A póker nem játék

Khalid Boudou könyveiben az a jó, hogy olyan mintha filmet néznénk. Izgalmas, pörgős, vagány filmet. Ilyen volt a mára már filmfeldolgozást is kapott Pizzamaffia és ilyen új könyve, az All in - A póker nem játék című dolgozat is. 

Melle átlagos kamasz: egész nap mást se csinál, csak ül a számítógépe előtt és World of Warcraftot vagy online pókert játszik. Mikor Magyarország-mániás szülei öt hétre elutaznak, hogy az Alföld déli részén panziót nyissanak, Melle nagybátyja, Walter bácsi felajánlja, hogy egy ideig a fiúhoz költözik és vigyáz rá. Walter felfedezi, hogy unokaöccse titokban internetes szerencsejátékokkal üti el az idejét, és felajánlja neki, hogy bevezeti a „valódi életbe": illegális kaszinókba és pókerversenyekre kezd járni a fiúval.

A szerencse kezdetben Melle oldalára áll: néhány alkalommal sikerül komolyabb összeget is bezsebelnie. De aztán fordul a kocka. A fiú mindenét elveszíti. Még szülei megtakarított pénzét is kockára kell tennie, hogy kimentse nagybátyját a könyörtelen hitelezők karmai közül.

Melle hamar rájön, hogy ez már nem játék. Senkiben sem bízhat, semmiben sem lehet biztos. Egyre mélyebbre csúszik a
szerencsejáték-függők és bűnözők világában. De már nem szállhat ki. Mindent egy lapra kell feltennie…

KHALID BOUDOU 1974-ben született Marokkóban, de négy éves kora óta Hollandiában él. Eddig hét regénye jelent meg, közülük többet is megfilmesítettek. A "Pizzamaffia" után az "All in" a második könyve, mely magyarul is olvasható.

 Fordulatos, kicsit kamaszos de mégis vagányan férfias könyv ez, amiben korunk kultusz-kártyajátékát ugyanúgy megismerhetjük mint egy felcseperedő férfi lelkének titkait.

Khalid Boudou: All in - A póker nem játék
Libri Könyvkiadó

A középkori Velence csodája

Velence elsősorban romantika. Aztán persze isteni ételek, középkori paloták, gazdag urak és karnevál. Talán túlzás, de mindez megtalálható Roberta Rich legújabb könyvében. Persze inkább hangulatfestésként, mintsem konkrétumként, de nem is ez a lényeg amikor egy könyvet olvasunk. Sokszor fontosabb a varázslat, mint a legmagasabb fokú irodalmiság. Fontosabb ámulatba ejteni és útra kelni a könyvvel mint azt boncolgatni mi lett volna ha itt más mondatszerkezetet használ az író. 

A középkori Velence valódi csodavilág lehetett, hiszen akkor még minden jelenkori volt akkor történt: az épületek, a ruhák, a művészet...ez mára kissé elüzletiesedett, megsüllyedt és a tömegek martalékává vált.

De Roberta Rich most visszahozta nekünk mindezt a csodát. Történetében Hannát csodásan ügyes kezű bábaként ismerik Velence-szerte, aki a legmakacsabb babákat is képes csalogatni. Egy ködös éjszakán egy velencei nemesember kopogtat Hanna gettóbeli viskójának ajtaján. A felesége napok óta vajúdik, s ha Hanna nem segít, belehal a szülésbe. A fiatal bába nehéz döntés elé kerül. Az inkvizíció szigorúan tiltja, sőt akár halállal is büntetheti az efféle orvosi beavatkozást. Ha Hanna zsidó létére segít egy keresztény asszonynak a szülésnél, ezzel nemcsak önmagát, de az egész gettót veszélybe sodorhatja. Csakhogy a gróf szolgálataiért cserébe jókora összeget ajánl, mely elegendő lenne ahhoz, hogy Máltára utazzon, és kiválthassa férjét, Izsákot a kalózok rabságából.
Hanna semmire sem vágyik jobban, mint hogy újra együtt lehessen azzal a férfival, akit mindenkinél jobban szeret, s aki őt is mindenkinél jobban szereti, hiszen hozomány nélkül is elvette feleségül, s azután is kitartott mellette, hogy Hanna nem tudta gyermekkel megajándékozni.
A rabbi heves tiltakozása ellenére Hanna dönt: beledobja vászontáskájába a szülőfogót, s elindul a gróffal, hogy megmentse egy asszony és születendő gyermeke életét.
A lélegzetelállítóan izgalmas, fordulatokban bővelkedő regény élénk képet fest a 16. századi Velencéről, ám mindenekelőtt dicshimnuszt zeng a nőkről, akik mindenre képesek a szerelmükért.

Roberta Rich: A velencei bába
Tericum Kiadó

Kis karácsony, nagy érzelmek

Így a Karácsony küszöbén többségünk érzékenyebb lesz hatásokra, mondatokra, mások érzelmeire egyaránt.

Ilyenkor kell adakozni - persze máskor is nagyon jó érzés. Most kell rózsaszínben látni a világot, a családot, sőt azt is akit amúgy nem nagyon szívlelünk. És ilyenkor kell férfiként nekiállni egy elsőre talán kissé "nyálasnak" - de finomabban megfogalmazva erősen női romantikusnak - vélt könyv olvasásának.

Karen Kingsbury könyvében a négyéves Joey boldogan él szüleivel Floridában. Jólét, biztonság, szeretet veszi körül. Nem sejti, hogy a két ember, akiket a legjobban szeret a világon, nem az igazi szülei, kisbaba korában fogadták örökbe. Egy nap megszólal a telefon, és a családi idillnek vége szakad. Joey vér szerinti szülei vissza akarják kapni a kisfiút. A nevelőszülők dermedten, értetlenül állnak a tények előtt, hiszen biztosak voltak benne, hogy kiegyensúlyozott életüket nem rendítheti meg semmi és senki. A kétségbeesett nevelőapa veszélyes tervet forral, hogy megmentse családját. A bestseller regényből film is készült Mira Sorvino főszereplésével.

Kell ennél több nekünk így a szeretet ünnepére? Naná, hogy kell: megértés, türelem, kedvesség, együttérzés, tolerancia, figyelmesség és sok-sok ölelés. Mindezt úgy, hogy az egyik kezünkben Karen könyve van a másikban pedig valami kézzel készített sajátos ajándék, aminek biztos örülni fog a velünk szemben álló...akinek lassan könnybe is borulnak a szemei...

Karen Kingsbury: Mint pitypang a szélben
Tericum Kiadó




 

Paleo: tévhitek és valóság

Mostanában mindenki azzal próbálkozik, hogy egészségesebben éljen vagy kissé darabosabban kifejezve: túléljen. Szendi Gábor, a haza paleomozgalom atyja több könyvet jegyez azzal kapcsolatban, hogyan tudnánk visszatérni kicsit a gyökerekhez és ezzel változtatni jelenlegi életünkön és ezzel talán jobbá tenni a jövőnket is. A következő interjúban a Szendi Gáborral beszélgetünk civilizációról, paleolit táplálkozásról és annak hátteréről. 

- Mit jelent a paleolit táplálkozás valójában? Hiszen láttunk már rémképeket nyers húst papírzacskóból faló new yorkiakról és csábító kókuszos süteményekről egyaránt...melyik a valódi paleo....egyik sem? mindkettő? 
 

- A paleolitnak semmi köze az exhibicionista elmebetegekhez és a paleo ürügyén nassoló haspókokhoz. A paleo a két és fél millió éves evolúciónk során kialakult, a testünk számára optimális táplálkozás. Az ember évmilliókon át azt ette, amit a környezetében talált és gazdaságos volt számára a megszerzése és fogyasztása. Ilyenek voltak az állatok, a különféle növények, a gyümölcsök, a gombák, bizonyos gyökerek, a dió és mogyorófélék. Természetesen régiónként eltérő arányban fogyasztották ezeket az élelmiszereket. Viszont soha nem fogyasztottak gabonaféléket és más, nagy keményítőtartalmű terményeket, tej és tejtermékeket, hüvelyeseket.

- Hogy látja a magyarok táplálkozási szokásait összehasonlítva mondjuk más országok lakóival akik már szintén követik a paleolit táplálkozást?

A paleolit országonként követi a helyi gasztronómiai hagyományokat és az adott országban elérhető nyersanyagokat. A paleo alapelvei bárhol alkalmazhatók, de ízvilágában mindig másfajta ételeket jelent. Van, ahol nem abszurdum a bölényhús, máshol sok tengeri herkentyűt fogyasztanak, nálunk a hagyományos húsételek, saláták, főzelékek jutnak nagyobb szrephez.

- A paleolit táplálkozás valóban megoldás a civilizációs betegségekkel - sőt esetleg a civilizáció összes negatív hatásával - szemben? Hol a visszafordítási folyamat vége? Teljesen vissza a gyökerekhez vagy vissza a paleo élethez a civilizációs eszközök segítségével?

Három sorban nehéz összefoglalni három-négy könyvemet, ezért a válasz talán megalapozatlannak tűnhet, ha azt mondom: igen. A civilizációs betegségek, mint pl. a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a cukorbetegség, az Alzheimer egyértelműen a nyugati finomított szénhidrát alapú táplálkozás következménye. Az autoimmun betegségek jó része visszavezethető az un. idegen fehérjékre, mint pl. a gluténre, a tejfehérjékre, a hüvelyesekben található lektinekre vagy a kukoricában, dohányban található DING fehérjékre. És persze mindezekben a betegségekben meghatározó a folyamatos D-vitamin hiány is. Az atópiás (asztma, ekcéma, stb.) betegségek elszaporodásában a túlzott higiéniának van meghatározó szerepe. A civilizációs betegségek mindaddig visszafordíthatók, amíg nem alakul ki visszafordíthatatlan szöveti-szervi károsodás. De pl. az erek -ezt már jó húsz éve bizonyították- ki tudnak tisztulni, azaz nem is olyan könnyű definiálni, mi is a visszafordíthatatlan.

 

- Ön személy szerint mikor ismerkedett meg a paleolit életformával?

Évek óta törekedtem a szénhidrátok visszaszorítására, s 2009-ben, mikor írni kezdtem a könyvemet a nyugati táplálkozástudomány kritikájáról, még nem is tudtam, hogy valójában a paleolit táplálkozás "szendiféle" változatát írom. Írás közben derült ki a számomra is, és akkor úgy éreztem korrektnek, hogy becsatlakozzak ebbe a nagy áramlatba, amelyben azért egyre inkább látszik, hogy viták is vannak. A fő ütközési pont a koleszterinhipotézis, ami álláspontom szerint a 20. század egyik legnagyobb tévedése.

- Mit javasol azoknak akik félnek belevágni...hogyan kezdjék el?  

- A legfontosabb azt megérteni, hogy az emberi szervezet nem alkalmas olyan táplálkozásra, amelynek az alapját a finomított szénhidrátok (gabonafélék, burgonya, rizs, kukorica, cukor, stb.) alkotják. Ha ezeket elhagyják, már óriási lépést tesznek az egészség felé. Ha ez sikerül, és megtapasztalják a fogyást és tüneteik gyors enyhülését, még motiváltabbak lesznek a további lépések megtételére. Ez most szerénytelenül fog hangozni, de tény: segítségként könyveim révén sokkal több információhoz juthatnak, mint bármely nemzet polgárai.

Szendi Gábor könyvei a Jaffa Kiadó gondozásában jelentek meg

Neked mi a magyar?

Te hogyan látsz minket, magyarokat? Búskomor, fejét lehajtó, magában dünnyögő, bambán metrón ülő, sokat rimánkodó nép vagyunk? És ha igen ennek mi az oka? Vajon már eleve elrendelés szerint jutott nekünk eme nehéz sors vagy csak mi látjuk ilyen borúsan a múltat s jövendőt? 

Most, hogy kinézek az ablakon és nem fogad más csak szürkeség, sötétség, esőcseppek alul-felül-oldalt és mindenütt, se illatok, se színek, se fény - lehet ebből optimistán vigyorogva kijönni? Egyáltalán megpróbáljuk ezt mi, magyarok vagy inkább sopánkodunk a több napfény, a jobb időjárás és a négy számjegyű eurós fizetés után?

A magyar származású George Mikes nevezte először Magyarországot a marslakók földjének. Önironikus megjegyzésével arra utalt, hogy a magyarok a világ összes többi népétől különböznek. Mekkora is ez a különbség, s milyen mélyre nyúlik? Miért álldogálnak a buszon elszántan a magyarok, miközben le is ülhetnének? Miért írják fordított sorrendben a nevüket? Miért ütemes tapssal fejezik ki tetszésüket, ami Nyugaton szinte sértésnek számít? Miért szeretnek annyit szónokolni? S miért emlékeznek még ma is oly keserűen Trianonra? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket vet fel ez a könyv. Nem neveti ki a magyarokat - ha nevet, nem rajtuk, hanem velük együtt nevet. Nem is tudományos elemzést tart a kezében az olvasó, noha a jelen könyv módszeresen - és szeretetteljesen - igyekszik megérteni a magyar kultúrát. Elgondolkodtató, önvizsgálatra és vitára ingerlő könyv, tükör, amelybe minden magyar olvasónak érdemes belenéznie. Dr. Colin Swatridge nyugalmazott tanár, az angliai Open University oktatója. 1998 óta számos magyarországi egyetemen és középiskolában tanított, jelenleg szabadúszó író, Északnyugat-Angliában él.

Mindig izgalmas dolog más szemével látni a saját világunkat, hiszen ezáltal mi magunk is megláthatunk eddig rejtett értékeket. Vagy hülyeségeket.

Colin Swatridge: Marslakók földje
Corvina Kiadó

Minden könyv tankönyv

Talán elsőre furának tűnik de én minden könyvből tanulok valami újat. Lehet, hogy csak az adott országról vagy városról tudok meg többet, amiről a könyv szól, de az is lehet, hogy olyan trükköt vagy jótanácsot találok egy könyvben, amit később még hasznosítani tudok.

Persze itt nem rögtön arra gondolok, hogy könyvből tanultam meg mackót feltörni vagy motorcsónakot vezetni, de ha eléggé figyelsz minden könyvet a saját hasznodra fordíthatsz.

 Így voltam ezzel a Fejvadászok esetében is, amit komoly várakozás előzött már meg részemről, hiszen a skandináv kriimiknél mostanában nem nagyon lehet jobbat találni és ha esetleg mégis sikerül egy angol vagy amerikai krimiírónak jobban kreálnia akkor is előfordulhat, hogy később megtaláljuk annak még "jobbját" skandináv formában is.

Jo Nesbo könyveit sokan kedvelik már nálunk, sőt világszerte is, elég ha csak arra gondolunk, hogy maga az Álomgyár is felfigyelt már Nesbo fordulatokban gazdag történeteire. Nesbo legújabb könyvében

Roger Brown igazán a szerencse fiának tűnik: ő Norvégia legsikeresebb fejvadásza, gyönyörű feleségével egy pompás házban élnek. Ám a luxus életmódot Roger műkincstolvajként igyekszik bebiztosítani, s mellékállásában igen ügyesnek bizonyul. Amikor felesége galériájában megismerkedik valakivel - aki egyrészt tökéletes jelölt az egyik általa kínált magas állásra, másrészt a művészettörténet egyik legkeresettebb képének a tulajdonosa - Roger úgy érzi, élete nagy lehetősége köszöntött rá. Készülni kezd eddigi legmerészebb betörésére. Ám a vadászból csakhamar vad lesz, üldözöttje egy rémálomba illő ellenfélnek.

 

Izgalmas, eredeti, szépen kidolgozott történet valódi krimirajongóknak. Azoknak, akik tudják mire számíthatnak és azoknak, akik még nem ismerik mit hoz magával egy jó skandináv krimi elolvasása....

 

Jo Nesbo: Fejvadászok

Animus Kiadó

ZZZZZZZZZZZZZ.....generáció?

A Z generáció. Ők a mai 12-25 évesek, akiket gyakran Y – illetve a fiatalabb tinédzser korosztályt – Z generációnak is neveznek, a bébi-harcosok vagy egyszerűen: a következő generáció. Szociológiai és oktatási felmérések szerint okosak, rendkívül gyakorlatiasak, és miután szimultán több médium felhasználói, gyakran felületes és megosztott figyelem jellemzi őket.

Legfogékonyabb éveikben a technológia és a média a valóság és a fantázia határán mozgott már; az

ezredfordulósoknak már igen korán saját mobil telefonjuk volt, és nemcsak a számítógépet tudják

használni kicsi gyerekkoruktól kezdve, hanem az interneten is teljesen otthon vannak. 10 évesen

website készítők, olyan felhasználói tudással rendelkeznek, ami jellemzően tovább mélyíti a szülőktőlés olykor tanároktól való távolságot, akik ezt a sebességet és tanulási folyamatot követni is alig tudják.

A tinédzsereket körülvevő felnőtt környezet így néha lemarad, szóhasználatában, érzelmi

reakcióikban egyfajta kommunikációs zavar támad, mert egy mai tizenéves képes úgy beszélni, hogy

a XXI. századi szókincsnek csak apró részleteit értsék a szülők. Új szleng és stílus alakult, a rövidítések és az olykor infantilis, vagyis gyermeki érzelmeket tükröző jelölők használatát látjuk. Ez egyrészt akortárs csoport kohéziós erejét jelzi, másrészt azt is, hogy nyelvi távolságot kell tartani. Sokszorhangzik el, hogy „otthon nem értenek meg, anyám, apám teljesen elmaradott, fogalmuk sincs a maivilágról, csak mondják a magukét”…

Ezek a mondatok akár harminc vagy ötven évvel ezelőttiek is lehetnének, a különbség elsőre

csekélynek látszik, de instrumentális értelemben a felnőttek tényleg lemaradtak. A mai negyvenes

szülő értetlenül és hitetlenkedve fogadja, hogy miközben neki annak idején legkésőbb éjfélre otthon

kellett lennie, a mai tinik akkor indulnak el bulizni. Mindeközben ugyanazt a merev szülői magatartást mutatja, amit annak idején ő látott, csak ez esetben teljesen indokoltnak érzi a sajátját, mert még a régi időszámításban gondolkodik, és aszerint értelmezi napjait.

Ők a Z-generáció. Akik jobb viszonyban vannak az IPhone-nal, mint a nagyival. Akiknek többet jelent egy LIKE, mint egy mosoly a szomszéd fiútól. Akik a TE életedet is befolyásolni fogják, sőt a gazdaságot irányítják néhány évtized múlva.

Jók ők vagy rosszak? Semmiképpen ne ítéld el őket, hiszen a "te idődben" mára már érvényét vesztett szabályok keletkeztek, így most övék a jövő. Tari Annamária használati utasítást ad hozzájuk. Fogadd el! Tanulmányozd! Gondolkozz el rajta!

Mert a következő generáció sorsa fölött talán már TE rendelkezel.

Tari Annamária: A Z generáció

Tericum Kiadó