Azt mondják a világ egyre gyorsul, hiszen körbevesz az FB, az IPhone, diktál a Twitter. Közben lassan pólusváltás következik be, egyesek belassulnak, mások addig gyorsulnak amíg a csövön kifér. Hogy ebből mi magunk mit fogunk érzékelni és megélni? Egyeseknek majd itt fáj, ott fáj, másoknak meg sehol se soha többet - gondolhatnánk.
De ezek olyan kérdések, amelyek nem egy ilyen fórumra valók. Tény, hogy ha olyan ember vagy aki figyeli a benne zajló folyamatokat akkor láthatod, hogy bizonyos dolgok valóban változnak, különösképpen akkor amikor több erre nyitott ember társaságában vagy. Lehet, hogy ezt úgy éled csak meg, hogy nem találod a helyed. Lehet, hogy rád jön a mehetnék és nem bírsz magaddal, mindent itt hagyva indulnod kell. Embere válogatja.
Ha útra kelsz, ha maradsz, Karen Thomson Walker könyve mindenképpen izgalmas kérdéseket feszeget.
Története szerint amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.
Valószerű vagy fantáziarajz? Mindenki döntse el maga. Néhol rémisztő, sokszor megindító mű Karen Thomson Walker könyve.
Karen Thomson Walker: Csodák kora
Libri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése