Kis karácsony, nagy érzelmek

Így a Karácsony küszöbén többségünk érzékenyebb lesz hatásokra, mondatokra, mások érzelmeire egyaránt.

Ilyenkor kell adakozni - persze máskor is nagyon jó érzés. Most kell rózsaszínben látni a világot, a családot, sőt azt is akit amúgy nem nagyon szívlelünk. És ilyenkor kell férfiként nekiállni egy elsőre talán kissé "nyálasnak" - de finomabban megfogalmazva erősen női romantikusnak - vélt könyv olvasásának.

Karen Kingsbury könyvében a négyéves Joey boldogan él szüleivel Floridában. Jólét, biztonság, szeretet veszi körül. Nem sejti, hogy a két ember, akiket a legjobban szeret a világon, nem az igazi szülei, kisbaba korában fogadták örökbe. Egy nap megszólal a telefon, és a családi idillnek vége szakad. Joey vér szerinti szülei vissza akarják kapni a kisfiút. A nevelőszülők dermedten, értetlenül állnak a tények előtt, hiszen biztosak voltak benne, hogy kiegyensúlyozott életüket nem rendítheti meg semmi és senki. A kétségbeesett nevelőapa veszélyes tervet forral, hogy megmentse családját. A bestseller regényből film is készült Mira Sorvino főszereplésével.

Kell ennél több nekünk így a szeretet ünnepére? Naná, hogy kell: megértés, türelem, kedvesség, együttérzés, tolerancia, figyelmesség és sok-sok ölelés. Mindezt úgy, hogy az egyik kezünkben Karen könyve van a másikban pedig valami kézzel készített sajátos ajándék, aminek biztos örülni fog a velünk szemben álló...akinek lassan könnybe is borulnak a szemei...

Karen Kingsbury: Mint pitypang a szélben
Tericum Kiadó




 

Paleo: tévhitek és valóság

Mostanában mindenki azzal próbálkozik, hogy egészségesebben éljen vagy kissé darabosabban kifejezve: túléljen. Szendi Gábor, a haza paleomozgalom atyja több könyvet jegyez azzal kapcsolatban, hogyan tudnánk visszatérni kicsit a gyökerekhez és ezzel változtatni jelenlegi életünkön és ezzel talán jobbá tenni a jövőnket is. A következő interjúban a Szendi Gáborral beszélgetünk civilizációról, paleolit táplálkozásról és annak hátteréről. 

- Mit jelent a paleolit táplálkozás valójában? Hiszen láttunk már rémképeket nyers húst papírzacskóból faló new yorkiakról és csábító kókuszos süteményekről egyaránt...melyik a valódi paleo....egyik sem? mindkettő? 
 

- A paleolitnak semmi köze az exhibicionista elmebetegekhez és a paleo ürügyén nassoló haspókokhoz. A paleo a két és fél millió éves evolúciónk során kialakult, a testünk számára optimális táplálkozás. Az ember évmilliókon át azt ette, amit a környezetében talált és gazdaságos volt számára a megszerzése és fogyasztása. Ilyenek voltak az állatok, a különféle növények, a gyümölcsök, a gombák, bizonyos gyökerek, a dió és mogyorófélék. Természetesen régiónként eltérő arányban fogyasztották ezeket az élelmiszereket. Viszont soha nem fogyasztottak gabonaféléket és más, nagy keményítőtartalmű terményeket, tej és tejtermékeket, hüvelyeseket.

- Hogy látja a magyarok táplálkozási szokásait összehasonlítva mondjuk más országok lakóival akik már szintén követik a paleolit táplálkozást?

A paleolit országonként követi a helyi gasztronómiai hagyományokat és az adott országban elérhető nyersanyagokat. A paleo alapelvei bárhol alkalmazhatók, de ízvilágában mindig másfajta ételeket jelent. Van, ahol nem abszurdum a bölényhús, máshol sok tengeri herkentyűt fogyasztanak, nálunk a hagyományos húsételek, saláták, főzelékek jutnak nagyobb szrephez.

- A paleolit táplálkozás valóban megoldás a civilizációs betegségekkel - sőt esetleg a civilizáció összes negatív hatásával - szemben? Hol a visszafordítási folyamat vége? Teljesen vissza a gyökerekhez vagy vissza a paleo élethez a civilizációs eszközök segítségével?

Három sorban nehéz összefoglalni három-négy könyvemet, ezért a válasz talán megalapozatlannak tűnhet, ha azt mondom: igen. A civilizációs betegségek, mint pl. a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a cukorbetegség, az Alzheimer egyértelműen a nyugati finomított szénhidrát alapú táplálkozás következménye. Az autoimmun betegségek jó része visszavezethető az un. idegen fehérjékre, mint pl. a gluténre, a tejfehérjékre, a hüvelyesekben található lektinekre vagy a kukoricában, dohányban található DING fehérjékre. És persze mindezekben a betegségekben meghatározó a folyamatos D-vitamin hiány is. Az atópiás (asztma, ekcéma, stb.) betegségek elszaporodásában a túlzott higiéniának van meghatározó szerepe. A civilizációs betegségek mindaddig visszafordíthatók, amíg nem alakul ki visszafordíthatatlan szöveti-szervi károsodás. De pl. az erek -ezt már jó húsz éve bizonyították- ki tudnak tisztulni, azaz nem is olyan könnyű definiálni, mi is a visszafordíthatatlan.

 

- Ön személy szerint mikor ismerkedett meg a paleolit életformával?

Évek óta törekedtem a szénhidrátok visszaszorítására, s 2009-ben, mikor írni kezdtem a könyvemet a nyugati táplálkozástudomány kritikájáról, még nem is tudtam, hogy valójában a paleolit táplálkozás "szendiféle" változatát írom. Írás közben derült ki a számomra is, és akkor úgy éreztem korrektnek, hogy becsatlakozzak ebbe a nagy áramlatba, amelyben azért egyre inkább látszik, hogy viták is vannak. A fő ütközési pont a koleszterinhipotézis, ami álláspontom szerint a 20. század egyik legnagyobb tévedése.

- Mit javasol azoknak akik félnek belevágni...hogyan kezdjék el?  

- A legfontosabb azt megérteni, hogy az emberi szervezet nem alkalmas olyan táplálkozásra, amelynek az alapját a finomított szénhidrátok (gabonafélék, burgonya, rizs, kukorica, cukor, stb.) alkotják. Ha ezeket elhagyják, már óriási lépést tesznek az egészség felé. Ha ez sikerül, és megtapasztalják a fogyást és tüneteik gyors enyhülését, még motiváltabbak lesznek a további lépések megtételére. Ez most szerénytelenül fog hangozni, de tény: segítségként könyveim révén sokkal több információhoz juthatnak, mint bármely nemzet polgárai.

Szendi Gábor könyvei a Jaffa Kiadó gondozásában jelentek meg

Neked mi a magyar?

Te hogyan látsz minket, magyarokat? Búskomor, fejét lehajtó, magában dünnyögő, bambán metrón ülő, sokat rimánkodó nép vagyunk? És ha igen ennek mi az oka? Vajon már eleve elrendelés szerint jutott nekünk eme nehéz sors vagy csak mi látjuk ilyen borúsan a múltat s jövendőt? 

Most, hogy kinézek az ablakon és nem fogad más csak szürkeség, sötétség, esőcseppek alul-felül-oldalt és mindenütt, se illatok, se színek, se fény - lehet ebből optimistán vigyorogva kijönni? Egyáltalán megpróbáljuk ezt mi, magyarok vagy inkább sopánkodunk a több napfény, a jobb időjárás és a négy számjegyű eurós fizetés után?

A magyar származású George Mikes nevezte először Magyarországot a marslakók földjének. Önironikus megjegyzésével arra utalt, hogy a magyarok a világ összes többi népétől különböznek. Mekkora is ez a különbség, s milyen mélyre nyúlik? Miért álldogálnak a buszon elszántan a magyarok, miközben le is ülhetnének? Miért írják fordított sorrendben a nevüket? Miért ütemes tapssal fejezik ki tetszésüket, ami Nyugaton szinte sértésnek számít? Miért szeretnek annyit szónokolni? S miért emlékeznek még ma is oly keserűen Trianonra? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket vet fel ez a könyv. Nem neveti ki a magyarokat - ha nevet, nem rajtuk, hanem velük együtt nevet. Nem is tudományos elemzést tart a kezében az olvasó, noha a jelen könyv módszeresen - és szeretetteljesen - igyekszik megérteni a magyar kultúrát. Elgondolkodtató, önvizsgálatra és vitára ingerlő könyv, tükör, amelybe minden magyar olvasónak érdemes belenéznie. Dr. Colin Swatridge nyugalmazott tanár, az angliai Open University oktatója. 1998 óta számos magyarországi egyetemen és középiskolában tanított, jelenleg szabadúszó író, Északnyugat-Angliában él.

Mindig izgalmas dolog más szemével látni a saját világunkat, hiszen ezáltal mi magunk is megláthatunk eddig rejtett értékeket. Vagy hülyeségeket.

Colin Swatridge: Marslakók földje
Corvina Kiadó

Minden könyv tankönyv

Talán elsőre furának tűnik de én minden könyvből tanulok valami újat. Lehet, hogy csak az adott országról vagy városról tudok meg többet, amiről a könyv szól, de az is lehet, hogy olyan trükköt vagy jótanácsot találok egy könyvben, amit később még hasznosítani tudok.

Persze itt nem rögtön arra gondolok, hogy könyvből tanultam meg mackót feltörni vagy motorcsónakot vezetni, de ha eléggé figyelsz minden könyvet a saját hasznodra fordíthatsz.

 Így voltam ezzel a Fejvadászok esetében is, amit komoly várakozás előzött már meg részemről, hiszen a skandináv kriimiknél mostanában nem nagyon lehet jobbat találni és ha esetleg mégis sikerül egy angol vagy amerikai krimiírónak jobban kreálnia akkor is előfordulhat, hogy később megtaláljuk annak még "jobbját" skandináv formában is.

Jo Nesbo könyveit sokan kedvelik már nálunk, sőt világszerte is, elég ha csak arra gondolunk, hogy maga az Álomgyár is felfigyelt már Nesbo fordulatokban gazdag történeteire. Nesbo legújabb könyvében

Roger Brown igazán a szerencse fiának tűnik: ő Norvégia legsikeresebb fejvadásza, gyönyörű feleségével egy pompás házban élnek. Ám a luxus életmódot Roger műkincstolvajként igyekszik bebiztosítani, s mellékállásában igen ügyesnek bizonyul. Amikor felesége galériájában megismerkedik valakivel - aki egyrészt tökéletes jelölt az egyik általa kínált magas állásra, másrészt a művészettörténet egyik legkeresettebb képének a tulajdonosa - Roger úgy érzi, élete nagy lehetősége köszöntött rá. Készülni kezd eddigi legmerészebb betörésére. Ám a vadászból csakhamar vad lesz, üldözöttje egy rémálomba illő ellenfélnek.

 

Izgalmas, eredeti, szépen kidolgozott történet valódi krimirajongóknak. Azoknak, akik tudják mire számíthatnak és azoknak, akik még nem ismerik mit hoz magával egy jó skandináv krimi elolvasása....

 

Jo Nesbo: Fejvadászok

Animus Kiadó

ZZZZZZZZZZZZZ.....generáció?

A Z generáció. Ők a mai 12-25 évesek, akiket gyakran Y – illetve a fiatalabb tinédzser korosztályt – Z generációnak is neveznek, a bébi-harcosok vagy egyszerűen: a következő generáció. Szociológiai és oktatási felmérések szerint okosak, rendkívül gyakorlatiasak, és miután szimultán több médium felhasználói, gyakran felületes és megosztott figyelem jellemzi őket.

Legfogékonyabb éveikben a technológia és a média a valóság és a fantázia határán mozgott már; az

ezredfordulósoknak már igen korán saját mobil telefonjuk volt, és nemcsak a számítógépet tudják

használni kicsi gyerekkoruktól kezdve, hanem az interneten is teljesen otthon vannak. 10 évesen

website készítők, olyan felhasználói tudással rendelkeznek, ami jellemzően tovább mélyíti a szülőktőlés olykor tanároktól való távolságot, akik ezt a sebességet és tanulási folyamatot követni is alig tudják.

A tinédzsereket körülvevő felnőtt környezet így néha lemarad, szóhasználatában, érzelmi

reakcióikban egyfajta kommunikációs zavar támad, mert egy mai tizenéves képes úgy beszélni, hogy

a XXI. századi szókincsnek csak apró részleteit értsék a szülők. Új szleng és stílus alakult, a rövidítések és az olykor infantilis, vagyis gyermeki érzelmeket tükröző jelölők használatát látjuk. Ez egyrészt akortárs csoport kohéziós erejét jelzi, másrészt azt is, hogy nyelvi távolságot kell tartani. Sokszorhangzik el, hogy „otthon nem értenek meg, anyám, apám teljesen elmaradott, fogalmuk sincs a maivilágról, csak mondják a magukét”…

Ezek a mondatok akár harminc vagy ötven évvel ezelőttiek is lehetnének, a különbség elsőre

csekélynek látszik, de instrumentális értelemben a felnőttek tényleg lemaradtak. A mai negyvenes

szülő értetlenül és hitetlenkedve fogadja, hogy miközben neki annak idején legkésőbb éjfélre otthon

kellett lennie, a mai tinik akkor indulnak el bulizni. Mindeközben ugyanazt a merev szülői magatartást mutatja, amit annak idején ő látott, csak ez esetben teljesen indokoltnak érzi a sajátját, mert még a régi időszámításban gondolkodik, és aszerint értelmezi napjait.

Ők a Z-generáció. Akik jobb viszonyban vannak az IPhone-nal, mint a nagyival. Akiknek többet jelent egy LIKE, mint egy mosoly a szomszéd fiútól. Akik a TE életedet is befolyásolni fogják, sőt a gazdaságot irányítják néhány évtized múlva.

Jók ők vagy rosszak? Semmiképpen ne ítéld el őket, hiszen a "te idődben" mára már érvényét vesztett szabályok keletkeztek, így most övék a jövő. Tari Annamária használati utasítást ad hozzájuk. Fogadd el! Tanulmányozd! Gondolkozz el rajta!

Mert a következő generáció sorsa fölött talán már TE rendelkezel.

Tari Annamária: A Z generáció

Tericum Kiadó

Mese, mese, mese

Mi, akik kis csúsztatással a X-generáció tagjai vagyunk annak idején imádtuk a meséket. Szerettük, mert  amikor anyukánk vagy apukánk leült az ágyunk szélére vagy mellénk bújt azzal a finom anyu illattal és belekezdett a mesélésbe, akkor nem csupán a megnyugtató hangtól lesz sokkal boldogabb az elalvás előtti fél óra, hanem valóban láttuk a mesehősöket, éreztük ahogy elszalad mellettünk a farkas és még az illatokat is fel tudtuk idézni, ami egy-egy mese része volt.

Ez egyrészt nagyon jó volt, másrészt kialakult egy olyasféle vizuális teremtőkészség, amivel később életünk során is boldogulni tudunk anélkül, hogy a Twitter vagy Facebook megmutatná nekünk mit és hogyan lássunk.

A Manó könyvek kéthetente megjelenő mesesorozata mindannyiunk számára jó ajándék lehet, hiszen gyerekünknek vagy kis unokaöcsénknek nagy örömet szerezhetünk, ha pedig egyik sincs a közelünkben kérjük meg a szerelmünket, hogy az ölébe kucorodva olvasson nekünk egy mesét. Kihagyhatatlan!


Mindenféle állatokról
Ebben a kötetben olyan ismert, állatokról szóló klasszikus és népmesék szerepelnek, mint például a Grimm testvérek Brémai muzsikusok, vagy Benedek Elek Kacor király című meséje. De megtalálhatóak benne kevésbé ismert történetek is, mint A kakas és a tyúk, vagy A repülő farkas című magyar népmese.

Királylányokról és királyfiakról
Ebben a kötetben olyan népszerű, királylányokról és királyfikról szóló klasszikus és népmesék szerepelnek, mint például Benedek Elek A csúnya királyfi és a szép királykisasszony, vagy a Többsincs királyfi című meséje. De megtalálhatóak benne kevésbé ismert történetek is, mint A néma szultánkisasszony, vagy A Zöld király fia című népmese.

Kicsikről és óriásokról
Ebben a kötetben olyan ismert, kicsikről és nagyokról szóló klasszikus és népmesék szerepelnek, mint A két bors ökröcske, a Hüvelyknyi leányka, vagy a Babszem Jankó. De megtalálhatóak benne kevésbé ismert mesék is, mint az Óriásfiú, vagy a Mindent varró tű című népmese.

Engedd el és menj tovább!

Mindannyian elveszítettünk már valakit, aki nagyon fontos szerepet töltött be az életünkben. Vannak olyanok, akik nálam sokkal jobban tudják, milyen elveszíteni egy nagyon közeli szeretett rokont vagy szerelmet. Szerencsére ilyesmit nem kellett átélnem, de azért persze nekem is van néhány olyan ember aki hiányzik. 

Van erről egy történetem. A nagymamám annak idején nem nagyon látta el nagyis szerepét, viszont a Dédi mindig is az életem része marad. Bár felnőttként már nem látott engem azt hiszem büszke lenne rám. Ha lenne egy időgépem én kihagynám a középkort és nem is hiszem, hogy előre mennék. Csupán egy dolgot szeretnék: együtt főzni és sütni a Dédivel. Kell ennél jobb alkalom arra, hogy tanuljunk tőle és az életéből, érezzük a régi melegséget vagy útmutatást kérjünk tőle a mostani életünkkel kapcsolatban? Szerintem nincs.

Persze mindannyiunk életében eljön az az ember, aki segít továbblendülni a fájdalmakon. Erről szól Ben Sherwood Merülj alá az álmokért című regénye, amely a veszteség feldolgozásáról és az elvesztegetett időről szól. Arról szól, hogy elveszítenek egy nagyon fontos személyt, de továbbra is kapaszkodnak bele, nem engedik el, bár talán ennek tudatában sincsenek. Ezzel a görcsös ragaszkodással visszatartjuk-e őket onnan, ahol lenniük kéne? A regénybeli két fiú sem engedi el egymást, így Sam nem ott van, ahol lennie kéne, és Charlie sincs a helyén, egy helyben topog az élete.

Charlie St. Cloud ígéretes jövőjét az a kamaszkori csíny törte derékba, amiben meghalt az öccse. Évekkel később egy barátságos New England-i halászfaluban annak az ősi temetőnek a gondnoka, ahol a testvére, Sam nyugszik. Miután a balesetet követően a mentősöknek csodával határos módon sikerült Charlie-t újraéleszteniük, nem mindennapi képességre tett szert: látja Sam szellemét, beszélget vele, sőt még baseballoznak is. Ebbe a féltve őrzött, titkos világba csöppen bele az elbűvölő Tess Carroll, aki éppen világ körüli szólóvitorlázásra készül. A sors egy hatalmas viharba vezeti a lány hajóját, őt pedig Charlie életébe kormányozza. Csodálatos és különös kapcsolatuk az idővel való versenyfutáshoz, az élet és a halál, a múlt és a jövő, a megtartás és az elengedés közötti választáshoz, valamint ahhoz a felismeréshez vezet, hogy igenis történhetnek csodák, ha megnyitjuk a szívünket.

Szívmelengető és azt szorongató, valódi lélekregényt írt Ben Sherwood. Ne meneküljünk a könyvbe, hanem csipegessük ki belőle mindazt a bölcsességet amit az író megoszt velünk majd menjünk oda ahhoz aki fontos és öleljük meg szorosan.


Ben Sherwood: Merülj alá az álmokért!
Pioneer Books

Szocializmus neked és nekem

A szocializmus a mai tizenéveseknek már csak történelem. Nem mondom, hogy nekem egy politikai rendszert jelent, sokkal inkább a gyerekkoromat és azt az egész, mindent átható hangulatot, ami a szocializmussal együtt járt. 

Mert nekem a szocializmus sokkal inkább a szeretett ám mégis szürke kispesti lakótelep, mintsem Gorbacsov. Sokkal inkább Moszka tér, Trabant, két tévécsatorna, vasárnap zárva tartó üzletek, kisdobos nyakkendő és úttörő igazolvány, mint Kádár János.

Dalos György történésznek a szocializmus ennél sokkal többet jelent.

1989. november 28-án a teljes kommunista vezetőség leköszön Prágában, és az éljenző tömeg transzparenst függeszt ki a prágai tévétoronyra a következő felirattal: „Lengyelország – 10 év, Magyarország – 10 hónap, Kelet-Németország 10 hét, Csehszlovákia – 10 nap.”

Hamarosan hozzáfűzik majd még Bukarestben: „Románia – 10 óra.” Ennyi idő alatt omlott le a vasfüggöny és oszlott fel a kelet-európai szocialista tábor. A végnapok nélkülöztek minden látványosságot. Mihail Gorbacsov 1991 decemberében tartott beszéde megpecsételte a Szovjetunió felbomlását és véget vetett a Kommunista Párt uralmának. A szocializmusra nem kívülről mértek végső csapást, hanem belülről bomlott föl. Nem megsemmisítették, hanem önnön súlya alatt összeroppant. Legyőzéséhez nem volt szükség nagy hadseregekre, a NATO-csapatok bevonulására vagy amerikai rakéták bevetésére, csak azoknak az embereknek az akaratára és elszántságára, akiket a szocializmusnak kellett volna boldoggá tennie. Dalos György adatokban bővelkedő könyve megmutatja, mely erők járultak hozzá ennek a történelmi kísérletnek a bukásához, hogyan jelentek meg a szocialista rendszeren az első repedések, és hogyan reagáltak erre az egyes emberek és a hatalom birtokosai. A szocializmus kései szakaszának politikáját, mindennapjait és kultúráját megvilágító, eseményeit időrendben elbeszélő könyv a Szovjetuniónak és a kelet-európai szocialista országoknak állít emléket 2011-ben, a rendszer bukásának huszadik évfordulóján. A könyv annak a „Viszlát elvtársak!” elnevezésű, multimédiás projektnek a része, amelyet a berlini gebrueder beetz filmproduktion és a párizsi Artline Films az Arte tévécsatornával közösen indított útjára tévéfilmsorozat és weboldal formájában.

Dalos György: Viszlát, elvtársak!
Corvina Kiadó

Tisztátalan tisztesség

Tegnap, miközben szemben álltam egy tucatnyi tizenhat évessel azon gondolkoztam vajon milyen szavakkal tudják megfogalmazni másoknak vagy önmaguknak mit is jelent számukra a tisztelet, a tisztesség vagy a szeretet fogalma.

Egy darabig dühösen figyeltem őket azt gondolva, hogy talán fogalmuk sincs ezekről a kifejezésekről -  nem csupán azért mert hiányzik a fogalomkészletükből, hanem mert sosem láttak erre jó példákat - aztán rájöttem, hogy mit is várhatnék akkor amikor naponta váltanak zoknit, barátot, szerelmet, szexpartnert. Innentől tehát már talán nem csak ezek hiányozhatnak belőlük, hanem továbbmegyek a hűség, a ragaszkodás is, sőt talán még azzal sincsenek tisztában, hogy egy-egy érintésnek vagy pillanatásnak milyen komoly jelentősége van. Ma már nem tudják, hogy mit is jelent egy férfi számára a nő intim szférájának részese lenni, nem ismerik a csók misztikumát és nem tisztelik az érzelmek iskoláját. Az ölelés ma már csak egy mozdulat, a csók nem több mint a nyál és nyelvek huncut játszótere. Kapcsolatról pedig ne is értekezzünk, hiszen az előzőekből láthattuk tőlük nem lenne hiteles ilyesmire gondolni sem.

Ilyen hangulatban értem haza és ültem le Krusovszky Dénes kötetével a kanapéra. Eleinte egy sörön gondolkoztam, hátha jó kísérőnek bizonyul egyrészt a hangulathoz, másrészt a könyhöz de aztán megbékéltem egy csésze tea mellett és kinyitottam Dénes könyvét....„mégis ők múlnak el hamarabb, nem a délután". Huh! Egy ilyesféle hangulathoz talán ez kissé még erős de aztán folytattam, hiszen bátor vagyok meg ma már amúgy is mindegy...

Elromlani milyen szép
Rossznak kellene lennem,
hogy erről mondjak valamit,
ahogy megyünk el, egymás
mellett, az milyen szép,
mint a busz kijelzője,
elromlani milyen szép,
minden megálló végállomás.

...

Nem feltétlen vidám művek egy nem feltétlen vidám hangulatú naphoz. De mivel a költészet mindig szép és mindig tisztelet azoknak akik így képesek szavakkal játszani és egymára építve különös képeket festeni és hangulatokat rajzolni ezért tegyük meg azt a ritkaságszámba menő dolgot, hogy veszünk egy verseskötetet. Mondjuk Dénesét. Dénes líráját a visszafogottság, a pontosság és a fájdalom szépségének megragadása jellemzi. A felesleges part folytatja a megkezdett utat, a versek összetéveszthetetlen stílusban és a történetmesélés igényével repítenek egy nem is olyan távoli világba, a költészetébe. Krusovszky Dénes a fiatal költőgeneráció egyik legtehetségesebb költője, akinek immáron harmadik kötete a Magvető Kiadónál jelenik meg. A szerző előző könyve, az Elromlani milyen Artisjus Irodalmi Díjat kapott. Krusovszky Dénest azon költők közé sorolják, akinek már az első köteteiben is új versnyelv jelenik meg, és akinek líráját a visszafogottság, a pontosság és a fájdalom szépségének megragadása jellemzi. A felesleges part folytatja a megkezdett utat, a versek összetéveszthetetlen stílusban és a történetmesélés igényével repítenek egy nem is olyan távoli világba, a költészetébe. fiatal költőgeneráció egyik legtehetségesebb költője, akinek immáron harmadik kötete a Magvető Kiadónál jelenik meg. A szerző előző könyve, az Elromlani milyen Artisjus Irodalmi Díjat kapott. Krusovszky Dénest azon költők közé sorolják, akinek már az első köteteiben is új versnyelv jelenik meg. Ismerkedjünk vele. Barátkozzunk. Éljük át.

Krusovszky Dénes: A felesleges part
Magvető Kiadó

Fények, ékszerek, design

A téli napforduló, “a Nap, a Fény újjászületése” az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti. A legtöbb kulturában számos ősi népi szokás kapcsolódik hozzá, és olyan ünnepségek kisérik, mint a Karácsony. A Sterling Ékszergaléria több mint húsz művésze, a hazai design-ékszerészek legjava december 8-án nyíló kiállításukon a Fény ihlette egyedi alkotásaikat mutatják be. A január 5-éig nyitva tartó kiállításon olyan neves külföldi mesterek tárgyait is megcsodálhatja a közönség, mint Alexander Blank, Lisa Juen, Nora Rochel, Li-Chu Wu és Chao-Hsien Kuo.

A fény vakít, pulzál, ragyog, csóvát húz, lobog, szikrázik, szemünkbe robbanva mozgó foltokat hagy szemhéjunk belső vásznán. A fény kiemel, átalakít, ámít, csal, káprázatba ránt, illúzióba ringat, majd játékosan elillan... A fény megfoghatatlan, misztikus, mennyei, magasztos. A fény ünnepi.

A fény azonban nem csak “látvány” és nem csupán vizuális érzékszervünkkel megtapasztalható. Sokszor hőt is közvetít, bőrünkön érezhetjük, stimulálja tapintó érzékszervúnket. Terápiás hatással van a testre s a lélekre egyaránt.

A Sterling Ékszergaléria alkotói, a hazai design-ékszerészek legjava, több mint 20 kiállító, Peter Vladimir, az Iparművészeti Egyetem professzora és volt tanítványai, Király Fanni, Kecskés Orsolya, Stomfai Krisztina, Gaál Gyöngyvér, Dávid Attila Norbert, Gera Noémi, Lőrincz Réka - hogy csak néhány nevet említsünk - által készített egyedi ékszerkülönlegességek mindegyikét a Fény ihlette. A szokatlan, meghökkentő, szellemes, olykor provokatív, olykor mulatságos tárgyak mindegyike alternatív anyagú és készítésmódú. Mindegyikük nagyon személyes, talányos, egyéni mitológiát rejtő, szenvedélyes, látomásos és sajátos kölcsönhatásban áll a fénnyel. Mikor a fény ráesik az ékszerre, akkor táncol a domborulatokon, egyenesen fut az éleken, lassan kúszik az íveken, lágyan elterül a síkokon, az árnyék határán megtorpan, megakad a barázdákban, belevesz az árkokba.

A Sterling Galéria immár hagyományosnak mondható karácsonyi kiállítása 2011. december 8-án 18 órakor nyílik a Ráday utca 31-ben. A január 5-éig nyitva tartó kiállításon olyan neves külföldi alkotók tárgyait is megcsodálhatja a közönség, mint Alexander Blank, Lisa Juen, Nora Rochel, Li-Chu Wu és Chao-Hsien Kuo.

A Sterling Ékszergaléria karácsonyi kiállítása

2011. december 8.- 2012. január 5. között

H-1092 BP. Ráday utca 31.
Nyitva: Hétfő-Péntek 12-20h
Szombat: 10-14h

Mindenre van egy könyvünk

Mire jó a könyv? - kérdezhetik sokan.

Nos. A könyv gyógyír. Jókedv. Kaland. Utazás. Könnyek. Illatok. Kétely. Boldogság. Félelem. Sport. Harc. Vér. Csók. A könyv lehet vidám, érzéki, izgalmas gyümölcsillatú kis kaland a nyári forróságban. Lehet szívet melengető, otthonos simogatás.

Te döntöd el, mit vársz a könyvtől és ezzel az elvárással éppen melyiket választod. Nekem néha fűszerillat kell és olasz virtus, néha franciás könnyedség, olykor izgalmas egyesül államokbeli kaland vagy éppen távol-keleti egzotikus finom szavak.

Az Andreas-lányok könyveken nevelkedtek. Édesapjuk, a különc Shakespeare kutató szinte csak versben beszél, és három lányát a nagy drámaíró műveinek szereplőiről nevezte el. Amikor kiderül, hogy édesanyjuk rákos, a nővérek visszatérnek a csendes egyetemi városkába és a szülői házba, hogy halálos beteg anyjuknak segítsenek. Vagy inkább azért, hogy lelki sebeiket ápolják? Rose egyetemi tanár, a család támasza, élő lelkiismerete. Ha végre össze tudná szedni a bátorságát, párjával együtt Angliában kezdhetne új életet. Babb fiatalon a csillogó New Yorkot választotta, de mostanra boldogtalan és kiégett. Cordy évek óta egyik városból és egyik kapcsolatból a másikba sodródott, végül a hirtelen rá szakadó anyaszerep elől haza menekül. Vajon képes lesz-e felelősséget vállalni egy ember életéért? Hamarosan felfedezik, hogy szülővárosuk, ahonnan fiatalon elmenekültek, sokkal több lehetőséget tartogat, mint ahogy évekkel ezelőtt gondolták. Rádöbbennek, hogy nélkülözhetetlenek egymás számára; s a jövőjüket meghatározó, fontos döntéseket is könnyebb egymást segítve meghozni.

Tanulságos, kedves, szép könyv Eleonor Brown könyve, bár a borító bal sarkában lévő "édes percek" jelzés szerintem ijesztő és kissé degradáló is, de amíg nem könyvkiadóktól kapom a jussom addig ilyesféle jó - vagy kevésbé jó - tanácsokat nem osztogatok.

Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság 
Athenaeum Kiadó

Vér a véremből

Jó krimit találni manapság nem könnyű, hiszen mára a sorozatokból és könyvekből már úgy kikupálódtunk, hogy egy kis odafigyeléssel simán lediplomáznánk kriminológiából. Krimit olvasva többnyire már a könyv egynegyedénél tudod ki a gyilkos és azt gondolod jobbat tudnál írni sokuknál? 

Nos bennem sosem voltak krimirói ambíciók ezért izgatott naivitással vettem kézbe a Coben legújabb könyvét. Harlan Coben végzős volt a főiskolán ,amikor rájött, hogy írni szeretne, mára pedig az egyik legnépszerűbb krimiírók közé írta be magát, műveit több tízmillió ember olvassa világszerte. 
 
A történet szerint elég egy váratlan hajnali telefonhívás és egy rég nem hallott hang a vonal másik végén, hogy Myron Bolitar, a keményöklű játékosügynök ismét egy első ránézésre megoldhatatlan rejtély kellős közepén találja magát. Nyolc éve, hogy utoljára találkozott a gyönyörű Terese Collinsszal, aki most arra kéri, utazzon Párizsba. Myron sejti, hogy nem csupán egy romantikus randevú várja a szerelem városában, ám amikor a repülőtérre érve rendőrök fogadják, majd hamarosan kiderül, hogy Terese az első számú gyanúsítottja egy gyilkosságnak, úgy érzi, zsákutcába került. Nem ismeri sem a nyelvet, sem a szokásokat, így aligha tud bármit is kinyomozni. De mielőtt alaposabban végiggondolhatná a helyzetet, történik valami, ami új megvilágításba helyezi az ügyet.


Szép vonalvezetés, klasszikus krimielemek, újszerű megoldások. Nem fekszi meg az agyad a végére sem, de ha jó krimire vágysz, vágj bele. 


Harlan Coben: Vér a véremből
Jaffa Kiadó

Férfiak, nők, forró gyanta

Férfiként női könyvet olvasni nem ciki. Egy férfinek a női könyv a titkok bőséges tárháza, amiben talán ott van a rejtély kulcsa, hogyan is működik egy nő. Bár szerintem még egyikünk sem találta meg, de egyszer...talán...hátha

Férfiként női könyvet írni komoly kihívás lehet. Bár magáról a szerzőről nem tudok sokat az viszont biztos, hogy Robert Rave könyve nőknek szól, sőt nőkről szól. Mi vihet egy férfit arra, hogy ilyen könyvet írjon? Persze most rosszindulatú tollnokok biztosan gonosz dolgokra gondolnak én mégis ámulok Robert Rave bátorságán és persze tudásán, hiszen Intimgyanta című új könyve  nem csupán egy gyenge próbálkozás arra, hogy pasiszemmel bekukkantsunk a nők világába és kalandozzunk ott picinykét, hanem komoly dolgozat arról, hogyan ír egy Férfi a Nőkről, sőt hogyan ír jól. Mondom ezt olyasvalaki fejével, aki bár a focit nem szereti, a kocsiktól nem jön a libabőr, mégis úgy gondolom Férfi vagyok.

Az "Intimgyanta" a kusza kapcsolataikkal küzdő három nővér története, akik New York legmenőbb intimkozmetika-szalonjában dolgoznak - celebek, színésznők és hasonszőrűek legrejtettebb testtájain. A lenyűgöző szépségű Carolina Impresario - a legidősebb nővér, az Impresario Szalon tulajdonosa - látszólag mindent megkap, amit akar, de valójában őrlődik sikeres barátja és egyetlen igaz szerelme között. A középső testvér, Anna, egy fájdalmas válás után kelletlenül áll újra munkába, próbál még jó képet is vágni hozzá, miközben három gyermekével is boldogulnia kell, akik közül az egyik nagyon más, mint a többiek. A friss házas Sofia nővéreinek keveréke: vonzza a békés családi élet, amit Anna élt korábban, ám magába szippantja a New York-i éjszakai élet és újonnan megismert jó barátja, amiből otthon súlyos problémák származnak. A nővérek a szalon tökéletesen ápolt világának gyantától ragacsos keretei között keresik a szerelmet, a barátságot - és a jobbik énjüket.

Az "Intimgyanta" humoros, érzelmes regény arról, mire képesek a nők, hogy fenntartsák a tökély látszatát akkor is, ha fáj.

Irigylem Robert Rave-et. Olyat tud amit mi kevesen. Írt egy női könyvet, amit a férfiak is kíváncsian olvasnak.Nőkhöz szól, nőkről és nőknek mégis kicsi pluszt ad minden sorának az, hogy ő férfi.

Robert Rave: Intimgyanta
Pioneer Books

Ízek életre-halálra

Vannak emberek akik csak fűtőanyagként dobálnak magukba némi ételt, ettől mennek tovább. Vannak azok, akik azért szeretnek enni, van néhány kedvenc ételük és igyekeznek legtöbbször olyat fogyasztani ami kedvükre való. És vagyunk mi - a fanatikus ízvadászok, az ínyenc finomkodók akik nem csupán enni szeretünk, ízlelni, élvezni az étel minden velünk töltött percét, hanem szeretjük a formáját, színét, a folyamatot ahogy a finomság készül és legvégül a legjobbat: nézni a másikat, ahogy az első falatot a szájához emeli és várni a hatást. Ez lehet mosoly, nyögés, sóhaj, mély csend, csillogó tekintet, megremegő szájszél...és folytathatnánk még hosszan, de ez már egy másik könyv lényege lenne.

Néhány éve Stahl Judit volt az, aki igyekezett olyan könyveket kínálni nekünk a piacon, amiben a kalandon, szerelmen túl ott vannak az ételek, a jó borok ezzel olyan ambíciót nyújtva nekünk, ínyenceknek, hogy ne csupán olvassunk, hanem a könyvet letéve kezdjünk főzni, étellel csábítani, falatokkal kényeztetni.

Aztán Stahl valahogy belefáradt és az ilyen típusú könyvek száma egyre fogyatkozni kezdett. Ettől a romantikus szakácsok, az olvasni szerető étteremtulajdonosok és az álmodozók talán kissé szomorkásak lettek...egészen ezidáig.

Erica Bauermaister romantikus gasztrodolgozatában Lillian, az elismert séf gyerekkora óta a legtöbb időt a konyhában tölti, hogy megfejtse az ételek szívet-lelket gyógyító és emléket idéző titkait. Hogy ezt a tudást és a főzés szeretetét átadja másoknak is, főzőtanfolyamot indít az éttermében. Minden hónap egyik hétfő estéjén nyolc tanítvány gyűlik össze. Köztük van Claire, aki a kisgyerekei mellett igyekszik ismét rátalálni önmagára; Tom, az ügyvéd, akinek az életét felforgatta a gyász; Antonia, az olasz konyhatervező, aki nemrég költözött Amerikába; Carl és Helen, az idős házaspár, akiknek a kapcsolatuk olyan fordulatokat is rejt, amelyeket a csoport többi tagja álmában sem sejtene. Valamennyien azért érkeztek, hogy megtanulják a Lillian lélekkel teli fogásai mögött rejlő művészetet, ám gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a konyhán túl is keresik a receptet valamire. Lillian olyan ételek elkészítésére tanítja meg őket, amelyek aromája és technikája nem hagyja érintetlenül életük rejtett zugait sem. Így lassanként, egymás után változtatja meg őket mindannak az íze, illata és textúrája, amit maguk alkotnak...

Ritka az olyan könyv, ami a "10 pont arra, hogyan írj nagyon jó regényt" tanácsainak betartásán túl érzelmeket vált ki, sőt illatokat áraszt magából. Ez ilyen. Főhőse úgy látja a világot, ahogy nagyon kevés ember láthatja és láttatja.

Örülnék ha létezne ilyen ember. Megismerném. Beszélgetnék vele.


Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra
Pioneer Books

Meghökkenni ötvenötször

Hiszem, hogy egy tanáron nagyon sok múlik. Nem csupán az, hogy az általa tanított tantárgyat és témakört megkedveled-e hanem akár az is, hogy milyen irányba megy tovább az életed. A tanár nem csak az a mókus, aki diktál és szekíroz, hogy tanulj többet, jobban, még inkább, hanem egy olyan meghatározó szereplője az életednek, aki irányt is mutat és bár nem feltétlen helyes irányt, de talán az is lehet még.

Aki nem szereti a történelmet annak ez a könyv ideális arra, hogy idővel megszeresse, hiszen olvasás közben rájöhet, hogy a történelem több, mint száraz évszámok és adatok halmaza: a történelem Te és Én vagyunk meg a nagyi, a dédpapi és még vissza, vissza, vissza az időben. 

Szeretem a történelmi érdekességeket, úgy gondolom, közelebb hozza azt a kort, amelyben történt, s amelyről nem lehet személyes tapasztalásom. 

Bánó Attila 55 érdekességet, nem mindennapi történetet írt le. A könyv a magyarok kalandozó hadjárataival kezdődik, átível több mint ezer éven, s az utolsó előtti fejezet a KGB1956-os szerepét taglalja.
Bánó könyve amolyan "egyet olvass, aztán pihenj" könyv.  Egy-egy fejezet nemcsak a szerző véleményét írja le, hanem különböző forrásokból idéz, más kutatók, történészek nézeteit, megállapításait is ismerteti.
Ez a könyv remek kiegészítője lehet történeti regényeinknek, például az Egri csillagoknak. Vajon hogyan fordulhatott elő, hogy az egri hőst, Dobót börtönbe vetik?
Sok érdekességet tudhatunk meg: például ki gondolta volna, hogy Stockholmban, a történeti múzeumban az 1. leltári számú tárgy Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartója? Arra is fény derül, mit keresett Drakula Visegrádon és Pesten? Ki volt Dóczy Fruzsina szeme fénye, s mi köze van Báthori Erzsébet legendájához? Nagy Lajos király, Zrínyi Miklós, Bolyai János és még sorolhatnám, a történelemből jól ismert nevek és hozzájuk kapcsolódó történetek. De mi az igaz ezekből a történetekből? Vajon ki is volt Dózsa György?

Ezer kérdés, 55 válasz - talán így ismertethetnénk ezt a kötetet egy mondatban. Izgalmas, érdekes kötet, kiváló karácsonyi ajándék azoknak, akik már kedvelik a történelmet vagy azoknak akik éppen most kényszeredetten tanulmányozzák de nem értenek belőle egy szót sem.

Bánó Attila: 55 meghökkentő eset a magyar történelemből
Athenaeum Kiadó

Tejmozi

Először ismertem meg az írót, majd a regényét. Ez lenne az ideális sorrend? Az embert látni a regény mögött vagy szimplán a regényre koncentrálva elképzelni milyen lehet mögötte az ember?

Nem volt egy könnyű könyv ez nekem. Persze a szépirodalom sosem azért születik, hogy az olvasónak annyira nagyon jó vagy szórakoztató vagy lazító legyen. Sokkal inkább fontos az elgondolkoztatás, a továbbgondolás, a filozófikus mondanivaló mint az, hogy az olvasó közben jól érezze magát.

A főhős apja otthoni műtermében "megélhetési" aktképeket fest fiatal lányokról, közben halk zene szól, míg fia a tejüveg ajtó mögül leskelődik. Az anya kisfiával egy kitalált, csak kettejük által ismert nyelven beszélget, melyen keresztül egy szorongó, a maga módján mégis boldog gyermekkor elevenedik meg az olvasó előtt. Az apa később elhagyja családját, a fiú attól fogva anyja és húga szeretetjátszmáinak áldozata lesz. Kettős le- és elszámolás Balla D. Károly finomra csiszolt, gazdag és mégis takarékos nyelven megírt könyve, fájdalmas tanulságokkal, kibeszéletlenül maradt, ezért feloldhatatlan feszültségekkel.

Elgondolkoztam, továbbgondoltam. De még mindig nem érzem jól magam. Talán azért mert mostanában túl sok zaklatottság van körülöttem, talán amúgy sem nekem íródott ez a könyv vagy egyszerűen képtelen vagyok most olyan hangulatba kerülni amitől ez a dolgozat eléri azt a célt amiért az író dolgozott vele nem is keveset.

Talán később majd újra nekifutok és lesz egy újabb cikk ennek kapcsán. Talán majd részletekben megpróbálom. Nekem most túlságosan felkavaró volt. Nem akartam ennyit gondolkozni, ennyi párhuzamot állítani, ennyit filozofálni azon, hogy milyen is az élet amiben élek és ami körülöttem zajlik.

Bella D. Károly: Tejmozi
Magvető Kiadó

Verset mindenkinek

Nem olvasok gyakran verseket. Pedig arany-drága irodalomtanárom volt a középiskolában. Szerettem Csilla nénit, de az irodalmat annak idején még nem igazán. Amikor verset olvastam mindig jött a görcs, hogy értem-e ezt valójában, hogy úgy értsem ahogy ő értette, hogy az ő képei vajon az én képeim is ugyanúgy? Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség, hiszen akármit is akart a költő kifejezni, ha egyszer nekem máshogy jelennek meg a képek, mást értek, érzek, látok belőle akkor és ott amikor olvasom, a lényeg, hogy számomra mit jelent.

Kemény Lili fiatal költő, bár nem tudom valóban van-e jelentősége a kornak akkor amikor az ember egy verseskötetet vesz a kezébe. Szerencsés lánynak gondolom őt, hiszen már tizenévesen kezébe vehette első könyvét ami azért csoda érzés lehet. Sokaknak ez csak sokkal később adatik meg. Vagy soha.

Voltak olyan versek, aminek nekifutva mást vártam vagy inkább vártam de nem kaptam. De volt nem egy, ami nagyon jó megfigyelőkészségről tesz tanúbizonyságot, jó témaválasztásról és arról, hogy ez a lány sokkal több mint egy felnövőfélben lévő költőnő. Lili a valóságban él és azt igyekszik költőivé tenni, nem pedig egy magasztos tartalom felől indul és ott is ragad.

Téli eső fölszáradása a Városligetben
keleten van egy gomolyfelhő
kétszáz éve pont ugyanott
van benne valami mítoszkeltő
idegenség a kutyám is ráugatott
nem akart senki lakást vele szembe
kimaradt ez a tér kihagyta a város
fái alá csak a hetvenötös troli megy be
mint óriás fogasokhoz egy ruhatáros
telente estefelé ködök tekeregnek
földre szorítják őket a fák
semmise néz ablak se keletnek
nincsen házsor nincs kutyatáp
reggel a spájzban mehetek le
elmúlt az eső el a köd-szorítás
mégse szabad fölnézni keletre
nem törvény ez csak régi szokás
fölszáradtak a tegnapi tócsák
oldott holdfény porként ottmaradt
fölsöprik majd vagy fölporszívózzák
fölszórják vele a holnapi havat

Mit érzel közben? Bármi is legyen, érdemes a többinek is utánajárni a kötet által.

Kemény Lili: Madaram
Magvető Kiadó

Túlélni itt is, ott is

Lassan egy hete hevert a polcomon Michael "Bear" Grylls új könyve. Aztán ma egy hagymát szeletelve belevágtam az ujjamba, dőlt a vér és még most is lüktet ahogy ezt a cikket írom. Egy hagymától!? Mi lenne ha ledobnának egy helikopterről egy ejtőernyővel a sötét erdő közepére?!

Szerintem végem lenne. Vagyis csak eddig hittem ezt, de aztán elkezdtem ez a könyvet és kezd megjönni az önbizalmam. Már az ujjam sem fáj annyira, a mellényem egyre nagyobb, hiszen az erdők mestere, a túlélés mágusa ad nagyon sok hasznos tanácsot ebben a kötetben.

Bear, aki 3 évig szolgált a Brit Hadsereg különleges alakulatánál, de egy ejtőernyő-balesetben eltörte a gerincét, ezért arra kényszerült, hogy elhagyja a sereget, aki nem csupán kalandor és felfedező, hanem, akit már milliók jól ismernek a Discovery Channel műsoráról! Most könyvében mutatja meg, hogyan tudod áttörni saját határaidat! A férfi, aki megmászta az Everestet is, egy teljes túlélési útmutatóval nem csak a kihívások legyőzésére ösztökél, hanem az álmaid elérésére! Kiváló és gyakorlati tippeket ad arra nézve hogyan rakjunk tüzet, állítsunk sátrat vagy hogyan igazodjunk el a közelgő felhőkön.

Bear jelenleg a Temze folyón, egy átalakított bárkában éli mindennapjait feleségével, Sharával, és három gyermekükkel.

Bear Grylls: A vadon törvényei
Jaffa Kiadó

NOVEMBER 30-ÁN EL CAMINO KÖNYVBEMUTATÓ

Sándor Anikóval Vágó István beszélget

A napokban került a boltokba az első könyves újságírónő, Sándor Anikó EL CAMINO című alkotása, mely a szerző saját zarándokútjának történetét meséli el. November 30-án, szerdán 18 órakor az Allee Libri könyvesboltban a vetítéssel egybekötött könyvbemutatón az ismert televíziós személyiség, Vágó István beszélget majd Sándor Anikóval.

November 30-án, szerdán 18 órakor az Allee Libri könyvesboltban a közönség is találkozhat az El Camino csodáit átélt és regénnyé formált szerzővel, akinek beszélgetőpartnere az est folyamán az ismert televíziós személyiség, Vágó István lesz. „Engem az érdekel, hogy egy sikeres újságírói pályát miért hagy ott valaki és választ egy ilyen nagyon transzcendens megoldást. A könyvbemutatón egy szkeptikus fog érdeklődni egy számára furcsa világ iránt.” – nyilatkozta Vágó. 

A két ellentétes világnézet találkozását ígérő eseményt azt teszi még különlegesebbé, hogy a szerző kizárólag ott mutatja meg a könyv valódi szereplőinek az Úton készült fotóit.

Szerelem, barátság és a valóság

Mikor nevezheti az ember igazán pocséknak egy napját? Úgy érzem ez a mostani nekem az volt. Megkérdőjeleződött sok minden bennem amit az emberi jó szándékról, áldozatkészségről, egyenes beszédről gondoltam.

A történtek után fogalmam sem volt, hogy hagyjam inkább szétáramolni bennem mélyen ezt a pocsék érzést, amit az erőszakosság, az agresszió és az indulatok keltettek életre vagy fojtsam el és meneküljek valami teljesen irreális, számomra idegen világba? Először a másodikat választottam azt gondolva, hogy soha jobb alkalom egy igazi női regényhez, hiszen férfi vagyok aki amúgy nem egy soviniszta állat de azért mégiscsak férfi. Mi lehetne ilyenkor az irracionalitás legjava, mintsem belekezdeni egy könnyed, itt-ott klisészerű de mégiscsak több millió nő által kedvelt könyvbe? Rachel Gibson legújabb könyvében a kissé önbizalom-hiányos Jane Alcott a nagyvárosi szinglik táborát gyarapítja. Kissé belefáradt már a vakrandikba az olyan férfiakkal, akik heverőt tartanak a furgonjuk hátuljában.

Jane kettős életet él: nappal a belevaló Seattle Chinooks hokicsapatáról - elsősorban hírhedt kapusukról, Luc Martineau-ról - tudósít, éjszaka ír: álnéven ,,Cicamaca" botrányos kalandjait szövi... és indítja be minden férfiolvasó fantáziáját. Amióta az eszét tudja, Luc megszállottan dolgozik a sikerért. Még csak az kéne, hogy egy éles nyelvű, tenyérbe mászó újságírónő vájkálni kezdjen a múltjában és feldúlja az életét! De amint a szürke kis nő lecseréli fekete ruháit egy lélegzetelállító vörös estélyire, Luc rájön, hogy Jane-ben több rejlik, mint az első látásra gondolta. Lehet, hogy itt az ideje kockáztatni. Lehet, hogy itt az ideje, hogy kiderüljön...

Kiderült? Igen. De még mindig nem éreztem úgy, hogy túl vagyok ezen a szörnyű napon. Persze volt néhány nagyon jó dolog, kedves pillantások, támogató mosolyok de úgy érzem még mindig maradt valami fura bennem ott mélyen. Persze egy magamfajta ember nem mindennap találja szembe magát ilyesféle embertípussal és egyszerűen felépített de mégis elég fenyegetően hangzó mondatszerkezettel talán ezért is ez a nem jó érzés. Mintha valami még hiányozna. Megoldás?

Még egy könyv? Hülyeség, de ami eszembe jutott az nem új. Sőt. Mégis amikor valamilyen gond jön szembe akkor ez a könyv a legtöbb esetben segít, hiszen benne van minden ami körül az életem forog: olasz virtus, barátság, kitartás, segítőkészség, szerelem, isteni különleges ételek, energia, lendület és Róma, az örök város. Anthony Capella gasztro-szerelmes dolgozata - A szerelem étke - nem mai darab, a borítóterv elég retro és még csak nem is próbált beállni az utóbbi évek gasztroforradalmát meglovagoló regények sorába. Annak idején is csak megjelent, akinek mázlija volt megvette, aki meg a borító alapján ítélt az elcseszte. A történet szerint Rómában vagyunk, ide érkezik Amerikából művészettörténeti ösztöndíjjal a gyönyörű Laura. Egy nap betér Tommaso, a szoborszépségű szívtipró törzshelyére, aki a véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésből megtudja, hogy Laura ezentúl csakis olyan olasz srácokkal kezd, akik tudnak főzni, mert azok a szerelemben is nagymenők. Pincérként Tommaso sajnos csak a pizzához ért, barátja, a mafla Bruno azonban az egyik legjobb római étterem séfje. És mivel Laurát mindenképpen el kell csábítani, hamarosan kezdetét veszi egy fergeteges bohózat. Tommaso mennyei étkeket tálal Laurának - persze Bruno főztjét, aki leleményesen igyekszik köddé válni a lakásban, hogy ki ne derüljön a turpisság -, és le is veszi a lábáról. Laura halálosan beleszeret Tommasóba, csakhogy Bruno is Laurába. Tommaso viszont egy idő múltán új kalandra vágyik. Vagyis mindenki mást akar. De ahogy a régi mondás tartja, a szerelem mindent legyőz, pláne akkor, ha a szerelem étkei is terítékre kerülnek. Ez a könyv nemcsak szellemes románc, hanem rendhagyó római útikalauz és kulináris kalandregény is egyben.

Két könyv, ami meghatározta a mai napom. Így már azért jobban hangzik. A dühöngő, nagydarab tinédzser szikrázó tekintete már kihunyt bennem, a indulatszavak oda-vissza cikáztak majd távoztak a hallójáratomból és a meg-megránduló agressziót tükröző arcizmok emlékét is lassan átveszi a nyugalom és a mosoly.


Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol
Athenaeum Kiadó

Melyik a te utad?

BELSŐ NÓRA – UTAK EGYMÁSHOZ

Vajon mennyire meghatározóak nemi szerepeink a mindennapi érintkezések során? Mik a kiegyensúlyozott és örömteli párkapcsolatok kialakulásának alapkövei? Mitől tud hatékonyan működni a kommunikáció két ember között?

Napjainkban az emberi kapcsolatok – amelyek talán a legfontosabb erőforrást jelentik az életünkben – mind gyakrabban mondanak csődöt… A válások száma folyamatosan nő, és a hosszú távú párkapcsolatok működtetésébe is sokan buknak bele. Belső Nóra könyve alaposan, ugyanakkor kellő érzékenységgel járja körül a témát, és rámutat: a legtöbb embernek az érzelmi kapcsolatok kezelése jelenti a fő problémát. Férfiak és nők élnek egymás mellett, gyermekeik vannak, dolgoznak, pénzt keresnek – de nem képesek egymásra odafigyelni, nem érzik és nem értik egymást. A rossz kérdések rossz válaszokat szülnek, és ezt gyakran már ők maguk sem veszik észre.

A szerző kérdésfelvetései, gondolatai, pszichiátriai praxisából hozott történetei, illetve a hétköznapi társas helyzeteket elemző sorai új megvilágításba helyezik a problémákat, és mindenkinek segítenek eligazodni a párkapcsolati érintkezés útvesztőiben.

Jaffa Kiadó

Manó könyvek karácsonyra

A csuka parancsára – orosz népmesék Nagy öröm volt számomra összeállítani az orosz népmesékből ezt a kötetet, mert az orosz mesék igazi varázsmesék: abba a korba hívják meg a mese hallgatóját, amikor az ember még nem ismerte a lehetetlent. Az orosz mesehősök azt tanítják, hogy legyen bármilyen nehéz is az előttük lévő akadály, érdemes megküzdeniük a boldogságért. Ezt a tanítást már a 4-8 éves gyerekek is megértik, sőt képesek erőt meríteni belőle. De mivel a kötetet leginkább családi mesélésre szántam, a felnőttek is sokat okulhatnak belőle.

Varró Dániel: Akinek a lába hatos – korszerű mondókák kisbabáknak Maros Krisztina illusztrációival Varró Dániel, korunk sztárköltője írt már verset felnőtteknek, kamaszoknak, kisgyerekeknek – ám kisgyerekes szülőknek még soha. Saját tapasztalatait sűríti ezekbe a vicces kis mondókákba, hiszen Misi fia alig múlt fél éves. A versek közt van altató (többféle is, az egyik arra az esetre, amikor az apuka már nagyon ideges), öltözető, büfiztető, pelenkázó és fürdető. Minden szülő felszabadultan kacagva fogja olvasni ezt a szépen illusztrált könyvet, mert „Varró Dani” mindennapi örömeiket énekli meg, a tőle megszokott tréfás, finom eleganciával. Nem az összes étel kebel, ebben bárhogy kételkedel. S nem is minden kebel étel, apukádé pont kivétel.

Varró Dániel: Akinek a foga kijött – még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak A 2010 Szép Magyar Könyv díjas Akinek a lába hatos című mondókás könyv folytatása! Maros Krisztina illusztrációival Varró Misi egyre nő, fogai már előbújtak, nem is rest használni őket, mondjuk, fémpénzt rág velük, és mellé egy kis finom homokot. Misi már megtanult járni, kisebb-nagyobb döccenőkkel, sőt pakolni is tud: nehéz feladat ám mindent gondosan kirámolni a szekrényből, s azt gyönyörűen szétszórni a földön. Nem is beszélve arról, milyen pompás szórakozás kirángatni apa laptopjának zsinórját, szétpüfölni a homokvárakat vagy megcibálni a cica farkát. Az Akinek a lába hatos (Szép Magyar Könyv-díj, 2010) páratlan sikere után itt a folytatás: tréfás mondókák azoknak a szülőknek, akiknek már nem kisbabája, hanem kúszó-mászó, gügyörésző csemetéje van.

Mesélj nekem sorozat Sorozatunk népmeséit évszázadok nemzedékei csiszolták, kristályosították ki, őrizték meg. Szépszavú mesemondók adták tovább a bennük rejlő tudást, s a klasszikus meséken is nemzedékek nevelődtek. Válogatásainkkal segítséget szeretnénk nyújtani minden mesélőkedvűnek a „mit meséljek?” nagy kérdésének eldöntésében. Mindenkit biztatunk és bátorítunk arra, hogy olvassa meséinket a maga kedvére, olvassa – netán tán – a mások örömére.

Karla Schneider – Claudia Carls: Cinege Mici meséje Fordító: Orosz Anett Laposföld birodalmának udvari bolondja nyugdíjba vonul, ezért a király az utódját keresi. Boglya Boldi szerint az ő tarsolya rejti a legmókásabb szóvicceket. Piros Vilmos díszes csörgőbotjával szeretné szórakoztatni őfelségét. És s ott van Cinege Mici is, aki lány létére szívesen kipróbálná magát udvari bolondként. Ezért a fogcsikorgató télben hét szoknyát húz magára, a fejére dunnát csavar, és a befagyott folyó jegén serpenyőből készült korcsolyacipőben siklik a kastélyig. Mindhárom udvaribolond-jelölt a kastélyban maradhat, hogy őfelsége próbára tegye őket. Sőt elkísérhetik a királyt egy szánkirándulásra is, amelyen Cinege Mici menti meg mindannyiuk életét. De vajon kit választ végül udvari bolondjának a király? „Mindig kell, hogy legyen egy legelső” – mondja a mesében a király, és a gyerekek ebből megtanulhatják, hogy ne megszokások alapján válasszanak, hanem vágyaik szerint. Vidám és tanulságos könyv a női és férfi szerepek megváltozásáról és a próbálkozás bátorságáról

Mindent a lovakról puzzle-könyv Ezt a remek könyvet lapozgatva jobban megismerheted kedvenc állataidat, a lovakat. Ismerkedj meg a leghíresebb lófajtákkal, tanuld meg a ló testtájait, és játssz a könyvben található öt érdekes kirakóval!

Bori karácsonya A boltokban már ott sorakoznak a csokimikulások és a mézeskalácsok, pedig még egy jó darabig várni kell, hogy végre karácsony legyen. Bori azzal tölti a várakozás hosszú heteit, hogy díszeket készít. Később, a karácsonyi vásáron még a Mikulással is találkozik. De vajon tényleg ő az igazi? Borinak van egy ötlete, hogyan derítheti ki…

4 hozzávaló - sok szorgalom

Fura világban élünk, hiszen ha bemegyünk egy könyvesboltba azt látjuk, hogy az új és újabb szakácskönyvek szinte lefolynak a polcokról, eközben pedig egyre szaporodik a gyorséttermek látogatóinak száma. A vasárnapi ebéd intézménye szinte teljesen megszűnt, pedig kevés fontosabb családi összetartást jelképező és erősítő dolog létezik mint ez. Topchefek jelentetik meg egyre-másra látványos szakácskönyveiket és közben mind azon gondolkozunk minek is az a rengeteg szakácskönyv a polcra ha egyszer nem főzünk esténként semmit?

Mindezek ellenére - vagyis pont emiatt - hasznos és jó a 4 hozzávaló. Gondoltál már arra, hogy: Atyaég, mit fogok főzni ma vacsorára? Hogy tudnék kevesebb pénzt költeni a boltban, kevesebb időt tölteni a konyhában és több időt a gyerekeimmel? Hogyan lehet kevésbé stresszes és jobban szervezett életem? Ez a szakácskönyv azoknak szól, akikben valaha felmerültek már ezek a kérdések. A tévéből is jól ismert két ausztrál anyuka, Rachael és Kim bebizonyítja: mindössze 4 hozzávalóból is remekműveket lehet készíteni, és ez az életstílus igenis működik! A két barátnő csak Ausztráliában és Új-Zélandon több mint 1 millió példányban elkelt könyve már magyarul is olvasható! Rohanó világunk léptékére összeállított szakácskönyvükben minden recepthez 4 vagy annál kevesebb hozzávaló kell, amelyeket akár a magyar szupermarketekből és piacokról is be lehet szerezni. Jó főzést!

 Kim McCosker - Rachael Bermingham: 4 hozzávaló
Jaffa Kiadó

Neked mit jelent a mese?

Nem ismerem személyesen Lakatos Istvánt, de úgy gondolom olyan dolgokban hisz, amiben mostanság már kevesen. Bízik benne és azt szeretné, hogy a gyerek gyermek maradjon, sőt ha lehet még a felnőtt sem baj, ha kicsit gyermek marad. Nyilván fontos neki a mese, ami valóban mese. Nehéz megkülönböztetni mindezt a fantasy-től, hiszen a fantáziánk műve mindkettő mégis talán azt mondanám a mesében több a lélek.

Lakatos István meseregényében egy nem túl szép napon egy Zalán nevű kisfiúékhoz beállít egy Székláb nevű öregember, és azt állítja, hogy a szülei már nem az igaziak, hanem másolatok. Székláb elmeséli a kisfiúnak: szüleit elrabolták a dobozvárosiak, ezért vele kell mennie. Zalán nem tehet mást, mint útra kel az ismeretlen öregemberrel, mert csak így lát esélyt arra, hogy viszontlássa az igazi szüleit. Miután alaposabban megismerkedik Székláb birodalmával, egy családnyi vízimanóval és Jónással, a kecskével, még előtte áll, hogy sárkányokkal is találkozzon Dobozvárosban. Lakatos István könyve kalandos, varázslatos és szívhez szóló történet tíz éven felüli gyerekeknek. 

De nem csak nekik. Harmincöt vagyok és büszkén vállalom, hogy szeretem a meséket.



Lakatos István: Dobozváros
Magvető Kiadó

Toszkána minden irányból

Ma reggel nagyon morcos időre ébredtem. Bármerre néztem szürkeség, hiába kerestem legalább egy kis színt itt, Budapest szívében. Szürkeség jobbról-balról, felülről és alulról. Még a folytonosan barkácsoló szomszédom is csendben volt, pedig ő szélben, esőben is barkácsol, fabrikál, vakol és fűrészel.

Ilyenkor az ember oda nyúl ahová csak tud, a lényeg, hogy valahogy napsütést csaljon a lelkébe, mosolyt legalább szájszegletbe. A Napsütötte Toszkána megteszi - gondoltam - és már kölcsönöztem is ki a videótárból. A film végére persze rájöttem, hogy hiába Frances minden csodalátása én akkor sem vagyok máshol, csak közel oda, ahol a piros hetes és a négyes villamos keresztezi egymás útját, ahol türelmetlenség és folytonos feszültség határozza meg az emberek alaphangulatát...de nem adhatom fel ilyen könnyen!

Leülök és magam köré veszem Frances Mayes összes eddig magyarul megjelent könyvét, hátha ettől jön majd a fény, a mosoly, az olajfák illata...

A film alapjául szolgáló könyv - Napsütötte Toszkána - egyaránt nevezhetô útleírásnak, szakácskönyvnek vagy társadalomrajznak, de leginkább regény.
Frances Mayes naplószerûen beszéli el, hogy élete új párjával miként teremtettek igazi otthont a toszkánai Cortona melletti régi házban, és leltek második hazára Olaszországban.
Az írónô egyszerre tudja rabul ejteni az olvasó gondolatait és érzékszerveit. A sültmalacárus, a zöldséges, a házvétel körüli hercehurca, a toszkán konyha megannyi fortélya, a pohárban megcsillanó bor ugyanolyan fontosságot kap, mint a történelmi, mûvészettörténeti, irodalmi kitekintés. Megjelenését követôen a könyv több mint két évig folyamatosan szerepelt az amerikai bestsellerlistákon.

Toszkána Olaszország egyik legszebb tartománya - Firenze, Pisa, Volterra, San Gimignano, ciprusfákkal szegélyezett, kanyargó utak, dombok és síkságok izgalmas váltakozása, kabócák cirpelése a gyantaillatú estéken, buja mediterrán növényzet.


A haladó Toszkána rajongók már zamatos vörös­borokról, olívaolajról, az egyszerű, mégis fenséges ízű ételekről, az eldugott kisvárosokban fellelhető szépségekről beszélgetnek.

És ha látni is szeretnénk azt amiről Frances több köteten keresztül beszél nekünk, a Szép Toszkána albummal bemutatja nekünk Toszkána kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb arcát. Bob Krist fantasztikus fotóinak köszönhetően új fényben látjuk ezt a lenyűgöző vidéket - kiragadott pillanatok, hangu­latok, emberek, ételek, tájak, ünnepek. Végre láthatjuk Bramasolét is, a Cortona melletti házat, amely a Mayes házaspár második otthonává vált.
Az írónő ezúttal is élvezetesen ír a városok és települések nevezetességeiről és a látnivalókról, elvisz bennünket piacokra és régiségboltokba, körbevezet az ismeretlen, de megannyi kincset rejtő templomokban, mesél a reneszánsz freskókról és az etruszk műemlékekről, férjével, Ed Mayesszel pedig részt vehetünk egy hagyományos olajbogyószüreten is. 

Frances Mayes könyvei a Tericum Kiadó gondozásában jelentek meg.

Út, út, út - El Camino

Sokat gondolkoztam azon mit is írhatnék Sándor Anikó El Camino könyvéről? Írjak a sztoriról? Írjak Anikóról? Írjak az Útról? Kritizáljak? A könyvet nézzem csak? Vagy magát az Utat, aminek a könyv is része? 

Amíg eldöntöm, álljon itt néhány sor a szerzőtől: 
- Sándor Anikó vagyok, átlagos, középkorú nő, az effajta lét minden küzdelmével. Pár hónapja azonban becsuktam egy ajtót, mögötte hagyva az addigi életemet, a munkámat, a teljes létbiztonságot. Körülöttem sorban betegedtek meg az emberek a stressztől, a megfelelni akarástól, és egyre-másra mentünk temetésre is… Úgy éreztem, ha nem lépek, ha nem hallgatok a belső hangomra, amely azt súgja, elég volt, én leszek a következő. Senki nem akarta elhinni, amikor egy délelőtt felálltam légkondicionált luxusirodám íróasztala mellől, és azt mondtam: ennyi volt, most elmegyek. Eleinte őrültként kezeltek, később a csodámra jártak, mint a kétfejű borjúnak: ez az a nő, aki kiszállt…
Valamikor régen olvastam egy útról, amelyről azt mesélték, olyan hely, ahol a csodák valóban megtörténnek. Hittem is, meg nem is, de inkább hinni szerettem volna, mert miben bízhatok még, ha nincsenek csodák? Akkor mi lesz velem? Gondoltam, eljött az én időm.
Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg, ám akkor általában már késő.
Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt...
Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan „bűnért”, amit nem is tudtam, hogy elkövettem. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem.
Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Ezek után hogyan írhatnék más megélt csodáiról? Hogyan gondolhatom azt, hogy értem ezt a könyvet, ezt az Utat vagy magát a folyamatot amit az itt végig gyalogló emberek átélnek? Honnan lehetne fogalmam bármiről is amikor minden nap felülök a piroshetesre és elindulok a munkába ugyanúgy, ugyanakkor...


Talán később kritikát is alkotok majd erről a könyvről. Előtte azonban szeretnék Sándor Anikóval személyesen beszélgetni. Néhány napon belül te is elolvashatod a köztünk zajló beszélgetést...na majd utána beszélünk újra a könyvről.

Sándor Anikó: El Camino - Az út, ami hazavisz
Jaffa Kiadó