Te mire vágysz leginkább?

Nehezen futok neki olyan könyvnek, amiben valamilyen halálos kór szerepel. Valahogy nem visz rá a lélek, hogy végigkísérjem valaki más szenvedését. Sajnálom őt és persze magamat is, hogy miért ment el ezzel az idő. De persze ha az ember könyvrecenzor nem mindig van választása...

A Pioneer Books női könyveit szeretem. Ciki vagy sem nem érzem bennük azt a fajta felszínes rózsaszín semmittevést amit sok más kiadó "nagy" női regényében. Pedig nagyjából a kerettörténetek szinte mindig ugyanazok, de sokszor kevesebb a mélyebb jellemábrázolás és több a manapság olyannyira kedvelt felszínes hangulatfestés ami mögé nem szokás már benézni. Pedig mögötte van a valóság, pont az a valóság amiben élek én vagy akár te.

Tegnap pont hazafelé tartottam és mint általában amikor már nem tudok befelé figyelni igyekeztem megfejteni a körülöttem ülőket. Mellettem egy huszas évei vége felé járó lány mesélt a telefonba barátnőjének arról, hogy az új lovagja - akit eddig csak online ismert - szeretné elvinni Bora Bora szigetére, mert ő kiköltözik és véleménye szerint a lny is boldog lenne ott. Hirtelen majdnem odalra fordultam, hogy ha esetleg őt nem érdekli az ajánlat kis csúsztatással még akár én is elfogadnám. A mögöttem ülő két lány pont párkapcsolati csalódásait osztotta meg egymással, a szembenülő pedig látszólag dühösen sms-t írt vagy esetleg egy FB-partnerrel csetelt.

Körülöttem bizonytalanság, átfolyó energiák és még korántsem biztos jövőképek rajzolódtak ki. Na akkor jött el az a pillanat amikor majdnem felüvöltöttem a Pioneer Books ezen példányát vágva hozzájuk, hogy "térjetek már észhez!". Élvezni kell a pillanatot mert a sok keserűség, bizonytalanság és az energiaelszívó tevékeénységek és személyek egy idő után mind-mind összegyűlnek a testedben és ellened fordulnak. Nem szabadna így élnünk.

Fogadd el, ami jön, és hozz ki belőle valami nagyszerűt! A befolyásos New York-i szenátornő főtanácsadójaként Natalie keményen dolgozik, sokat túlórázik, és a munkája minden percét élvezi. Aztán elhanyagolt barátja egyszer csak bejelenti, hogy részéről ennyi volt. És ez még csak a kezdet. Az orvosa mellrákot állapít meg nála - és az ellen nem elég a nyers ambíció meg a kőkemény elszántság. Natalie-nak a választók élete helyett most a sajátját kell megváltoztatnia. Itt az ideje elgondolkodnia azon, hogy eddig milyen döntéseket hozott. Először is megkeresi élete öt szerelmét, hogy megtudja, miért romlott el a kapcsolatuk. És miközben visszatér a múltba, talán új lehetőségek nyílnak előtte - és esetleg arra is rájön, hogy az életen nemcsak átszáguldani lehet, hanem élni is. A szerző, Allison Winn Scotch ajánló sorai a könyvhöz: "Írás közben esélyt sem akartam adni arra, hogy zokogás legyen az egészből. Ez egy vicces könyv. Tényleg az! Egy nő élményeiről szól, aki próbálja megtalálni a saját útját, és a betegség csak kiindulópont ahhoz, hogy megismerje önmagát."

Fárfiakra ugyanez érvényes. Ne kelljen nektek külön elmondanom!

Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya
Pioneer Books

Engedd el és menj tovább!

Mindannyian elveszítettünk már valakit, aki nagyon fontos szerepet töltött be az életünkben. Vannak olyanok, akik nálam sokkal jobban tudják, milyen elveszíteni egy nagyon közeli szeretett rokont vagy szerelmet. Szerencsére ilyesmit nem kellett átélnem, de azért persze nekem is van néhány olyan ember aki hiányzik. 

Van erről egy történetem. A nagymamám annak idején nem nagyon látta el nagyis szerepét, viszont a Dédi mindig is az életem része marad. Bár felnőttként már nem látott engem azt hiszem büszke lenne rám. Ha lenne egy időgépem én kihagynám a középkort és nem is hiszem, hogy előre mennék. Csupán egy dolgot szeretnék: együtt főzni és sütni a Dédivel. Kell ennél jobb alkalom arra, hogy tanuljunk tőle és az életéből, érezzük a régi melegséget vagy útmutatást kérjünk tőle a mostani életünkkel kapcsolatban? Szerintem nincs.

Persze mindannyiunk életében eljön az az ember, aki segít továbblendülni a fájdalmakon. Erről szól Ben Sherwood Merülj alá az álmokért című regénye, amely a veszteség feldolgozásáról és az elvesztegetett időről szól. Arról szól, hogy elveszítenek egy nagyon fontos személyt, de továbbra is kapaszkodnak bele, nem engedik el, bár talán ennek tudatában sincsenek. Ezzel a görcsös ragaszkodással visszatartjuk-e őket onnan, ahol lenniük kéne? A regénybeli két fiú sem engedi el egymást, így Sam nem ott van, ahol lennie kéne, és Charlie sincs a helyén, egy helyben topog az élete.

Charlie St. Cloud ígéretes jövőjét az a kamaszkori csíny törte derékba, amiben meghalt az öccse. Évekkel később egy barátságos New England-i halászfaluban annak az ősi temetőnek a gondnoka, ahol a testvére, Sam nyugszik. Miután a balesetet követően a mentősöknek csodával határos módon sikerült Charlie-t újraéleszteniük, nem mindennapi képességre tett szert: látja Sam szellemét, beszélget vele, sőt még baseballoznak is. Ebbe a féltve őrzött, titkos világba csöppen bele az elbűvölő Tess Carroll, aki éppen világ körüli szólóvitorlázásra készül. A sors egy hatalmas viharba vezeti a lány hajóját, őt pedig Charlie életébe kormányozza. Csodálatos és különös kapcsolatuk az idővel való versenyfutáshoz, az élet és a halál, a múlt és a jövő, a megtartás és az elengedés közötti választáshoz, valamint ahhoz a felismeréshez vezet, hogy igenis történhetnek csodák, ha megnyitjuk a szívünket.

Szívmelengető és azt szorongató, valódi lélekregényt írt Ben Sherwood. Ne meneküljünk a könyvbe, hanem csipegessük ki belőle mindazt a bölcsességet amit az író megoszt velünk majd menjünk oda ahhoz aki fontos és öleljük meg szorosan.


Ben Sherwood: Merülj alá az álmokért!
Pioneer Books

Férfiak, nők, forró gyanta

Férfiként női könyvet olvasni nem ciki. Egy férfinek a női könyv a titkok bőséges tárháza, amiben talán ott van a rejtély kulcsa, hogyan is működik egy nő. Bár szerintem még egyikünk sem találta meg, de egyszer...talán...hátha

Férfiként női könyvet írni komoly kihívás lehet. Bár magáról a szerzőről nem tudok sokat az viszont biztos, hogy Robert Rave könyve nőknek szól, sőt nőkről szól. Mi vihet egy férfit arra, hogy ilyen könyvet írjon? Persze most rosszindulatú tollnokok biztosan gonosz dolgokra gondolnak én mégis ámulok Robert Rave bátorságán és persze tudásán, hiszen Intimgyanta című új könyve  nem csupán egy gyenge próbálkozás arra, hogy pasiszemmel bekukkantsunk a nők világába és kalandozzunk ott picinykét, hanem komoly dolgozat arról, hogyan ír egy Férfi a Nőkről, sőt hogyan ír jól. Mondom ezt olyasvalaki fejével, aki bár a focit nem szereti, a kocsiktól nem jön a libabőr, mégis úgy gondolom Férfi vagyok.

Az "Intimgyanta" a kusza kapcsolataikkal küzdő három nővér története, akik New York legmenőbb intimkozmetika-szalonjában dolgoznak - celebek, színésznők és hasonszőrűek legrejtettebb testtájain. A lenyűgöző szépségű Carolina Impresario - a legidősebb nővér, az Impresario Szalon tulajdonosa - látszólag mindent megkap, amit akar, de valójában őrlődik sikeres barátja és egyetlen igaz szerelme között. A középső testvér, Anna, egy fájdalmas válás után kelletlenül áll újra munkába, próbál még jó képet is vágni hozzá, miközben három gyermekével is boldogulnia kell, akik közül az egyik nagyon más, mint a többiek. A friss házas Sofia nővéreinek keveréke: vonzza a békés családi élet, amit Anna élt korábban, ám magába szippantja a New York-i éjszakai élet és újonnan megismert jó barátja, amiből otthon súlyos problémák származnak. A nővérek a szalon tökéletesen ápolt világának gyantától ragacsos keretei között keresik a szerelmet, a barátságot - és a jobbik énjüket.

Az "Intimgyanta" humoros, érzelmes regény arról, mire képesek a nők, hogy fenntartsák a tökély látszatát akkor is, ha fáj.

Irigylem Robert Rave-et. Olyat tud amit mi kevesen. Írt egy női könyvet, amit a férfiak is kíváncsian olvasnak.Nőkhöz szól, nőkről és nőknek mégis kicsi pluszt ad minden sorának az, hogy ő férfi.

Robert Rave: Intimgyanta
Pioneer Books

Ízek életre-halálra

Vannak emberek akik csak fűtőanyagként dobálnak magukba némi ételt, ettől mennek tovább. Vannak azok, akik azért szeretnek enni, van néhány kedvenc ételük és igyekeznek legtöbbször olyat fogyasztani ami kedvükre való. És vagyunk mi - a fanatikus ízvadászok, az ínyenc finomkodók akik nem csupán enni szeretünk, ízlelni, élvezni az étel minden velünk töltött percét, hanem szeretjük a formáját, színét, a folyamatot ahogy a finomság készül és legvégül a legjobbat: nézni a másikat, ahogy az első falatot a szájához emeli és várni a hatást. Ez lehet mosoly, nyögés, sóhaj, mély csend, csillogó tekintet, megremegő szájszél...és folytathatnánk még hosszan, de ez már egy másik könyv lényege lenne.

Néhány éve Stahl Judit volt az, aki igyekezett olyan könyveket kínálni nekünk a piacon, amiben a kalandon, szerelmen túl ott vannak az ételek, a jó borok ezzel olyan ambíciót nyújtva nekünk, ínyenceknek, hogy ne csupán olvassunk, hanem a könyvet letéve kezdjünk főzni, étellel csábítani, falatokkal kényeztetni.

Aztán Stahl valahogy belefáradt és az ilyen típusú könyvek száma egyre fogyatkozni kezdett. Ettől a romantikus szakácsok, az olvasni szerető étteremtulajdonosok és az álmodozók talán kissé szomorkásak lettek...egészen ezidáig.

Erica Bauermaister romantikus gasztrodolgozatában Lillian, az elismert séf gyerekkora óta a legtöbb időt a konyhában tölti, hogy megfejtse az ételek szívet-lelket gyógyító és emléket idéző titkait. Hogy ezt a tudást és a főzés szeretetét átadja másoknak is, főzőtanfolyamot indít az éttermében. Minden hónap egyik hétfő estéjén nyolc tanítvány gyűlik össze. Köztük van Claire, aki a kisgyerekei mellett igyekszik ismét rátalálni önmagára; Tom, az ügyvéd, akinek az életét felforgatta a gyász; Antonia, az olasz konyhatervező, aki nemrég költözött Amerikába; Carl és Helen, az idős házaspár, akiknek a kapcsolatuk olyan fordulatokat is rejt, amelyeket a csoport többi tagja álmában sem sejtene. Valamennyien azért érkeztek, hogy megtanulják a Lillian lélekkel teli fogásai mögött rejlő művészetet, ám gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a konyhán túl is keresik a receptet valamire. Lillian olyan ételek elkészítésére tanítja meg őket, amelyek aromája és technikája nem hagyja érintetlenül életük rejtett zugait sem. Így lassanként, egymás után változtatja meg őket mindannak az íze, illata és textúrája, amit maguk alkotnak...

Ritka az olyan könyv, ami a "10 pont arra, hogyan írj nagyon jó regényt" tanácsainak betartásán túl érzelmeket vált ki, sőt illatokat áraszt magából. Ez ilyen. Főhőse úgy látja a világot, ahogy nagyon kevés ember láthatja és láttatja.

Örülnék ha létezne ilyen ember. Megismerném. Beszélgetnék vele.


Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra
Pioneer Books