A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Libri Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Libri Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 8., hétfő

Nincsenek véletlenek: Csodák kora

Mostanában mindig azzal találom szembe magam, hogy nincsenek véletlenek. Meg hogy hatalmas változás előtt áll a Föld és mi magunk itt a golyóbison, igen mi, akik sokszor már megint úgy viselkedünk mintha most másztunk volna le a fáról, pedig nem most volt. Hanem régen. 

Azt mondják a világ egyre gyorsul, hiszen körbevesz az FB, az IPhone, diktál a Twitter. Közben lassan pólusváltás következik be, egyesek belassulnak, mások addig gyorsulnak amíg a csövön kifér. Hogy ebből mi magunk mit fogunk érzékelni és megélni? Egyeseknek majd itt fáj, ott fáj, másoknak meg sehol se soha többet - gondolhatnánk.


De ezek olyan kérdések, amelyek nem egy ilyen fórumra valók. Tény, hogy ha olyan ember vagy aki figyeli a benne zajló folyamatokat akkor láthatod, hogy bizonyos dolgok valóban változnak, különösképpen akkor amikor több erre nyitott ember társaságában vagy. Lehet, hogy ezt úgy éled csak meg, hogy nem találod a helyed. Lehet, hogy rád jön a mehetnék és nem bírsz magaddal, mindent itt hagyva indulnod kell. Embere válogatja.

Ha útra kelsz, ha maradsz, Karen Thomson Walker könyve mindenképpen izgalmas kérdéseket feszeget.


Története szerint amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.

Valószerű vagy fantáziarajz? Mindenki döntse el maga. Néhol rémisztő, sokszor megindító mű Karen Thomson Walker könyve. 

Karen Thomson Walker: Csodák kora
Libri

Neoklasszikus vámpírsztori: A Vérgrófnő

Igen, tisztában vagyok vele, hogy a neoklasszikus mint meghatározás ellentmondóan gusztustalan szóösszetétel, de mit tehetnék amikor a könyv új, a sztori a múlt század elejére nyúlik vissza, a vámpírosdi meg most menő?!

Benedek Szabolcs okos író. A manapság oly népszerű - és legtöbb esetben sekélyes - vámpírtörténet helyett egy valódi történelmi környezetbe ágyazott művet tesz elénk. Nem szeretne megfelelni sem remegő térdű, kéjre éhes tinilányoknak, sem pedig hollywoodi klisékből épített kommersz elvárásoknak.



1916. Erdélybe betörnek a románok, az Osztrák-Magyar Monarchia népei pedig Ferenc Józsefet gyászolják. Férfiak tízezrei, akik nemrég még a frissen épített stadionokban hódoltak az új őrület, a futball sztárjai előtt Budapesten, most tömött vonatokon tartanak a front felé. Szállási Titusz, Az Est munkatársa is Kolozsvárra utazik, hogy első kézből tudósítsa olvasóit az eseményekről, miközben reméli, hogy régi barátjával, Saint-Germain gróffal is újra találkozhat. Mert a háború borzalmai mellett különös gyilkosságok is történnek a városban, melyekhez hasonlóval egyszer már találkozott Budapesten - ahol a gróf távozása óta úgy tűnik, Ady Endre és Molnár Ferenc is vámpírtámadás áldozata lett. Egy évszázados titok, egy démoni szerelem, és egy váratlan segítőtárs azonban olyan kalandba keveri őt, amit talán soha nem írhat meg...







Történelmi hűség és finom megfogalmazás - ezek jellemzik Benedek Szabolcs vértrilógiájának második kötetét. Az elsőt kézbe véve még kissé szkeptikusan és cinikusan álltam a kezdeményezéshez de így a második után meg kell mondjam: ügyes. Így kell népszerű íróként ma itthon megvetni a lábunk

Benedek Szabolcs 1973-ban született Budapesten, nagyjából száz méterre attól a helytől, ahol most él. Közben azért Szolnokon is eltöltött majdnem két évtizedet. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, politikatudomány szakirányon szerzett diplomát. Az elmúlt tizenöt évben hivatalnokoskodott, valamint írt vagy tucatnyi könyvet, sok tucat tárcát, novellát és kritikát, illetve kapott egy József Attila-díjat.  Szabadidejében a lányait kísérgeti haza az óvodából és az iskolából. A 2012 februárjában indult
Vérgróf-trilógia befejező darabja, A vértanú 2013 tavaszán jelenik meg a Libri Kiadónál.

Benedek Szabolcs: A Vérgrófnő
Libri 
.

2012. október 6., szombat

Kozmopolita ül az autóban: Cosmopolis

Az egyszerű átlagember néha úgy érzi, hogy nem bírja tovább. Csak jönnek egymás után a napok, többségük ugyanolyan érdektelen és izgalommentes. Várunk. Valamire vagy valakire a lényeg az, hogy kizökkentsen a rutinból, szürkeségből, nem túl jóból. 

Eric Packer, a fiatal milliárdos egy átlagosnak tűnő áprilisi napon kilép New York-i lakásából, és beszáll a csúcstechnikával és luxuscikkekkel fényűzően berendezett fehér limuzinjába. Ezen a napon két komoly küldetés áll előtte: világrengető spekulációs támadást kell intéznie a japán jen ellen és el kell jutnia Manhattan túlsó végébe a fodrászához. Ericnek hol az amerikai elnök motoros kísérete, hol egy zenészbálvány temetési menete, hol egy erőszakos politikai tüntetés állja útját. A kocsi kényelmes bőrülésén egymást váltják a látogatók: biztonsági, műszaki és pénzügyi szakértők, sőt Eric menyasszonya és szeretője is, miközben a limuzin az egyre bizonytalanabb jövő felé araszolgat. A könyvből David Cronenberg készített nagyszabású, lehengerlő filmet Robert Pattison és Juliette Binoche főszereplésével.


Don DeLillo 1936-ban olasz bevándorlók gyermekeként született New Yorkban, közelebbről Bronxban. Az írót kiskorában egyáltalán nem érdekelte az irodalom, ha valamit, akkor legfeljebb képregényeket olvasott, és inkább az olasz-amerikai környék hasonló korú gyerekeivel együtt az utcán lógott. 
A bronxi Fordham Egyetemre járt, ahol kommunikációból szerzett diplomát, és a reklámiparban helyezkedett el. Öt évet húzott le az Ogilvy&Mathernél, ahol különböző üzletláncoknak dolgozott nyomtatott hirdetéseken, a tévéreklámig sosem jutott el. Ekkor már Manhattanben lakott, itt kezdte felfedezni Godard, Antonioni, Truffaut és Kurosawa fimjeit, és ezek legalább akkora hatással voltak rá, mint kedvenc regényei.

Írói hírnevét a Fehér zaj című könyve hozta meg, amiért a Nemzeti Könyvjutalmat is megkapta 1985-ben. A Fehér zaj az akadémiai élet szatírája. A regényben iróniával teli képet alkot egy kisvárosi főskola tanárainak életéről, mintegy szembeállítva a lakosság látszólagosan idillikus életkörülményeit egy ipari baleset okozta fatális szerencsétlenséggel. 1997-ben általános siker fogadta Underworld című magnum opuszát is. A vastag kötet ötven amerikai évet ölel át a második világháborút követően; a cselekményt egy hosszantartó szerelmi viszony szövi át. Bár a regényt benevezték a Pulitzer-díjra, a díjat Toni Morrison írónő kapta meg A kedves  című regényéért. Az Underworldről Martin Amis amerikai író és kritikus úgy beszélt, mint "egy nagy író felemelkedésének mérföldkövéről."  A New York Times újság 2006-os felbecsülése szerint az Underworld egyike volt az utolsó huszonöt év legjobb amerikai regényeinek.



DeLillo olyan posztmodern témákat tár fel mint a fogyasztói társadalom felszínes magatartása, az intellektuális réteg újdonság-hajhászása, rejtett összeesküvések (Fehér zaj), a családok széthullása és újraegyesülése (Underworld), az újjászületés ígérete az erőszak alkalmazásán keresztül (Falling Man). Az utóbbit 2007 ben írta; a 2001. szeptember 11.-én a Világkereskedelmi Központ ellen elkövetett terrortámadás utóhatásairól szóló könyv többek között a terroristák indítóokait kutatja – úgy fogja fel a merénylőket mint színészeket a társadalom színpadán, akik háttérbe szorítják a művészeket, különösen az írókat, éppen azokat, akik a tradíció szerint a társadalom igazi bírái kellene hogy legyenek. Könyvei másik gyakori témája a tömeget befolyásoló média, és annak szerepe egy adott esemény kiforgatásában és jelentőségének megváltoztatásában. Ilyen például a Fehér zajban a szerencsétlenség pontos leírásának hiánya – a televízió és a rádió célja, hogy agyonhallgassa a balesetet.
A tömegpszichológiát, és az egyénnek a tömegbe való akaratlan beolvadását DeLillo szintén intenzíven vizsgálja műveiben. Egy 1993-as, Maria Nadotti olasz újságírónőnek adott interjújában így vetette fel ezeket a kérdéseket: "A Mao II című könyvem azt kérdezi, ki beszél ezekhez az emberekhez. Az író, akinek a tradíció szerint hatással kellene lennie kortársai gondolkodására? Vagy a diktátor, a katonai tekintély, a terrorista, mindazok akik a saját szemléletüket hatalmuknál fogva a világra erőszakolják, és ezzel a földet a veszély és a harag színterévé változtatják? A dolgok az utóbbi időkben megváltoztak. Már nem tudunk repülőre szállni úgy, ahogy tíz éve tettük: minden más, és ez a változás bevésődött a tudatunkba, ugyanolyan erővel mint ahogyan annak idején Beckett vagy Kafka írói tudatába is belevésődött a látnoki éleslátás."

Egyes kritikusok szerint DeLillo regényei túlstilizáltak, és intellektuális szempontból sekélyesek. Számunkra izgalmas és feszültséggel teli írás volt a Cosmopolis ami lehet akár iránymutató is de mindenképpen ajánlandó.

Don DeLillo: Cosmopolis
Libri Kiadó

2012. március 22., csütörtök

Trilógia és a város

Nem szeretem a horrorkönyveket. Talán mert azt hiszem már kinőttem belőlük. Meg amúgy sem nagyon szeretek parázni. Minek olvassak ehhez szórakoztató irodalmi műveket amikor elég nekem ehhez hazajönni este a Bérkocsis utcán? 

Darren Shan műveiről viszont mindenki csak szépet írt és mondott, így belevágtam. Mivel pedig trilógiáról beszélünk egyhamar nem is értem a végére...amit egy idő után már nem bántam. Sőt! Tisztelegve itt a szerzőnek és végtelen kapacitású tollának íme a három könyv egy ajánlóban.

Jeles horrorkönyvek szerzője tizenévesen kezdett írogatni, kamasziként szerezte be első írógépét, amin aztán  számos képregényszöveg, novella, elvetélt kezdeményezés után tizenhét évesen készült el első regénye, a máig kiadatlan Mute Pursuit (Néma üldözés) című sci-fi alkotás. Míg tanult és dolgozott, évente átlagosan egy, felnőtteknek szóló könyvet írt. Ezekkel azonban nem ért el különösebb sikert, noha 1999-ben az Ayuamarca című alkotás és folytatása, a A pokol horizontja pozitív kritikákat kapott.
Az áttörés az ezredfordulón történt meg, amikor kiadta első, gyermekeknek szóló könyvét, az eredetileg önszórakoztatásból, pihenésképpen írt Rémségek cirkuszát . A vámpírok körül forgó, immár Darren Shan néven kiadott, álönéletrajzi szemszögből bemutatott történet és tizenegy folytatása óriási médiafigyelmet kapott és nagy népszerűségre tett szert. Húsznál is több nyelvre lefordították könyveit, melyek hivatalosan 33 országban jelentek meg – összességében tízmilló példány kelt el 2006 elejéig, és sok helyen - többek között nálunk is -  a könyveladási listák elején végzett egy-egy Shan-könyv.

A Város trilógia első kötetében főhősünk Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város tejhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. A Kardinális mindenható.



Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg, például a rejtélyes, vak és néma szerzetesek, akik valahogy mindig feltűnnek Capac életének sorsfordító eseményeinél. Vagy az a tény, hogy gyakorlatilag semmire nem emlékszik, ami az előtt történt vele, hogy a Városba érkezett…
Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának.

Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi. Engem kifejezetten frászban tartott szinte végig. Ha nincs a két zacskó csokis perec és a langyos tej, biztos sikítva szaladok a szomszédba.

A folytatást már remegő végtagokkal vettem kézbe. A Városban a Kardinális az úr, Al Jeery pedig személyes testőrségének egyik rendíthetetlen oszlopa. Egy nap titokzatos gyilkosság történik a Város legelőkelőbb szállodájában, és Al legnagyobb meglepetésére a Kardinális rá bízza az ügy felderítését.




A nyomozás során váratlan felfedezést tesz, ami a végsőkig próbára teszi a hűségét. Egy olyan szörnyű rejtély részesévé válik, amihez a holtaknak, a város inka ősapáinak, a teljhatalmú Kardinálisnak és a már-már misztikus hírű bérgyilkosnak, Paucar Waminak is köze van.

Wami egy árnyékba burkolózó, rejtélyes alak, aki akkor öl, amikor csak kedve tartja, láthatóan nem kell tartania semmiféle megtorlástól. Al  hamarosan rájön, hogy sokkal több a közös vonása Wamival, mint ahogy azt valaha is képzelte…

Kíváncsi vagy a harmadikra is? Most már nem hagyhatod abba! - kiáltottam magamra a fürdőszoba tükrében bámulva kissé véreres szemeimet.

Az utolsó kötetben Capac Raimi tíz éve a Város kardinálisa. Még az első Kardinális tanította ki, hogy méltó utódjává váljon, és átvegye birodalmát. Capacot nem lehet megölni, ám ez nem gátolja meg ellenségeit abban, hogy próbálkozzanak. Márpedig ellensége bőven akad.




A Kardinális eddig mindig nyugodtan bevárta ellenlábasai támadásait abban a biztos tudatban, hogy úgysem veszíthet. Ám a dolgok most hirtelen megváltoztak. A Városban rivális bandák bukkantak fel, ráadásul furcsa alakok is előkerülnek Capac múltjából – olyanok, akikre csak ő emlékezhet. Az első Kardinális teremtményei, akiknek vele együtt el kellett volna pusztulniuk tíz évvel korábban.

Mindez csak egy dolgot jelenthet: a titokzatos inka papok, a Várost éltető ősi hatalom birtokosai, akik sosem lelkesedtek túlságosan azért, hogy a hatalom Capac kezébe kerüljön, akcióba lendültek, hogy visszaszerezzék maguknak az irányítást. Capac Raiminak ezúttal tényleg az utolsó csepp véréig kell küzdenie…

Hidegrázós, alaposan és jól kidolgozott, feszített tempójú mű mindhárom kötet. Horrorrajongóknak és remegő lábú rongybabáknak egyaránt kötelező.


Darren Shan: 
A holtak vonulása
A pokol pereme
A kígyók városa
Libri Kiadó

2012. február 22., szerda

Gyümölcsébredés, ribizliálom

Palya Bea könyvét kissé szkeptikusan vettem a kezembe. Hibát követtem el, hiszen csak azért mert egy művész zenei világa nem áll közel hozzánk ez nem feltétlen jelenti azt, hogy szavakkal történő játékos gyurmázása sem lesz számunkra érdekes, sőt nekünk tetsző. 

Palya Bea kisgyerekkora óta táncol és énekel. Éneklésének alapját a magyar népzene adja: a Zurgó, majd a Kárpátia együttesben a moldvai dalokban mélyült el, emellett foglakozik bolgár, cigány, perzsa zenével is. Mindeközben más zenei irányzatokban is részt vesz, feltűnt a Laokoón együttesben, tagja volt Szőke Szabolcs Hólyagcirkusz Társulatának, majd Monori Andrással megalapította a Folkestrát.
Bea 2002-ben szerzett diplomát az ELTE néprajz szakán, aztán párizsi ösztöndíjat kapott, melynek révén egy indiai énekes mellett folytathatta tanulmányait.





2003-ba jelent meg Ágról-ágra címmel első szólólemeze, nyáron pedig meghívták az Athéni Kulturális Olimpiára. Bea hangjának természetessége az, ami legelőször megragadja a hallgatót, az a közvetlen báj, ami talán a népdaléneklés sajátja. Az a kifinomult, mégis mesterkéletlen tisztaság, amely segít, hogy a legőszintébb módon, egyszerűen, mégis csodálatos árnyalatokkal gazdagon kelthesse életre a dalokat, tudatos művészi átéléssel és odaadással, humorral és bölcsességgel. 


Ezt a tisztaságot érezhetjük a könyvében is. Szókimondó és őszinte, izgalmas és mégis sokszor hétköznapi. De pont ez a jó. Mert szeretünk belepillantani mások életébe. Szeretjük tudni, hogy ő, a művész hogyan éli meg mások művészetét vagy hogyan éli meg a szerelmeket. Számomra ez a könyv többet jelent minden lemezénél. Bár bevallom most újra kíváncsi lettem rá. Mert aki így ír, kitárulkozva, odatéve a szavakat keményen és lágyan pont ott és akkor amikor szükséges az talán most már érhető lesz zeneileg is számomra. 




Mert Bea zenéje nekem rossz irányból jött. Sokan beszéltek róla és azért kezdtem hegyezni a fülem. De hiába. Olyan volt nekem ez, mint az Üvegtigris című mesterinek titulált magyar celluloidopusz, ami nekem nem vicces. Pedig van humorézékem. Gondolom. Az emberek többsége nevetni szokott amikor úgy vélem humorral szőttem át a mondanivalóm. Ez mégsem vicces. Ahogy Bea lemeze mégsem volt OLYAN. 


De talán majd most. 


Megyek és meghallgatom. 


Palya Bea: Ribizliálom
Libri Kiadó

2012. február 1., szerda

Csillagtúra szépségen és mosolyon át

Férfi tollforgatóként Winkler Nóráról írni nem olyan könnyű. Hamar kialakulhat egyfajta irigységgel ötvözött kisebbségi érzésünk, hiszen Nóra kimeríthetetlen energiái legendásak szakmai körökben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Csillagtúra című kötete, amelyben kaphatunk egy kis szeletet életéből, élményeiből és ezáltal kicsit talán magából a szerzőből is.

Nem vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mégis sikeres műsorvezető lett. Winkler Nóra több több tucatnyi riportanyag készítője, mint árverésvezető 2006-ban 230 millió forintnál ütötte le minden idők legdrágább magyar festményét, Csontváry Kosztka Tivadar A szerelmesek találkozása című képét. 



De ez csak egy az ezer dolog közül, amivel Nóra foglalkozik, hiszen a műsorvezetés, árverésvezetés - és most már könyvírás - mellett jön-megy, utazik, világot lát, közben pedig amerre jár szakadatlan népszerűsíti a kultúrát, olyasféle könnyed, mégis tartalmas megközelítésben, ami már nem Mc Donald's de még nem a Four Season. Megragadja a szépségét, az izgalmát, egy-egy kortárs mű mögött talán kissé elrejtőzött sokszor kalandos történeteket és mindezt olyan energiával teszi, amitől mi magunk is felpörgünk és újra van kedvünk írni, agyalni, szerkesztőknél nyomulni, hiszen ezt a könyvet olvasva rájöttünk, hogy az élet rövid és mégis gyönyörű.



Ahogy látod az első benyomást követően - miszerint egy dús hajú, csupa mosoly nő mit keres a saját könyve borítóján és különben is ez már túlzás - már rosszat nem igazán tudok - sőt nem is szeretnék - írni Winkler Nóra nem kitárulkozó, mégis az életébe kicsit lopva bepillantó kötetről, amely remélhetőleg valódi motivátorként működik majd több száz művelődésszervező diplomás körében, akik eddig csupán sodródva pályáztak ide-oda, most mégis meglátják, hogy a művészeti menedzsment és a kultúra közvetítése lehet nagyon izgalmas, sokrétű, sőt már-már kalandos terület. Bár Indiana Jones már egyikünk sem lesz, de talán néhány tucat emberrel megszerettetjük majd a kultúrát és így tovább tudnak lépni VV Izékén és Összeesküvő Emőkén és újra vágynak majd Winkler Nórákra, Kepes Andrásokra, Vámosi Miklósokra és minden olyan hazai értelmiségire, akik valóban e világban élnek és beszélik mindenki nyelvét így közvetítve azt, hogy a kultúra mindenkié.

Winkler Nóra: Csillagtúra
Libri Kiadó

2012. január 25., szerda

Festészet, háború, szerelem

Mindig is tartottam az ilyesféle könyvektől, melyeket talán kissé sértően "túlzottan kelet-európai"-ként tudnék jellemezni. Féltem sorok közt megbúvó sötétségtől, a borúlátástól, a melankóliától, hiszen kinek hiányzik így közepén a télnek egy ilyesféle árnyakkal teli irodalmi mű? Aztán meglepődtem....

...mert a csecsen háborúból hazatérő, gyári munkásnak álló Nyikolaj nem elszegényedő rétegből származó kistérségi melós, sokkal inkább érző művész, aki szabadsága idején ráébred, hogy akár fel is adhatna mindent, és életét teljes egészében szenvedélyének, a festészetnek szentelhetné. Ekkor felbukkan egy ismeretlen nő, akit képtelen kiverni a fejéből . Meghatóan őszinte történet a szerelemhez, a rokonokhoz, a szülőföldhöz, a valláshoz, a természethez és a kultúrához fűződő emberi viszonyokról és a mindebből fakadó örök problémákról. Hősei valódi, hús-vér emberek, akik a mai világban mindannyiunk számára megkerülhetetlen kérdésekre keresik a válaszokat.



A szerzőt nem csak mint kitűnő írót, hanem mint a magyar-orosz kapcsolatok egyik előmozdítóját, az Orosz-magyar Baráti Társaság egyik vezetőjét ismerik. Natalija Nyikityinától magyarul eddig A tolvaj, A szépségverseny, A tűzmadár című trilógiája volt olvasható. Hazájában nagy népszerűségnek örvend az Olga hercegnőről készült munkája, valamint a kiváló orosz közgazdászról és filozófusról, Ivan Vernadszkijról írott könyve. Ezen kívül több gazdaságtörténeti és polgári jogi tudományos publikációja és monográfiája jelent meg Moszkvában és Szentpétervárott.

Ne félj tehát semmitől ami orosz, mert nem törvényszerű, hogy hideg és sötét világ költözik a meleg nappalidba. Sokkal árnyaltabb világ ez annál, sokkal mélyebben érez. 

Nalalija Nyikityina: Fizetés nélküli szabadság
Libri Kiadó