Gyümölcsébredés, ribizliálom

Palya Bea könyvét kissé szkeptikusan vettem a kezembe. Hibát követtem el, hiszen csak azért mert egy művész zenei világa nem áll közel hozzánk ez nem feltétlen jelenti azt, hogy szavakkal történő játékos gyurmázása sem lesz számunkra érdekes, sőt nekünk tetsző. 

Palya Bea kisgyerekkora óta táncol és énekel. Éneklésének alapját a magyar népzene adja: a Zurgó, majd a Kárpátia együttesben a moldvai dalokban mélyült el, emellett foglakozik bolgár, cigány, perzsa zenével is. Mindeközben más zenei irányzatokban is részt vesz, feltűnt a Laokoón együttesben, tagja volt Szőke Szabolcs Hólyagcirkusz Társulatának, majd Monori Andrással megalapította a Folkestrát.
Bea 2002-ben szerzett diplomát az ELTE néprajz szakán, aztán párizsi ösztöndíjat kapott, melynek révén egy indiai énekes mellett folytathatta tanulmányait.

2003-ba jelent meg Ágról-ágra címmel első szólólemeze, nyáron pedig meghívták az Athéni Kulturális Olimpiára. Bea hangjának természetessége az, ami legelőször megragadja a hallgatót, az a közvetlen báj, ami talán a népdaléneklés sajátja. Az a kifinomult, mégis mesterkéletlen tisztaság, amely segít, hogy a legőszintébb módon, egyszerűen, mégis csodálatos árnyalatokkal gazdagon kelthesse életre a dalokat, tudatos művészi átéléssel és odaadással, humorral és bölcsességgel. 

Ezt a tisztaságot érezhetjük a könyvében is. Szókimondó és őszinte, izgalmas és mégis sokszor hétköznapi. De pont ez a jó. Mert szeretünk belepillantani mások életébe. Szeretjük tudni, hogy ő, a művész hogyan éli meg mások művészetét vagy hogyan éli meg a szerelmeket. Számomra ez a könyv többet jelent minden lemezénél. Bár bevallom most újra kíváncsi lettem rá. Mert aki így ír, kitárulkozva, odatéve a szavakat keményen és lágyan pont ott és akkor amikor szükséges az talán most már érhető lesz zeneileg is számomra. 

Mert Bea zenéje nekem rossz irányból jött. Sokan beszéltek róla és azért kezdtem hegyezni a fülem. De hiába. Olyan volt nekem ez, mint az Üvegtigris című mesterinek titulált magyar celluloidopusz, ami nekem nem vicces. Pedig van humorézékem. Gondolom. Az emberek többsége nevetni szokott amikor úgy vélem humorral szőttem át a mondanivalóm. Ez mégsem vicces. Ahogy Bea lemeze mégsem volt OLYAN. 


De talán majd most. 


Megyek és meghallgatom. 


Palya Bea: Ribizliálom
Libri Kiadó