Kereshetnék kifogásokat arra, hogy miért hagytalak magadra minden információ nélkül, de valódi kifogás nincs. Igyekeztem egy olyan multikörnyezetben kommunikációs vezetőként megfelelni, ami beszippantja az embert, sematikus viselkedést kényszerít rá, műanyag mosolyra késztet, hiszen sohasem tudhatod melyik barát az igazi ellenség. Ez a környezet ráébresztett arra, hogy az emberek nem a munkában keresik a professzionális megvalósítást, hanem igyekeznek tökélyre fejleszteni olyasfajta technikákat, melyek úgy tűnnek, mintha valódi munka folyna.
Kicsit már-már filmes világ volt ez, de mindenképpen teátrális, hiszen ahol a mosoly nem valódi ott az öröm sem az. Már csak a mű izzadságcseppek hiányoztak a homlokokról...
Ezt a világot elhagyva gazdagabb lettem sok tapasztalattal és úgy gondoltam, hogy bár rendelkezésemre áll minden olyan tudásanyag, amivel akár weboldalt is működtethetnék és befuttathatnék - sőt kellő tőke mellett egy magazint is szívesen készítenék - mégis a közlés ezen közvetlen formáját választom, hiszen itt szabad a szó és szabad a csók.
Olvass hát, figyeld nyereményeinket, játssz és élvezd a betűk hatalmát, élvezd a szómágiát és igenis vessz el a mondatok tengerében, mert a könyv csodákra képes.
Ha mindez pedig nem lenne elég, mostantól a tekintetünk tovalibben a betűk rengetegén és figyelünk filmekre, színházi darabokra, zenére, sőt mindenre ami meghatározza a hétköznapjainkat. Keresd hát a fürkésző bookandwalk embert, mert lehet, hogy valamelyik könyvesboltban pont téged figyel.
