélya, a pohárban megcsillanó bor ugyanolyan fontosságot kap, mint a történelmi, mûvészettörténeti, irodalmi kitekintés. Megjelenését követôen a könyv több mint két évig folyamatosan szerepelt az amerikai bestsellerlistákon.

Toszkána Olaszország egyik legszebb tartománya - Firenze, Pisa, Volterra, San Gimignano, ciprusfákkal szegélyezett, kanyargó utak, dombok és síkságok izgalmas váltakozása, kabócák cirpelése a gyantaillatú estéken, buja mediterrán növényzet.


A haladó Toszkána rajongók már zamatos vörös­borokról, olívaolajról, az egyszerű, mégis fenséges ízű ételekről, az eldugott kisvárosokban fellelhető szépségekről beszélgetnek.

És ha látni is szeretnénk azt amiről Frances több köteten keresztül beszél nekünk, a Szép Toszkána albummal bemutatja nekünk Toszkána kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb arcát. Bob Krist fantasztikus fotóinak köszönhetően új fényben látjuk ezt a lenyűgöző vidéket - kiragadott pillanatok, hangu­latok, emberek, ételek, tájak, ünnepek. Végre láthatjuk Bramasolét is, a Cortona melletti házat, amely a Mayes házaspár második otthonává vált.
Az írónő ezúttal is élvezetesen ír a városok és települések nevezetességeiről és a látnivalókról, elvisz bennünket piacokra és régiségboltokba, körbevezet az ismeretlen, de megannyi kincset rejtő templomokban, mesél a reneszánsz freskókról és az etruszk műemlékekről, férjével, Ed Mayesszel pedig részt vehetünk egy hagyományos olajbogyószüreten is. 

Frances Mayes könyvei a Tericum Kiadó gondozásában jelentek meg.

Út, út, út - El Camino

Sokat gondolkoztam azon mit is írhatnék Sándor Anikó El Camino könyvéről? Írjak a sztoriról? Írjak Anikóról? Írjak az Útról? Kritizáljak? A könyvet nézzem csak? Vagy magát az Utat, aminek a könyv is része? 

Amíg eldöntöm, álljon itt néhány sor a szerzőtől: 
- Sándor Anikó vagyok, átlagos, középkorú nő, az effajta lét minden küzdelmével. Pár hónapja azonban becsuktam egy ajtót, mögötte hagyva az addigi életemet, a munkámat, a teljes létbiztonságot. Körülöttem sorban betegedtek meg az emberek a stressztől, a megfelelni akarástól, és egyre-másra mentünk temetésre is… Úgy éreztem, ha nem lépek, ha nem hallgatok a belső hangomra, amely azt súgja, elég volt, én leszek a következő. Senki nem akarta elhinni, amikor egy délelőtt felálltam légkondicionált luxusirodám íróasztala mellől, és azt mondtam: ennyi volt, most elmegyek. Eleinte őrültként kezeltek, később a csodámra jártak, mint a kétfejű borjúnak: ez az a nő, aki kiszállt…
Valamikor régen olvastam egy útról, amelyről azt mesélték, olyan hely, ahol a csodák valóban megtörténnek. Hittem is, meg nem is, de inkább hinni szerettem volna, mert miben bízhatok még, ha nincsenek csodák? Akkor mi lesz velem? Gondoltam, eljött az én időm.
Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg, ám akkor általában már késő.
Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt...
Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan „bűnért”, amit nem is tudtam, hogy elkövettem. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem.
Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Ezek után hogyan írhatnék más megélt csodáiról? Hogyan gondolhatom azt, hogy értem ezt a könyvet, ezt az Utat vagy magát a folyamatot amit az itt végig gyalogló emberek átélnek? Honnan lehetne fogalmam bármiről is amikor minden nap felülök a piroshetesre és elindulok a munkába ugyanúgy, ugyanakkor...


Talán később kritikát is alkotok majd erről a könyvről. Előtte azonban szeretnék Sándor Anikóval személyesen beszélgetni. Néhány napon belül te is elolvashatod a köztünk zajló beszélgetést...na majd utána beszélünk újra a könyvről.

Sándor Anikó: El Camino - Az út, ami hazavisz
Jaffa Kiadó

50 könyv, amit megvehetsz karácsonyra

Maratoni könyvajánlás és azt megelőző olvasás veszi kezdetét holnaptól: karácsony napjáig legalább 50 könyvet fogok ajánlani, amit érdemes megvenni, ajándékozni, elolvasni, kölcsönkérni vagy ezzel kezdeni egy nyugodt, békés ünnepet.

Figyeld hát a blogot, mert nem csupán olvasok, írok, ajánlok, hanem karácsony napján egy ajándékcsomagot sorsolok ki azok között, akik KÖVETŐi lesznek a blognak és a Book and Walk oldalnak a Facebookon is egyaránt.

Holnaptól kattints ide minden nap, olvass, légy KÖVETŐ és figyeld Facebook oldalunkat is.

http://www.facebook.com/#!/pages/Book-Walk/194104580669980
www.facebook.com/bookandwalk

Nézz már magadba!

Csernus Imre DROGMA könyve kapcsán szépeket és jókat kellene ajánlanom, hiszen nagyon sok tanulságos mondat és még több értékes gondolat van ebben a könyvben. De inkább megkérdeznék néhány dolgot tőled!

Tőled, te bunkó a buszról, aki folyton másokat lökdösöl és nem figyelsz sem a mögötted álló sántikáló középkorú nőre, akinek talán a fürdőkádban ment a ki a bokája, sem a következő megállónál felkapaszkodó Joli nénire, aki örül, hogy él és nem kíváncsi táskád tartalmára három centiméterre az arcától.


Tőled, te paraszt az iskolában, aki végigdrogoztad az egész hétvégét, az arcod sebes attól, hogy totál beállva pofára estél talán a Köki közepén de az is lehet, hogy valamelyik szórakozóhelyen tolták veled végig a nagyterem padlózatát.

Tőled, te önző állat, akit barátomnak hívtam hosszú évtizedeken át miközben te folyamatosan csak magadról és a számodra érdekes dolgokról beszéltél és soha nem figyeltél arra, hogy mit és hogyan mondok neked kivéve azt, amikor olyan élethelyzetekről beszéltem amit te házas emberként nem engedhettél meg magadnak és csak áhítozva hallgattad a kalandjaim de nem figyeltél a magányomra és arra, hogy keresem a megértő barátságod.

Tőled, ti sokaság akik munkát adtatok de azzal nem tiszteltetek meg, hogy a vállveregetésen kívül a nekem járó honoráriumot is megadjátok. Amíg szorgalmas hangyaként kellett önfeláldozó módon dolgozni addig a vállamon volt kezed, de aztán a fizetés közeledtével már nem láttam a szemed sem.

Igen. Ez a kérdés nektek szól. És egyúttal nekem is. Miért? Mi volt az oka? Miért csináltad? És én miért csináltam? Miért maradtam? Miért tettem? Miért akartam, miközben nem akartam?

Egy kicsi Csernus senkinek sem ártana. Vagy nem is kicsi. Ahogy Schobert Norbi a testünket akarja megreformálni úgy kellene Csernus Imrének országos szintem mindenkinek a szemébe nézni és megmondani de nagyon durván, hogy mit miért és mit ne tovább!

Olvasd el Csernus Imre DROGMA könyvét. Mert ő sem volt jól. Hiába mondta. De most itt van. Így vall önmagáról: „A fülbevalóm: a kalózok, a tenger imádata. A tetoválás a fájdalom tűrése. Így együtt a férfiasságot jelentik. Fiatal voltam. Most meg egyszerűen jól érzem magam így.” - írta nyolc évvel ezelőtt a 37 éves Csernus Imre. „Jól érzem magam így. Ez hazugság volt. Most már tudom. Ezekkel az eszközökkel kompenzáltam a bizonytalanságomat, mert akkoriban nem hittem eléggé önmagamban. Emberként, férfiként nem volt elég önbizalmam. Nem ismertem egy sor olan törvényt, amit ma már igen.” – reflektál korábbi önmagára a most 45 éves pszichiáter. Az eredeti mű Csernus egy, a Lipóton töltött munkahetének bemutatása mentén követi a Doki gondolatait, érzéseit, munkamódszereit a drogproblémákkal, függésekkel, nem egyszer súlyos élethelyzetekkel küzdő páciensekkel kapcsolatban. A korábbi szerzőtársak – Dobai és Alfonz – mindketten páciensként ismerték meg Csernust. Ők ketten, az őserő és az őskételkedés, a Doki szövegeinek, gondolatainak, érzelemvilágának dekonstruktŐREI most is mellé szegődtek, hogy őszinte tükröt tartsanak neki, s ha kell, vitatkozzanak vele, vagy épp megveregessék a vállát. 

Durva. De hatásos. Ez Csernus.

Csernus Imre: Drogma

Jaffa Kiadó

Fények, nagyváros, Párizs

Párizs, a II. világháború vége. A divat fővárosa felszabadult, és lassan ébredezik kényszerű álmából. A harmincas évek legkeresettebb modellje, az orosz származású Xénia Osszolina most mégis a szétbombázott Berlinbe tart, hisz csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: viszont kell látnia Maxot, az egyetlen férfit, aki valaha is megérintette a szívét. A koncentrációs táborból szabadult egykori sztárfotós azonban csak halovány árnyéka önmagának...

A romba dőlt városokban már egy újabb nemzedék próbál szembenézni sorsával. Natasa, Xénia lánya rájön, hogy apja a nácikkal kollaborált, és hogy édesanyja születésétől fogva hazudott neki. A Franciaországban bujkáló fiatal testvérpárnak, Lili és Felix Lindnernek pedig az elfogadhatatlant kell elfogadniuk: hogy szüleik és kishúguk meghaltak a gázkamrákban. De vajon mennyi fájdalmat bír elviselni az emberi szív?

E New Yorkban, Berlinben és Párizsban játszódó tragikus és hiteles családregényben megelevenednek előttünk a háború utáni korszak komor és mégis reményteljes évei.

Tanulságos könyv ez - eltekintve a címétől ami számomra kissé semmitmondó.Viszont ha figyelmesen olvassuk nem csupán a romantikát, a keserédes szerelmet olvashatjuk ki belőle hanem a kitartást, a problémák és gondok közepén is minden percben gyakorolt kitartást és minden olyan cselekedetet ami akár most is jól jöhetne neked, nekem és bármelyikünknek. Igaz, hogy most nem bombáznak, a házak szépek, az autók gyönyörűek, az emberek pedig az utolsó percig őrült módon vásárolnak de ha mögé nézel mégsem ezt látod. Pedig láthatnád akár ezt is. A fényeket és az akaratot.

Theresa Révay: A hársak felett az ég
Athenaeum Kiadó

Parti Nagy a parton

Hiába tombol szeptember óta a vénasszonyok nyara a vállalkozók többsége mégis úgy gondolta, hogy ha már egyszer szokás bezárni akkor jól bezárnak. Így aztán nem marad már számunkra, mint egy-két még nyitva álló fantasztikus étterem, nem túl sok program, a könyveink és a Balaton.

Az író képzeletében egy vidéki művelődési ház színpadán áll, hogy előadjon. Mindeközben adva van: egy zsírleépítő termékét reklámozó, Fibinger nevű, „szaknévsorképes természetgyógyász”, Ilike, a párkapcsolata, a tömpemizséri publikum, talán még Margitka, a hely gazdája és a csodaszer. Áruljuk is el a nevét, nehogy tényleg valaki a természetgyógyszer-tárban meglátva belekóstoljon: Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíró.

 ...és igen. Ezt még lehet fokozni. Az írás merő aktualitás. Minden mondata fájdalmasan ismerős. Ez a mi jelenünk. A hitbe ágyazott „tudomány” pellengérre állítása, a televízió és a reklámok által elbutított országunk és annak lakóinak perverz tükre.

Tartsd magad elé és gondolkozz!

Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról
Magvető Kiadó

Balaton, Toszkána, Toulouse

Közeleg az ősz, a Balaton új színekben pompázik. Siófok egy nyugodt, harmonikus hellyé vált számomra. A parton ülve azon gondolkozom milyen lenne most kicsit délebbre. Utazni nem, inkább csak olvasni van kedvem. Itt, a Balaton partján.

Első utam Toszkánába visz. Bár még soha ne jártam ott, most mégis régi ismerősként köszöntöm a már jól ismert környezetet, hiszen Francis Mayes évről-évre megosztja velem hogyan változik a táj és mitől varázslatos még mindig Toszkána. Olaszország kitörölhetetlen élmény. Az egyszerre régi és új ország lépten-nyomon ajándékokkal lepi meg az embert.
Húsz éve történt, hogy Frances Mayes átlépte itáliai lakhelye, a Bramasole küszöbét. A ciprusok szegélyezte sétányok, a piazzák pezsgő élete, a román stílusú puritán templomok, a konyha és a gazdag történelem csábították Olaszországba. Öt csodálatos könyvet ihletett meg gasztronómiai, építészeti és kulturális élményekkel teli élete a Cortona melletti házban és utazásai során. Az írónő sorsa összefonódott Toszkánával, ahol igazi élet lakozik a városok vastag kőfalai között.

Mélyen személyes hangvételű új memoárjában Frances Mayes ismét megosztja az olvasóval mindennapi életét az imádott Bramasoléban, valamint új szerzeményükben, az eldugott hegyi városka szélén megbújó, 13. századi mesebeli házikójukban.
Az írónő új könyvéből ezúttal sem hiányoznak a receptek, hiszen házukban a friss alapanyagokból készült finom étel egyenlő az élettel. Miközben megismerkedünk Luca Signorelli festészetével, megtudjuk, hogyan készül a tégla alatt sült csirke, a fehérbabpüré fűszeres garnélarákkal, a cukkinis palacsinta és az elmaradhatatlan osso buco.


Ha pedig már úgyis úton vagyok miért ne nézhetnék át kicsit Franciaországba Mary Moody kalauzolásával. Mary Moody fél évre Dél-Franciaországba költözik egyedül egy eldugott kis faluba. Miután hazatér, felismeri, hogy már nem élheti azt az életet, amelyben korábban boldog volt. Hiába veszi körül szerető család, hiába sikeres a munkájában, Mary képtelen lenyugodni. Más utat keres és választ.

Feladja tévés, újságírói munkáját, vásárol egy házat a szívéhez nőtt francia falucskában, rábeszéli a férjét, hogy adják el az otthonukat, ahol huszonöt évig éltek együtt, s kezdjenek teljesen más életet.
Mindezek mögött sokkal mélyebb belső változások húzódnak, amelyek könnyen megingathatják harminc év stabilitását.
Mary maga is meglepődik, amikor rádöbben, hogy szeretett férjén kívül más férfi is tud hatni rá. Viaskodik önmagával, két dolgot akar egyszerre: megtapasztalni a váratlanul jött új szerelem perzselését és megőrizni a biztonságot adó régi kapcsolatot.
Érzelmes és szenvedélyes, olykor humoros és önironikus, de elsősorban őszinte új könyvével Mary Moody azt üzeni az olvasónak, hogy az élet nem áll meg, ha valaki elmúlt ötven, sőt, akkor kezdődik csak igazán.
Miután mindkét könyv különleges élményeket, illatokat és képzeletbeli ízeket ajándékozott nekem felnézve biztopnságot és nyugalmat nyújt számomra a csendesen hullámzó Balaton, és a hátam mögött most már csendes Siófok.

Mary Moody
Az utolsó tangó Toulouse-ban

Frances Mayes
Mindennapok Toszkánában

Tericum Kiadó

Balaton, bor, filozófia

A bor filozófiája című sorozat kötetei egy-egy neves magyar borász portréját rajzolják meg. Életükkel, világlátásukkal, ars poeticájukkal és boraikkal ismerkedve az olvasó képet kaphat a magyar borvidékek és a hazai borkultúra jellegzetességeiről is.

Aki szőlőhöz fog, azzal dolgozik, és azért vállal felelősséget, az évtizedekre vállal felelősséget – ez talán Jásdi István legkifejezőbb mondata Kántor Endre kötetében. És bár ezt sokan mondhatják, mégis Jásdi szavait olvasva valóban úgy érezzük, hogy rábízhatjuk nem csupán a csopaki borok jövőjét, de ha az élet úgy hozná akkor talán a sajátunkat is. Természetesen ez csupán elmélet, mégis manapság bármerre nézünk, mindenhol a felelőtlenséggel szembesülünk: felelőtlen döntések, felelőtlen emberek, következetlen szabályszerűségek, melyek sok esetben önmaguknak mondanak ellent. Ha mindent nem is, de a csopaki bort már biztonságban tudhatjuk, hiszen Jásdi István nem csupán borhoz értő szakember, hanem olyasfajta összetett gondolkodó, aki látja a növény mögött a gazdaságot és a filozófiát egyaránt. Ha nem is borászkodunk akkor is tudunk tőle tanulni sok mindent, amit a saját életünkre is ráhúzhatunk és talán így ha egyszerűbbé nem is de kicsit áttekinthetőbbé válik.

A bor filozófiája című sorozat kötetei egy-egy neves magyar borász portréját rajzolják meg. Életükkel, világlátásukkal, ars poeticájukkal és boraikkal ismerkedve az olvasó képet kaphat a magyar borvidékek és a hazai borkultúra jellegzetességeiről is.
Keressünk egy nyugodt zugot a lakásunkban vagy valahol közel a természethez és gondoljuk végig ezeket a szavakat: „Ha reggelente kinézek a tornácról a ház körüli szőlőkre és a mindig más színű tóra, csak arra tudok gondolni, hogy az is bolond, aki innét máshova vágyik, akár csak nyaralni is. Az ember egy idő után rájön, hogy valami igazuk azért azoknak is van, akik évszázadok óta élnek a falujukban, és tényleg dolgoznak, és ott is akarnak maradni, ráadásul szükség is van rájuk. Ez a belátás sokat változtatott a gondolkodásomon az elmúlt tíz-tizenöt év alatt. Valahova tartozni kell, és a szőlő a leginkább adott növény erre.” – mondja Jásdi István.
Talán ezek után máshogy látjuk majd magunkat is reggelente a tükörben. Vagy ha azonnal nem is, de majd lassan tenni szeretnénk azért, hogy egy idő után megtaláljuk a rég keresett gyökereket. Földet. Békét.

Kántor Endre: A bor filozófiája 5.
Jásdi István – A gondos diplomata
Jaffa Kiadó

Bécsi kávé, pesti lány

Pesti lányként Palotás Petra nekivágott a világnak és meg sem állt a számára boldogságot jelentő Németországig ahol családot alapított. Bár Petra, mint műsorvezető már évek óta eltűnt egyre gyakrabban hallani róla, mint szerző-regényíró. Most megjelent új könyve kapcsán kérdeztük életről, könyvekről, hiányérzetről.

- Hogyan jött a könyv ötlete?
 
- Tavaly megjelent egy novelláskötetem - családról, gyerekekről - aztán valahogy egy kicsit más hangulatba kerültem és elkezdett hiányozni Bécs. Barátnőimmel nagyon sok időt töltöttünk ott. A másik a külföldön szerencsét próbáló fiatal - nyilván az én helyzetem már azért más - de szerintem aktuális és izgalmas téma amikor huszas harmincas fiatalok egy utolsó próbaként nekivágnak a világnak. A valóságshowk pedig...próbáltam görbe tükröt állítani ennek a témának.

- Van-e párhuzam a főhősnő és a te életed között?

- Nem én vagyok Répássy Rebeka. Ugyanakkor vannak olyan szösszenetek, történetek, melyek ihletet adtak egy - hangsúlyozom - fiktív történethez. De például én is utálom a tenger gyümölcseit.

- Hiányzik Magyarország? 
 
- Igen. Kicsit kevesebbet jövök, mint szeretnék. De természetesen szeretem Németországot. Ez most egy ilyen szituáció: amiért ezt az utat választottam, nyilván bizonyos dolgokról le is kellett mondanom sok jóért cserébe.

- Most már író vagy? Vagy egy médiaszemélyiség aki könyveket ír? 

- Érdekes mert tavaly láttam először a nevem alatt, hogy írónő. Bár mitől író az író? Ha olyasvalaki aki könyveket ír akkor igen. Igyekszem.

- Hiányzik a képernyő? 

- Ez egy szerencsés szituáció. A könyv miatt hívnak a tévébe így ez az igényem ki van elégítve. Az álmom az írónő aki műsort vezet. Talán majd egyszer.

- Nem érzed azt, hogy beálltál a sorba? Női szerzők női könyveket "ontanak" a piacra. Talán pont emiatt nehéz...

- Nincs annál nagyobb büszkeség, amikor Fejős Éva vagy például Vass Virág készít velem interjút a könyvem kapcsán. Bízom benne, hogy sikerült kilépnem az előítéletek bűvköréből, hogy egy "tévés" legyek aki könyvet ír. Most úgy látom, hogy nagyon jó úton vagyok találtam egy szuper kiadói hátteret és ha minden jól megy tavasszal már jön az új könyv.

Palotás Petra: Bécsi kávé, pesti lány
Jaffa Kiadó

Trendi és démoni

A mese, a mitológia, a más korokba való belső kalandozás talán időtlennek mondható amikor könyvekről beszélünk. Persze minden korszaknak megvannak a divathullámai, melyeket meglovagolva egy-egy szerző, filmkészítő vagy pólógyáros gyors sikerre számíthat. Vitázhatunk, hogy a démonok, a vért ivók egy örök téma vagy inkább újabb trendhullám...a lényeg mindig a sorok közt rejlik.

A helyszín Velence, valamikor az XV. század elején. A város urai korlátlan hatalmat élveznek a tengereken, és ők szabják a törvényeket. Az ott élők sosem érezhetik magukat biztonságban: démonok és holt lelkek árnyai kószálnak az utcákon, és a hírhedt őrjárat tartja rettegésben a városlakókat. Ám a sikátorokban leselkedő veszélyek közül talán a herceg bérgyilkosainak, az Assassini tagjainak van a legfélelmetesebb híre: vértől piros kanálisok jelzik útjukat, ahol csak felbukkannak…

Velence főhercege, a gyengeelméjű Marco csak névleg uralkodik: valójában nagybátyja és nagynénje osztoznak a hatalmon, és mozgatják saját érdekük szerint a politika szövevényes szálait. Mégis kénytelenek egyesíteni erőiket, amikor a herceg fiatal unokahúgát, Giuliettát idegen kalózok rabolják el otthonából. És a szöktetés hamarosan jó okot ad a háborúra is…

Eközben Atilo, a herceg bérgyilkosainak mór vezére egy különös fiúra bukkan Velence ódon házai között: ezüstös haja, borostyán pettyezte szeme és angyalarca megbabonázza, s elhatározza: megszerzi magának a vérrel táplálkozó, titokzatos lényt, hogy tanítványává fogadja, és átadja neki mestersége minden csínját-bínját. Velence sorsát hamarosan gyilkos nagyhatalmi játszmák keresztezik, és mind többen kívánják a város pusztulását. Azoknak, akik képesek megzabolázni a legsötétebb erőket, most nem csupán kíméletlennek kell lenniük, de a szerencsére is nagy szükségük lesz…

Izgalmas, titokzatos és mondjuk ki, divatos szórakoztató irodalom ez, amelyet ha nyár lenne az egyik legjobb strandkönyvvé kiáltanánk ki. De mivel tél van ezért maradt a cukrászda sarokasztala, egy forró kávé és egy jó könyv.

JON COURTENAY GRIMWOOD: Pusztító angyal

Jaffa Kiadó

Utazás ömagadban és a világban

Elvágyódsz? Utaznál? Inudlj vagy maradj és olvass!

 

Benned is ott az elvágyódás? A menni akarás? Az időjárás miatt? Vagy mert bármerre nézel nagyon ritka a mosoly, a kedvesség, az egymásra figyelés és a a belső boldogságot is csak morzsáiban véled felfedezni embertársaidban? Mindeközben azt beszélik, hogy innen délebbre szélesebb a mosoly, van élet a Tescon túl és ha még tovább mész ott emberek élnek szegénységben és boldogságban, még a halál el nem választ.
Az elvágyódás szerintem mindannyiunban jelen van. Kiben csak álomszerűen, másokban tényként él és ezáltal el is indulnak de csak nagyon kevesen érnek célba. Mert azt mondják, hogy bár messzire vágyódsz és melegebbre, hegyekbe vagy tengerpartra mégis ilyenkor a belső harcaidat kell megvívnod valójában. Ki tudja.
Talán csak el kell indulni. VAgy talán az is elég ha elolvassuk Laura Fraser könyvét. Az Itáliai affér írónője új regényében hét év utazásairól számol be.

Negyvenedik születésnapjára Laura meglepi magát egy mexikói úttal. Itt találkozik azzal a francia férfival, aki közel tíz éven át volt útitársa, szeretője és lelki támasza. Ám a férfi már máshoz kötötte az életét, s Laura fájó szívvel szembesül azzal, hogy a jövőben egyedül kell majd utaznia.
Laura fordulóponthoz ér. Most először gondolkodik el komolyan azon, merre is tart az élete. Egyszerre vágyik az utazással együtt járó kalandokra, új élményekre, új ízekre és otthonra, férjre, gyerekre. Harmincas éveiben kiélhette utazási vágyát, azonban most felteszi magának a kérdést: vajon a Wanderlust nem fosztotta-e meg a családi élettől, az állandó társtól?
Hét éven át tartó s nemegyszer veszélyes utazásai során a világ különböző pontjaira jut el: Argentínába, Peruba, Nápolyba, Provence-ba, Párizsba, Ruandába. Egyre inkább arra a felismerésre jut, hogy a legfontosabb út, amelyet az embernek meg kell tennie, ha meg akarja találni a harmóniát, az a belső út, az önmegismerés útja.

Laura Fraser: Hét év a nagyvilágban
Tericum Kiadó

Siófok és gondolatok

Bár Siófok többnyire a bulik, jókedv, pajkos huncutságok otthona ilyenkor tél kezdetén egy komoly könyvet forgatva elgondolkozik az ember hogyanokon és miérteken.

Az olvasó hajnaltájt érkezik meg Bodor Ádám regényvilágának kellős közepébe – a mindenkori periféria, a civilizációs végvidék centrumába. A Verhovina madarai alcíme változatok végnapokra. A kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz. „Úgy kezdi, halkan sóhajtozva, mint egy távoli vízesés, majd sisteregni kezd, aztán amikor már harsog, tombol kibírhatatlanul, hirtelen, mintha beléd spriccelnének, az egész világ jegesen becsorog a füleden.” – És talán soha nem hagyjuk el Verhovinát.

Bodor Ádám szerint semmi nincs előre készen, számára is majdnem minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerűen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni…
Verhovina mindennyiunk számára ismerős állomás lehet. Verhovinára bizonytalanul jár a vonat, a menetrendet eltörölték. Anatol Korkodus brigadéros nevelt fia, Adam a lepusztult állomáson várja a javítóból átirányított, mezítlábas Daniel Vangyelukot. Később miért tartóztatják le Korkodust? Vajon miért tűntek el a madarak a környékről? És mi a titka Eronim Mox mesés szakácskönyvének?
Olvass Bodor Ádám sorai között.

Bodor Ádám: Verhovina madarai
Magvető