Most, hogy kinézek az ablakon és nem fogad más csak szürkeség, sötétség, esőcseppek alul-felül-oldalt és mindenütt, se illatok, se színek, se fény - lehet ebből optimistán vigyorogva kijönni? Egyáltalán megpróbáljuk ezt mi, magyarok vagy inkább sopánkodunk a több napfény, a jobb időjárás és a négy számjegyű eurós fizetés után?
A magyar származású George Mikes nevezte először Magyarországot a marslakók földjének. Önironikus megjegyzésével arra utalt, hogy a magyarok a világ összes többi népétől különböznek. Mekkora is ez a különbség, s milyen mélyre nyúlik? Miért álldogálnak a buszon elszántan a magyarok, miközben le is ülhetnének? Miért írják fordított sorrendben a nevüket? Miért ütemes tapssal fejezik ki tetszésüket, ami Nyugaton szinte sértésnek számít? Miért szeretnek annyit szónokolni? S miért emlékeznek még ma is oly keserűen Trianonra? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket vet fel ez a könyv. Nem neveti ki a magyarokat - ha nevet, nem rajtuk, hanem velük együtt nevet. Nem is tudományos elemzést tart a kezében az olvasó, noha a jelen könyv módszeresen - és szeretetteljesen - igyekszik megérteni a magyar kultúrát. Elgondolkodtató, önvizsgálatra és vitára ingerlő könyv, tükör, amelybe minden magyar olvasónak érdemes belenéznie. Dr. Colin Swatridge nyugalmazott tanár, az angliai Open University oktatója. 1998 óta számos magyarországi egyetemen és középiskolában tanított, jelenleg szabadúszó író, Északnyugat-Angliában él.
Mindig izgalmas dolog más szemével látni a saját világunkat, hiszen ezáltal mi magunk is megláthatunk eddig rejtett értékeket. Vagy hülyeségeket.
Colin Swatridge: Marslakók földje
Corvina Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése