2012. április 20., péntek

Te mire vágysz leginkább?

Nehezen futok neki olyan könyvnek, amiben valamilyen halálos kór szerepel. Valahogy nem visz rá a lélek, hogy végigkísérjem valaki más szenvedését. Sajnálom őt és persze magamat is, hogy miért ment el ezzel az idő. De persze ha az ember könyvrecenzor nem mindig van választása...

A Pioneer Books női könyveit szeretem. Ciki vagy sem nem érzem bennük azt a fajta felszínes rózsaszín semmittevést amit sok más kiadó "nagy" női regényében. Pedig nagyjából a kerettörténetek szinte mindig ugyanazok, de sokszor kevesebb a mélyebb jellemábrázolás és több a manapság olyannyira kedvelt felszínes hangulatfestés ami mögé nem szokás már benézni. Pedig mögötte van a valóság, pont az a valóság amiben élek én vagy akár te.



Tegnap pont hazafelé tartottam és mint általában amikor már nem tudok befelé figyelni igyekeztem megfejteni a körülöttem ülőket. Mellettem egy huszas évei vége felé járó lány mesélt a telefonba barátnőjének arról, hogy az új lovagja - akit eddig csak online ismert - szeretné elvinni Bora Bora szigetére, mert ő kiköltözik és véleménye szerint a lny is boldog lenne ott. Hirtelen majdnem odalra fordultam, hogy ha esetleg őt nem érdekli az ajánlat kis csúsztatással még akár én is elfogadnám. A mögöttem ülő két lány pont párkapcsolati csalódásait osztotta meg egymással, a szembenülő pedig látszólag dühösen sms-t írt vagy esetleg egy FB-partnerrel csetelt.

Körülöttem bizonytalanság, átfolyó energiák és még korántsem biztos jövőképek rajzolódtak ki. Na akkor jött el az a pillanat amikor majdnem felüvöltöttem a Pioneer Books ezen példányát vágva hozzájuk, hogy "térjetek már észhez!". Élvezni kell a pillanatot mert a sok keserűség, bizonytalanság és az energiaelszívó tevékeénységek és személyek egy idő után mind-mind összegyűlnek a testedben és ellened fordulnak. Nem szabadna így élnünk.

Fogadd el, ami jön, és hozz ki belőle valami nagyszerűt! A befolyásos New York-i szenátornő főtanácsadójaként Natalie keményen dolgozik, sokat túlórázik, és a munkája minden percét élvezi. Aztán elhanyagolt barátja egyszer csak bejelenti, hogy részéről ennyi volt. És ez még csak a kezdet. Az orvosa mellrákot állapít meg nála - és az ellen nem elég a nyers ambíció meg a kőkemény elszántság. Natalie-nak a választók élete helyett most a sajátját kell megváltoztatnia. Itt az ideje elgondolkodnia azon, hogy eddig milyen döntéseket hozott. Először is megkeresi élete öt szerelmét, hogy megtudja, miért romlott el a kapcsolatuk. És miközben visszatér a múltba, talán új lehetőségek nyílnak előtte - és esetleg arra is rájön, hogy az életen nemcsak átszáguldani lehet, hanem élni is. A szerző, Allison Winn Scotch ajánló sorai a könyvhöz: "Írás közben esélyt sem akartam adni arra, hogy zokogás legyen az egészből. Ez egy vicces könyv. Tényleg az! Egy nő élményeiről szól, aki próbálja megtalálni a saját útját, és a betegség csak kiindulópont ahhoz, hogy megismerje önmagát."

Fárfiakra ugyanez érvényes. Ne kelljen nektek külön elmondanom!

Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya
Pioneer Books

Szeméthegyek, nagyváros

Sokáig csend volt a blogon. Gondolkoztam, hogy helyes-e vajon ez az irány, legyen ennyire specializált és steril ez a felület, amilyen. Sokat jövök-megyek Budapesten. A nagyváros összes negítív- és persze ritkábban pozitív hatása - nap mint nap éri az arcomat, orromat és fülemet.


Otthon persze békét teremtenek a könyvek, az olvasófotel de a valóság akkor is inkább a a kosz, a szemét, a mosdatlan emberroncsok és a széles terpeszben járó helyi kiskirályok létezése. Aki valószínűleg nem vagy csak ritkán olvasnak. Mindettől függetlenül a könyvek szeretete megmarad, de kissé urbanista, kissé gerilla és erősen véleményalkotó felületet szeretnék készíteni, amiben a könyv a béke és a kaland és a vágy, de ami ugyanúgy szól moziélményről, a kávézóban látottakról és néha - de tényleg csak ritkán - amolyan urbanista antropológusként belemásznánk a város lakóinak mindenségébe.

Talán pont emiatt jó nyitánya ennek az új korszaknak a Trash. Már a borítót nézve egy folyton változó és mégis számos részében állandó világ tárul elénk, egy olyan titokzatos  és "illatélményben" gazdag világ, ami nem kevés ember életét határozza meg nap mint nap. A történet egy meg nem nevezett harmadik világbeli országban játszódik, a nem túl távoli jövőben - vagy talán a jelenben?



A szemétdombi családok élete a városból érkező szemétszállítmányoktól függ: a műanyag, a fém és a papír értékes, eladható. Egy nap a kisfiú, az ürülékkel teli rongyok és rothadt gyümölcsök között, egy oda nem illő tárgyra bukkan: egy teljesen ép táskára. A táska tartalma rejtélyes, mégis a kiszabadulás és egy jobb jövő reményét jelentheti a számukra.

A rendőrség is élénken érdeklődik a tárgy iránt, s a felajánlott jutalom egymás ellen fordítja a kis közösség lakóit. A dörzsölt kiskamasz és barátai hamarosan a rendőrség elől menekülnek, és minden ravaszságukra szükség van ahhoz, hogy épp bőrrel megússzák, s kiderítsék a táska titkát.
Andy Mulligan regénye hét másik kötettel verseng a Carnegie Medál díjért, mely 1936 óta minden évben a fiatalokat leginkább olvasásra ösztönző ifjúsági irodalmat díjazza. A zsűri tagjai könyvtárosok, akik igencsak ismerik az ifjú olvasók ízlését. A díj valójában nem más, mint egy rendkívül átgondolt olvasói ajánlás: gyerekek és könyvtárosok csoportjai olvasnak és beszélgetnek egészen addig, míg meg nem találják azt a kötetet, mely a legtöbb fiatalt elvarázsolja.

A félig megrágott kiflid, a kidobott kólás palack, a lyukas zoknim, a megunk mobiltelefonok, a régi újságok egy helyre kerülve együtt mind-mind emberi sorsokat rajzolnak ki számunkra. Erre gondolj a jövőben, amikor elindulsz, hogy levidd a szemetet.

Andy Mullingan: Trash
Athenaeum Kiadó