Szeméthegyek, nagyváros

Sokáig csend volt a blogon. Gondolkoztam, hogy helyes-e vajon ez az irány, legyen ennyire specializált és steril ez a felület, amilyen. Sokat jövök-megyek Budapesten. A nagyváros összes negítív- és persze ritkábban pozitív hatása - nap mint nap éri az arcomat, orromat és fülemet.


Otthon persze békét teremtenek a könyvek, az olvasófotel de a valóság akkor is inkább a a kosz, a szemét, a mosdatlan emberroncsok és a széles terpeszben járó helyi kiskirályok létezése. Aki valószínűleg nem vagy csak ritkán olvasnak. Mindettől függetlenül a könyvek szeretete megmarad, de kissé urbanista, kissé gerilla és erősen véleményalkotó felületet szeretnék készíteni, amiben a könyv a béke és a kaland és a vágy, de ami ugyanúgy szól moziélményről, a kávézóban látottakról és néha - de tényleg csak ritkán - amolyan urbanista antropológusként belemásznánk a város lakóinak mindenségébe.

Talán pont emiatt jó nyitánya ennek az új korszaknak a Trash. Már a borítót nézve egy folyton változó és mégis számos részében állandó világ tárul elénk, egy olyan titokzatos  és "illatélményben" gazdag világ, ami nem kevés ember életét határozza meg nap mint nap. A történet egy meg nem nevezett harmadik világbeli országban játszódik, a nem túl távoli jövőben - vagy talán a jelenben?

A szemétdombi családok élete a városból érkező szemétszállítmányoktól függ: a műanyag, a fém és a papír értékes, eladható. Egy nap a kisfiú, az ürülékkel teli rongyok és rothadt gyümölcsök között, egy oda nem illő tárgyra bukkan: egy teljesen ép táskára. A táska tartalma rejtélyes, mégis a kiszabadulás és egy jobb jövő reményét jelentheti a számukra.

A rendőrség is élénken érdeklődik a tárgy iránt, s a felajánlott jutalom egymás ellen fordítja a kis közösség lakóit. A dörzsölt kiskamasz és barátai hamarosan a rendőrség elől menekülnek, és minden ravaszságukra szükség van ahhoz, hogy épp bőrrel megússzák, s kiderítsék a táska titkát.
Andy Mulligan regénye hét másik kötettel verseng a Carnegie Medál díjért, mely 1936 óta minden évben a fiatalokat leginkább olvasásra ösztönző ifjúsági irodalmat díjazza. A zsűri tagjai könyvtárosok, akik igencsak ismerik az ifjú olvasók ízlését. A díj valójában nem más, mint egy rendkívül átgondolt olvasói ajánlás: gyerekek és könyvtárosok csoportjai olvasnak és beszélgetnek egészen addig, míg meg nem találják azt a kötetet, mely a legtöbb fiatalt elvarázsolja.

A félig megrágott kiflid, a kidobott kólás palack, a lyukas zoknim, a megunk mobiltelefonok, a régi újságok egy helyre kerülve együtt mind-mind emberi sorsokat rajzolnak ki számunkra. Erre gondolj a jövőben, amikor elindulsz, hogy levidd a szemetet.

Andy Mullingan: Trash
Athenaeum Kiadó