Kis karácsony, nagy érzelmek

Így a Karácsony küszöbén többségünk érzékenyebb lesz hatásokra, mondatokra, mások érzelmeire egyaránt.

Ilyenkor kell adakozni - persze máskor is nagyon jó érzés. Most kell rózsaszínben látni a világot, a családot, sőt azt is akit amúgy nem nagyon szívlelünk. És ilyenkor kell férfiként nekiállni egy elsőre talán kissé "nyálasnak" - de finomabban megfogalmazva erősen női romantikusnak - vélt könyv olvasásának.

Karen Kingsbury könyvében a négyéves Joey boldogan él szüleivel Floridában. Jólét, biztonság, szeretet veszi körül. Nem sejti, hogy a két ember, akiket a legjobban szeret a világon, nem az igazi szülei, kisbaba korában fogadták örökbe. Egy nap megszólal a telefon, és a családi idillnek vége szakad. Joey vér szerinti szülei vissza akarják kapni a kisfiút. A nevelőszülők dermedten, értetlenül állnak a tények előtt, hiszen biztosak voltak benne, hogy kiegyensúlyozott életüket nem rendítheti meg semmi és senki. A kétségbeesett nevelőapa veszélyes tervet forral, hogy megmentse családját. A bestseller regényből film is készült Mira Sorvino főszereplésével.

Kell ennél több nekünk így a szeretet ünnepére? Naná, hogy kell: megértés, türelem, kedvesség, együttérzés, tolerancia, figyelmesség és sok-sok ölelés. Mindezt úgy, hogy az egyik kezünkben Karen könyve van a másikban pedig valami kézzel készített sajátos ajándék, aminek biztos örülni fog a velünk szemben álló...akinek lassan könnybe is borulnak a szemei...

Karen Kingsbury: Mint pitypang a szélben
Tericum Kiadó




 

Paleo: tévhitek és valóság

Mostanában mindenki azzal próbálkozik, hogy egészségesebben éljen vagy kissé darabosabban kifejezve: túléljen. Szendi Gábor, a haza paleomozgalom atyja több könyvet jegyez azzal kapcsolatban, hogyan tudnánk visszatérni kicsit a gyökerekhez és ezzel változtatni jelenlegi életünkön és ezzel talán jobbá tenni a jövőnket is. A következő interjúban a Szendi Gáborral beszélgetünk civilizációról, paleolit táplálkozásról és annak hátteréről. 

- Mit jelent a paleolit táplálkozás valójában? Hiszen láttunk már rémképeket nyers húst papírzacskóból faló new yorkiakról és csábító kókuszos süteményekről egyaránt...melyik a valódi paleo....egyik sem? mindkettő? 
 

- A paleolitnak semmi köze az exhibicionista elmebetegekhez és a paleo ürügyén nassoló haspókokhoz. A paleo a két és fél millió éves evolúciónk során kialakult, a testünk számára optimális táplálkozás. Az ember évmilliókon át azt ette, amit a környezetében talált és gazdaságos volt számára a megszerzése és fogyasztása. Ilyenek voltak az állatok, a különféle növények, a gyümölcsök, a gombák, bizonyos gyökerek, a dió és mogyorófélék. Természetesen régiónként eltérő arányban fogyasztották ezeket az élelmiszereket. Viszont soha nem fogyasztottak gabonaféléket és más, nagy keményítőtartalmű terményeket, tej és tejtermékeket, hüvelyeseket.

- Hogy látja a magyarok táplálkozási szokásait összehasonlítva mondjuk más országok lakóival akik már szintén követik a paleolit táplálkozást?

A paleolit országonként követi a helyi gasztronómiai hagyományokat és az adott országban elérhető nyersanyagokat. A paleo alapelvei bárhol alkalmazhatók, de ízvilágában mindig másfajta ételeket jelent. Van, ahol nem abszurdum a bölényhús, máshol sok tengeri herkentyűt fogyasztanak, nálunk a hagyományos húsételek, saláták, főzelékek jutnak nagyobb szrephez.

- A paleolit táplálkozás valóban megoldás a civilizációs betegségekkel - sőt esetleg a civilizáció összes negatív hatásával - szemben? Hol a visszafordítási folyamat vége? Teljesen vissza a gyökerekhez vagy vissza a paleo élethez a civilizációs eszközök segítségével?

Három sorban nehéz összefoglalni három-négy könyvemet, ezért a válasz talán megalapozatlannak tűnhet, ha azt mondom: igen. A civilizációs betegségek, mint pl. a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a cukorbetegség, az Alzheimer egyértelműen a nyugati finomított szénhidrát alapú táplálkozás következménye. Az autoimmun betegségek jó része visszavezethető az un. idegen fehérjékre, mint pl. a gluténre, a tejfehérjékre, a hüvelyesekben található lektinekre vagy a kukoricában, dohányban található DING fehérjékre. És persze mindezekben a betegségekben meghatározó a folyamatos D-vitamin hiány is. Az atópiás (asztma, ekcéma, stb.) betegségek elszaporodásában a túlzott higiéniának van meghatározó szerepe. A civilizációs betegségek mindaddig visszafordíthatók, amíg nem alakul ki visszafordíthatatlan szöveti-szervi károsodás. De pl. az erek -ezt már jó húsz éve bizonyították- ki tudnak tisztulni, azaz nem is olyan könnyű definiálni, mi is a visszafordíthatatlan.

 

- Ön személy szerint mikor ismerkedett meg a paleolit életformával?

Évek óta törekedtem a szénhidrátok visszaszorítására, s 2009-ben, mikor írni kezdtem a könyvemet a nyugati táplálkozástudomány kritikájáról, még nem is tudtam, hogy valójában a paleolit táplálkozás "szendiféle" változatát írom. Írás közben derült ki a számomra is, és akkor úgy éreztem korrektnek, hogy becsatlakozzak ebbe a nagy áramlatba, amelyben azért egyre inkább látszik, hogy viták is vannak. A fő ütközési pont a koleszterinhipotézis, ami álláspontom szerint a 20. század egyik legnagyobb tévedése.

- Mit javasol azoknak akik félnek belevágni...hogyan kezdjék el?  

- A legfontosabb azt megérteni, hogy az emberi szervezet nem alkalmas olyan táplálkozásra, amelynek az alapját a finomított szénhidrátok (gabonafélék, burgonya, rizs, kukorica, cukor, stb.) alkotják. Ha ezeket elhagyják, már óriási lépést tesznek az egészség felé. Ha ez sikerül, és megtapasztalják a fogyást és tüneteik gyors enyhülését, még motiváltabbak lesznek a további lépések megtételére. Ez most szerénytelenül fog hangozni, de tény: segítségként könyveim révén sokkal több információhoz juthatnak, mint bármely nemzet polgárai.

Szendi Gábor könyvei a Jaffa Kiadó gondozásában jelentek meg

Neked mi a magyar?

Te hogyan látsz minket, magyarokat? Búskomor, fejét lehajtó, magában dünnyögő, bambán metrón ülő, sokat rimánkodó nép vagyunk? És ha igen ennek mi az oka? Vajon már eleve elrendelés szerint jutott nekünk eme nehéz sors vagy csak mi látjuk ilyen borúsan a múltat s jövendőt? 

Most, hogy kinézek az ablakon és nem fogad más csak szürkeség, sötétség, esőcseppek alul-felül-oldalt és mindenütt, se illatok, se színek, se fény - lehet ebből optimistán vigyorogva kijönni? Egyáltalán megpróbáljuk ezt mi, magyarok vagy inkább sopánkodunk a több napfény, a jobb időjárás és a négy számjegyű eurós fizetés után?

A magyar származású George Mikes nevezte először Magyarországot a marslakók földjének. Önironikus megjegyzésével arra utalt, hogy a magyarok a világ összes többi népétől különböznek. Mekkora is ez a különbség, s milyen mélyre nyúlik? Miért álldogálnak a buszon elszántan a magyarok, miközben le is ülhetnének? Miért írják fordított sorrendben a nevüket? Miért ütemes tapssal fejezik ki tetszésüket, ami Nyugaton szinte sértésnek számít? Miért szeretnek annyit szónokolni? S miért emlékeznek még ma is oly keserűen Trianonra? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket vet fel ez a könyv. Nem neveti ki a magyarokat - ha nevet, nem rajtuk, hanem velük együtt nevet. Nem is tudományos elemzést tart a kezében az olvasó, noha a jelen könyv módszeresen - és szeretetteljesen - igyekszik megérteni a magyar kultúrát. Elgondolkodtató, önvizsgálatra és vitára ingerlő könyv, tükör, amelybe minden magyar olvasónak érdemes belenéznie. Dr. Colin Swatridge nyugalmazott tanár, az angliai Open University oktatója. 1998 óta számos magyarországi egyetemen és középiskolában tanított, jelenleg szabadúszó író, Északnyugat-Angliában él.

Mindig izgalmas dolog más szemével látni a saját világunkat, hiszen ezáltal mi magunk is megláthatunk eddig rejtett értékeket. Vagy hülyeségeket.

Colin Swatridge: Marslakók földje
Corvina Kiadó

Minden könyv tankönyv

Talán elsőre furának tűnik de én minden könyvből tanulok valami újat. Lehet, hogy csak az adott országról vagy városról tudok meg többet, amiről a könyv szól, de az is lehet, hogy olyan trükköt vagy jótanácsot találok egy könyvben, amit később még hasznosítani tudok.

Persze itt nem rögtön arra gondolok, hogy könyvből tanultam meg mackót feltörni vagy motorcsónakot vezetni, de ha eléggé figyelsz minden könyvet a saját hasznodra fordíthatsz.

 Így voltam ezzel a Fejvadászok esetében is, amit komoly várakozás előzött már meg részemről, hiszen a skandináv kriimiknél mostanában nem nagyon lehet jobbat találni és ha esetleg mégis sikerül egy angol vagy amerikai krimiírónak jobban kreálnia akkor is előfordulhat, hogy később megtaláljuk annak még "jobbját" skandináv formában is.

Jo Nesbo könyveit sokan kedvelik már nálunk, sőt világszerte is, elég ha csak arra gondolunk, hogy maga az Álomgyár is felfigyelt már Nesbo fordulatokban gazdag történeteire. Nesbo legújabb könyvében

Roger Brown igazán a szerencse fiának tűnik: ő Norvégia legsikeresebb fejvadásza, gyönyörű feleségével egy pompás házban élnek. Ám a luxus életmódot Roger műkincstolvajként igyekszik bebiztosítani, s mellékállásában igen ügyesnek bizonyul. Amikor felesége galériájában megismerkedik valakivel - aki egyrészt tökéletes jelölt az egyik általa kínált magas állásra, másrészt a művészettörténet egyik legkeresettebb képének a tulajdonosa - Roger úgy érzi, élete nagy lehetősége köszöntött rá. Készülni kezd eddigi legmerészebb betörésére. Ám a vadászból csakhamar vad lesz, üldözöttje egy rémálomba illő ellenfélnek.

 

Izgalmas, eredeti, szépen kidolgozott történet valódi krimirajongóknak. Azoknak, akik tudják mire számíthatnak és azoknak, akik még nem ismerik mit hoz magával egy jó skandináv krimi elolvasása....

 

Jo Nesbo: Fejvadászok

Animus Kiadó

ZZZZZZZZZZZZZ.....generáció?

A Z generáció. Ők a mai 12-25 évesek, akiket gyakran Y – illetve a fiatalabb tinédzser korosztályt – Z generációnak is neveznek, a bébi-harcosok vagy egyszerűen: a következő generáció. Szociológiai és oktatási felmérések szerint okosak, rendkívül gyakorlatiasak, és miután szimultán több médium felhasználói, gyakran felületes és megosztott figyelem jellemzi őket.

Legfogékonyabb éveikben a technológia és a média a valóság és a fantázia határán mozgott már; az

ezredfordulósoknak már igen korán saját mobil telefonjuk volt, és nemcsak a számítógépet tudják

használni kicsi gyerekkoruktól kezdve, hanem az interneten is teljesen otthon vannak. 10 évesen

website készítők, olyan felhasználói tudással rendelkeznek, ami jellemzően tovább mélyíti a szülőktőlés olykor tanároktól való távolságot, akik ezt a sebességet és tanulási folyamatot követni is alig tudják.

A tinédzsereket körülvevő felnőtt környezet így néha lemarad, szóhasználatában, érzelmi

reakcióikban egyfajta kommunikációs zavar támad, mert egy mai tizenéves képes úgy beszélni, hogy

a XXI. századi szókincsnek csak apró részleteit értsék a szülők. Új szleng és stílus alakult, a rövidítések és az olykor infantilis, vagyis gyermeki érzelmeket tükröző jelölők használatát látjuk. Ez egyrészt akortárs csoport kohéziós erejét jelzi, másrészt azt is, hogy nyelvi távolságot kell tartani. Sokszorhangzik el, hogy „otthon nem értenek meg, anyám, apám teljesen elmaradott, fogalmuk sincs a maivilágról, csak mondják a magukét”…

Ezek a mondatok akár harminc vagy ötven évvel ezelőttiek is lehetnének, a különbség elsőre

csekélynek látszik, de instrumentális értelemben a felnőttek tényleg lemaradtak. A mai negyvenes

szülő értetlenül és hitetlenkedve fogadja, hogy miközben neki annak idején legkésőbb éjfélre otthon

kellett lennie, a mai tinik akkor indulnak el bulizni. Mindeközben ugyanazt a merev szülői magatartást mutatja, amit annak idején ő látott, csak ez esetben teljesen indokoltnak érzi a sajátját, mert még a régi időszámításban gondolkodik, és aszerint értelmezi napjait.

Ők a Z-generáció. Akik jobb viszonyban vannak az IPhone-nal, mint a nagyival. Akiknek többet jelent egy LIKE, mint egy mosoly a szomszéd fiútól. Akik a TE életedet is befolyásolni fogják, sőt a gazdaságot irányítják néhány évtized múlva.

Jók ők vagy rosszak? Semmiképpen ne ítéld el őket, hiszen a "te idődben" mára már érvényét vesztett szabályok keletkeztek, így most övék a jövő. Tari Annamária használati utasítást ad hozzájuk. Fogadd el! Tanulmányozd! Gondolkozz el rajta!

Mert a következő generáció sorsa fölött talán már TE rendelkezel.

Tari Annamária: A Z generáció

Tericum Kiadó

Mese, mese, mese

Mi, akik kis csúsztatással a X-generáció tagjai vagyunk annak idején imádtuk a meséket. Szerettük, mert  amikor anyukánk vagy apukánk leült az ágyunk szélére vagy mellénk bújt azzal a finom anyu illattal és belekezdett a mesélésbe, akkor nem csupán a megnyugtató hangtól lesz sokkal boldogabb az elalvás előtti fél óra, hanem valóban láttuk a mesehősöket, éreztük ahogy elszalad mellettünk a farkas és még az illatokat is fel tudtuk idézni, ami egy-egy mese része volt.

Ez egyrészt nagyon jó volt, másrészt kialakult egy olyasféle vizuális teremtőkészség, amivel később életünk során is boldogulni tudunk anélkül, hogy a Twitter vagy Facebook megmutatná nekünk mit és hogyan lássunk.

A Manó könyvek kéthetente megjelenő mesesorozata mindannyiunk számára jó ajándék lehet, hiszen gyerekünknek vagy kis unokaöcsénknek nagy örömet szerezhetünk, ha pedig egyik sincs a közelünkben kérjük meg a szerelmünket, hogy az ölébe kucorodva olvasson nekünk egy mesét. Kihagyhatatlan!


Mindenféle állatokról
Ebben a kötetben olyan ismert, állatokról szóló klasszikus és népmesék szerepelnek, mint például a Grimm testvérek Brémai muzsikusok, vagy Benedek Elek Kacor király című meséje. De megtalálhatóak benne kevésbé ismert történetek is, mint A kakas és a tyúk, vagy A repülő farkas című magyar népmese.

Királylányokról és királyfiakról
Ebben a kötetben olyan népszerű, királylányokról és királyfikról szóló klasszikus és népmesék szerepelnek, mint például Benedek Elek A csúnya királyfi és a szép királykisasszony, vagy a Többsincs királyfi című meséje. De megtalálhatóak benne kevésbé ismert történetek is, mint A néma szultánkisasszony, vagy A Zöld király fia című népmese.

Kicsikről és óriásokról
Ebben a kötetben olyan ismert, kicsikről és nagyokról szóló klasszikus és népmesék szerepelnek, mint A két bors ökröcske, a Hüvelyknyi leányka, vagy a Babszem Jankó. De megtalálhatóak benne kevésbé ismert mesék is, mint az Óriásfiú, vagy a Mindent varró tű című népmese.

Engedd el és menj tovább!

Mindannyian elveszítettünk már valakit, aki nagyon fontos szerepet töltött be az életünkben. Vannak olyanok, akik nálam sokkal jobban tudják, milyen elveszíteni egy nagyon közeli szeretett rokont vagy szerelmet. Szerencsére ilyesmit nem kellett átélnem, de azért persze nekem is van néhány olyan ember aki hiányzik. 

Van erről egy történetem. A nagymamám annak idején nem nagyon látta el nagyis szerepét, viszont a Dédi mindig is az életem része marad. Bár felnőttként már nem látott engem azt hiszem büszke lenne rám. Ha lenne egy időgépem én kihagynám a középkort és nem is hiszem, hogy előre mennék. Csupán egy dolgot szeretnék: együtt főzni és sütni a Dédivel. Kell ennél jobb alkalom arra, hogy tanuljunk tőle és az életéből, érezzük a régi melegséget vagy útmutatást kérjünk tőle a mostani életünkkel kapcsolatban? Szerintem nincs.

Persze mindannyiunk életében eljön az az ember, aki segít továbblendülni a fájdalmakon. Erről szól Ben Sherwood Merülj alá az álmokért című regénye, amely a veszteség feldolgozásáról és az elvesztegetett időről szól. Arról szól, hogy elveszítenek egy nagyon fontos személyt, de továbbra is kapaszkodnak bele, nem engedik el, bár talán ennek tudatában sincsenek. Ezzel a görcsös ragaszkodással visszatartjuk-e őket onnan, ahol lenniük kéne? A regénybeli két fiú sem engedi el egymást, így Sam nem ott van, ahol lennie kéne, és Charlie sincs a helyén, egy helyben topog az élete.

Charlie St. Cloud ígéretes jövőjét az a kamaszkori csíny törte derékba, amiben meghalt az öccse. Évekkel később egy barátságos New England-i halászfaluban annak az ősi temetőnek a gondnoka, ahol a testvére, Sam nyugszik. Miután a balesetet követően a mentősöknek csodával határos módon sikerült Charlie-t újraéleszteniük, nem mindennapi képességre tett szert: látja Sam szellemét, beszélget vele, sőt még baseballoznak is. Ebbe a féltve őrzött, titkos világba csöppen bele az elbűvölő Tess Carroll, aki éppen világ körüli szólóvitorlázásra készül. A sors egy hatalmas viharba vezeti a lány hajóját, őt pedig Charlie életébe kormányozza. Csodálatos és különös kapcsolatuk az idővel való versenyfutáshoz, az élet és a halál, a múlt és a jövő, a megtartás és az elengedés közötti választáshoz, valamint ahhoz a felismeréshez vezet, hogy igenis történhetnek csodák, ha megnyitjuk a szívünket.

Szívmelengető és azt szorongató, valódi lélekregényt írt Ben Sherwood. Ne meneküljünk a könyvbe, hanem csipegessük ki belőle mindazt a bölcsességet amit az író megoszt velünk majd menjünk oda ahhoz aki fontos és öleljük meg szorosan.


Ben Sherwood: Merülj alá az álmokért!
Pioneer Books

Szocializmus neked és nekem

A szocializmus a mai tizenéveseknek már csak történelem. Nem mondom, hogy nekem egy politikai rendszert jelent, sokkal inkább a gyerekkoromat és azt az egész, mindent átható hangulatot, ami a szocializmussal együtt járt. 

Mert nekem a szocializmus sokkal inkább a szeretett ám mégis szürke kispesti lakótelep, mintsem Gorbacsov. Sokkal inkább Moszka tér, Trabant, két tévécsatorna, vasárnap zárva tartó üzletek, kisdobos nyakkendő és úttörő igazolvány, mint Kádár János.

Dalos György történésznek a szocializmus ennél sokkal többet jelent.

1989. november 28-án a teljes kommunista vezetőség leköszön Prágában, és az éljenző tömeg transzparenst függeszt ki a prágai tévétoronyra a következő felirattal: „Lengyelország – 10 év, Magyarország – 10 hónap, Kelet-Németország 10 hét, Csehszlovákia – 10 nap.”

Hamarosan hozzáfűzik majd még Bukarestben: „Románia – 10 óra.” Ennyi idő alatt omlott le a vasfüggöny és oszlott fel a kelet-európai szocialista tábor. A végnapok nélkülöztek minden látványosságot. Mihail Gorbacsov 1991 decemberében tartott beszéde megpecsételte a Szovjetunió felbomlását és véget vetett a Kommunista Párt uralmának. A szocializmusra nem kívülről mértek végső csapást, hanem belülről bomlott föl. Nem megsemmisítették, hanem önnön súlya alatt összeroppant. Legyőzéséhez nem volt szükség nagy hadseregekre, a NATO-csapatok bevonulására vagy amerikai rakéták bevetésére, csak azoknak az embereknek az akaratára és elszántságára, akiket a szocializmusnak kellett volna boldoggá tennie. Dalos György adatokban bővelkedő könyve megmutatja, mely erők járultak hozzá ennek a történelmi kísérletnek a bukásához, hogyan jelentek meg a szocialista rendszeren az első repedések, és hogyan reagáltak erre az egyes emberek és a hatalom birtokosai. A szocializmus kései szakaszának politikáját, mindennapjait és kultúráját megvilágító, eseményeit időrendben elbeszélő könyv a Szovjetuniónak és a kelet-európai szocialista országoknak állít emléket 2011-ben, a rendszer bukásának huszadik évfordulóján. A könyv annak a „Viszlát elvtársak!” elnevezésű, multimédiás projektnek a része, amelyet a berlini gebrueder beetz filmproduktion és a párizsi Artline Films az Arte tévécsatornával közösen indított útjára tévéfilmsorozat és weboldal formájában.

Dalos György: Viszlát, elvtársak!
Corvina Kiadó

Tisztátalan tisztesség

Tegnap, miközben szemben álltam egy tucatnyi tizenhat évessel azon gondolkoztam vajon milyen szavakkal tudják megfogalmazni másoknak vagy önmaguknak mit is jelent számukra a tisztelet, a tisztesség vagy a szeretet fogalma.

Egy darabig dühösen figyeltem őket azt gondolva, hogy talán fogalmuk sincs ezekről a kifejezésekről -  nem csupán azért mert hiányzik a fogalomkészletükből, hanem mert sosem láttak erre jó példákat - aztán rájöttem, hogy mit is várhatnék akkor amikor naponta váltanak zoknit, barátot, szerelmet, szexpartnert. Innentől tehát már talán nem csak ezek hiányozhatnak belőlük, hanem továbbmegyek a hűség, a ragaszkodás is, sőt talán még azzal sincsenek tisztában, hogy egy-egy érintésnek vagy pillanatásnak milyen komoly jelentősége van. Ma már nem tudják, hogy mit is jelent egy férfi számára a nő intim szférájának részese lenni, nem ismerik a csók misztikumát és nem tisztelik az érzelmek iskoláját. Az ölelés ma már csak egy mozdulat, a csók nem több mint a nyál és nyelvek huncut játszótere. Kapcsolatról pedig ne is értekezzünk, hiszen az előzőekből láthattuk tőlük nem lenne hiteles ilyesmire gondolni sem.

Ilyen hangulatban értem haza és ültem le Krusovszky Dénes kötetével a kanapéra. Eleinte egy sörön gondolkoztam, hátha jó kísérőnek bizonyul egyrészt a hangulathoz, másrészt a könyhöz de aztán megbékéltem egy csésze tea mellett és kinyitottam Dénes könyvét....„mégis ők múlnak el hamarabb, nem a délután". Huh! Egy ilyesféle hangulathoz talán ez kissé még erős de aztán folytattam, hiszen bátor vagyok meg ma már amúgy is mindegy...

Elromlani milyen szép
Rossznak kellene lennem,
hogy erről mondjak valamit,
ahogy megyünk el, egymás
mellett, az milyen szép,
mint a busz kijelzője,
elromlani milyen szép,
minden megálló végállomás.

...

Nem feltétlen vidám művek egy nem feltétlen vidám hangulatú naphoz. De mivel a költészet mindig szép és mindig tisztelet azoknak akik így képesek szavakkal játszani és egymára építve különös képeket festeni és hangulatokat rajzolni ezért tegyük meg azt a ritkaságszámba menő dolgot, hogy veszünk egy verseskötetet. Mondjuk Dénesét. Dénes líráját a visszafogottság, a pontosság és a fájdalom szépségének megragadása jellemzi. A felesleges part folytatja a megkezdett utat, a versek összetéveszthetetlen stílusban és a történetmesélés igényével repítenek egy nem is olyan távoli világba, a költészetébe. Krusovszky Dénes a fiatal költőgeneráció egyik legtehetségesebb költője, akinek immáron harmadik kötete a Magvető Kiadónál jelenik meg. A szerző előző könyve, az Elromlani milyen Artisjus Irodalmi Díjat kapott. Krusovszky Dénest azon költők közé sorolják, akinek már az első köteteiben is új versnyelv jelenik meg, és akinek líráját a visszafogottság, a pontosság és a fájdalom szépségének megragadása jellemzi. A felesleges part folytatja a megkezdett utat, a versek összetéveszthetetlen stílusban és a történetmesélés igényével repítenek egy nem is olyan távoli világba, a költészetébe. fiatal költőgeneráció egyik legtehetségesebb költője, akinek immáron harmadik kötete a Magvető Kiadónál jelenik meg. A szerző előző könyve, az Elromlani milyen Artisjus Irodalmi Díjat kapott. Krusovszky Dénest azon költők közé sorolják, akinek már az első köteteiben is új versnyelv jelenik meg. Ismerkedjünk vele. Barátkozzunk. Éljük át.

Krusovszky Dénes: A felesleges part
Magvető Kiadó

Fények, ékszerek, design

A téli napforduló, “a Nap, a Fény újjászületése” az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti. A legtöbb kulturában számos ősi népi szokás kapcsolódik hozzá, és olyan ünnepségek kisérik, mint a Karácsony. A Sterling Ékszergaléria több mint húsz művésze, a hazai design-ékszerészek legjava december 8-án nyíló kiállításukon a Fény ihlette egyedi alkotásaikat mutatják be. A január 5-éig nyitva tartó kiállításon olyan neves külföldi mesterek tárgyait is megcsodálhatja a közönség, mint Alexander Blank, Lisa Juen, Nora Rochel, Li-Chu Wu és Chao-Hsien Kuo.

A fény vakít, pulzál, ragyog, csóvát húz, lobog, szikrázik, szemünkbe robbanva mozgó foltokat hagy szemhéjunk belső vásznán. A fény kiemel, átalakít, ámít, csal, káprázatba ránt, illúzióba ringat, majd játékosan elillan... A fény megfoghatatlan, misztikus, mennyei, magasztos. A fény ünnepi.

A fény azonban nem csak “látvány” és nem csupán vizuális érzékszervünkkel megtapasztalható. Sokszor hőt is közvetít, bőrünkön érezhetjük, stimulálja tapintó érzékszervúnket. Terápiás hatással van a testre s a lélekre egyaránt.

A Sterling Ékszergaléria alkotói, a hazai design-ékszerészek legjava, több mint 20 kiállító, Peter Vladimir, az Iparművészeti Egyetem professzora és volt tanítványai, Király Fanni, Kecskés Orsolya, Stomfai Krisztina, Gaál Gyöngyvér, Dávid Attila Norbert, Gera Noémi, Lőrincz Réka - hogy csak néhány nevet említsünk - által készített egyedi ékszerkülönlegességek mindegyikét a Fény ihlette. A szokatlan, meghökkentő, szellemes, olykor provokatív, olykor mulatságos tárgyak mindegyike alternatív anyagú és készítésmódú. Mindegyikük nagyon személyes, talányos, egyéni mitológiát rejtő, szenvedélyes, látomásos és sajátos kölcsönhatásban áll a fénnyel. Mikor a fény ráesik az ékszerre, akkor táncol a domborulatokon, egyenesen fut az éleken, lassan kúszik az íveken, lágyan elterül a síkokon, az árnyék határán megtorpan, megakad a barázdákban, belevesz az árkokba.

A Sterling Galéria immár hagyományosnak mondható karácsonyi kiállítása 2011. december 8-án 18 órakor nyílik a Ráday utca 31-ben. A január 5-éig nyitva tartó kiállításon olyan neves külföldi alkotók tárgyait is megcsodálhatja a közönség, mint Alexander Blank, Lisa Juen, Nora Rochel, Li-Chu Wu és Chao-Hsien Kuo.

A Sterling Ékszergaléria karácsonyi kiállítása

2011. december 8.- 2012. január 5. között

H-1092 BP. Ráday utca 31.
Nyitva: Hétfő-Péntek 12-20h
Szombat: 10-14h

Mindenre van egy könyvünk

Mire jó a könyv? - kérdezhetik sokan.

Nos. A könyv gyógyír. Jókedv. Kaland. Utazás. Könnyek. Illatok. Kétely. Boldogság. Félelem. Sport. Harc. Vér. Csók. A könyv lehet vidám, érzéki, izgalmas gyümölcsillatú kis kaland a nyári forróságban. Lehet szívet melengető, otthonos simogatás.

Te döntöd el, mit vársz a könyvtől és ezzel az elvárással éppen melyiket választod. Nekem néha fűszerillat kell és olasz virtus, néha franciás könnyedség, olykor izgalmas egyesül államokbeli kaland vagy éppen távol-keleti egzotikus finom szavak.

Az Andreas-lányok könyveken nevelkedtek. Édesapjuk, a különc Shakespeare kutató szinte csak versben beszél, és három lányát a nagy drámaíró műveinek szereplőiről nevezte el. Amikor kiderül, hogy édesanyjuk rákos, a nővérek visszatérnek a csendes egyetemi városkába és a szülői házba, hogy halálos beteg anyjuknak segítsenek. Vagy inkább azért, hogy lelki sebeiket ápolják? Rose egyetemi tanár, a család támasza, élő lelkiismerete. Ha végre össze tudná szedni a bátorságát, párjával együtt Angliában kezdhetne új életet. Babb fiatalon a csillogó New Yorkot választotta, de mostanra boldogtalan és kiégett. Cordy évek óta egyik városból és egyik kapcsolatból a másikba sodródott, végül a hirtelen rá szakadó anyaszerep elől haza menekül. Vajon képes lesz-e felelősséget vállalni egy ember életéért? Hamarosan felfedezik, hogy szülővárosuk, ahonnan fiatalon elmenekültek, sokkal több lehetőséget tartogat, mint ahogy évekkel ezelőtt gondolták. Rádöbbennek, hogy nélkülözhetetlenek egymás számára; s a jövőjüket meghatározó, fontos döntéseket is könnyebb egymást segítve meghozni.

Tanulságos, kedves, szép könyv Eleonor Brown könyve, bár a borító bal sarkában lévő "édes percek" jelzés szerintem ijesztő és kissé degradáló is, de amíg nem könyvkiadóktól kapom a jussom addig ilyesféle jó - vagy kevésbé jó - tanácsokat nem osztogatok.

Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság 
Athenaeum Kiadó

Vér a véremből

Jó krimit találni manapság nem könnyű, hiszen mára a sorozatokból és könyvekből már úgy kikupálódtunk, hogy egy kis odafigyeléssel simán lediplomáznánk kriminológiából. Krimit olvasva többnyire már a könyv egynegyedénél tudod ki a gyilkos és azt gondolod jobbat tudnál írni sokuknál? 

Nos bennem sosem voltak krimirói ambíciók ezért izgatott naivitással vettem kézbe a Coben legújabb könyvét. Harlan Coben végzős volt a főiskolán ,amikor rájött, hogy írni szeretne, mára pedig az egyik legnépszerűbb krimiírók közé írta be magát, műveit több tízmillió ember olvassa világszerte. 
 
A történet szerint elég egy váratlan hajnali telefonhívás és egy rég nem hallott hang a vonal másik végén, hogy Myron Bolitar, a keményöklű játékosügynök ismét egy első ránézésre megoldhatatlan rejtély kellős közepén találja magát. Nyolc éve, hogy utoljára találkozott a gyönyörű Terese Collinsszal, aki most arra kéri, utazzon Párizsba. Myron sejti, hogy nem csupán egy romantikus randevú várja a szerelem városában, ám amikor a repülőtérre érve rendőrök fogadják, majd hamarosan kiderül, hogy Terese az első számú gyanúsítottja egy gyilkosságnak, úgy érzi, zsákutcába került. Nem ismeri sem a nyelvet, sem a szokásokat, így aligha tud bármit is kinyomozni. De mielőtt alaposabban végiggondolhatná a helyzetet, történik valami, ami új megvilágításba helyezi az ügyet.


Szép vonalvezetés, klasszikus krimielemek, újszerű megoldások. Nem fekszi meg az agyad a végére sem, de ha jó krimire vágysz, vágj bele. 


Harlan Coben: Vér a véremből
Jaffa Kiadó