Nem ismerem személyesen Lakatos Istvánt, de úgy gondolom olyan dolgokban hisz, amiben mostanság már kevesen. Bízik benne és azt szeretné, hogy a gyerek gyermek maradjon, sőt ha lehet még a felnőtt sem baj, ha kicsit gyermek marad. Nyilván fontos neki a mese, ami valóban mese. Nehéz megkülönböztetni mindezt a fantasy-től, hiszen a fantáziánk műve mindkettő mégis talán azt mondanám a mesében több a lélek.
Lakatos István meseregényében egy nem túl szép napon egy Zalán nevű  kisfiúékhoz beállít egy Székláb nevű öregember, és azt állítja, hogy a  szülei már nem az igaziak, hanem másolatok. Székláb elmeséli a  kisfiúnak: szüleit elrabolták a dobozvárosiak, ezért vele kell mennie.  Zalán nem tehet mást, mint útra kel az ismeretlen öregemberrel, mert  csak így lát esélyt arra, hogy viszontlássa az igazi szüleit. Miután  alaposabban megismerkedik Székláb birodalmával, egy családnyi  vízimanóval és Jónással, a kecskével, még előtte áll, hogy sárkányokkal  is találkozzon Dobozvárosban. Lakatos István könyve kalandos,  varázslatos és szívhez szóló történet tíz éven felüli gyerekeknek.  
De nem csak nekik. Harmincöt vagyok és büszkén vállalom, hogy szeretem a meséket.
Lakatos István: Dobozváros
Magvető Kiadó

 
Hamarosan 66 leszek és én is szeretem a meséket, főleg a magyar népmeséket!
VálaszTörlés