Nincsenek véletlenek: Csodák kora

Mostanában mindig azzal találom szembe magam, hogy nincsenek véletlenek. Meg hogy hatalmas változás előtt áll a Föld és mi magunk itt a golyóbison, igen mi, akik sokszor már megint úgy viselkedünk mintha most másztunk volna le a fáról, pedig nem most volt. Hanem régen. 

Azt mondják a világ egyre gyorsul, hiszen körbevesz az FB, az IPhone, diktál a Twitter. Közben lassan pólusváltás következik be, egyesek belassulnak, mások addig gyorsulnak amíg a csövön kifér. Hogy ebből mi magunk mit fogunk érzékelni és megélni? Egyeseknek majd itt fáj, ott fáj, másoknak meg sehol se soha többet - gondolhatnánk.

De ezek olyan kérdések, amelyek nem egy ilyen fórumra valók. Tény, hogy ha olyan ember vagy aki figyeli a benne zajló folyamatokat akkor láthatod, hogy bizonyos dolgok valóban változnak, különösképpen akkor amikor több erre nyitott ember társaságában vagy. Lehet, hogy ezt úgy éled csak meg, hogy nem találod a helyed. Lehet, hogy rád jön a mehetnék és nem bírsz magaddal, mindent itt hagyva indulnod kell. Embere válogatja.

Ha útra kelsz, ha maradsz, Karen Thomson Walker könyve mindenképpen izgalmas kérdéseket feszeget.

Története szerint amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.

Valószerű vagy fantáziarajz? Mindenki döntse el maga. Néhol rémisztő, sokszor megindító mű Karen Thomson Walker könyve. 

Karen Thomson Walker: Csodák kora
Libri

Neoklasszikus vámpírsztori: A Vérgrófnő

Igen, tisztában vagyok vele, hogy a neoklasszikus mint meghatározás ellentmondóan gusztustalan szóösszetétel, de mit tehetnék amikor a könyv új, a sztori a múlt század elejére nyúlik vissza, a vámpírosdi meg most menő?!

Benedek Szabolcs okos író. A manapság oly népszerű - és legtöbb esetben sekélyes - vámpírtörténet helyett egy valódi történelmi környezetbe ágyazott művet tesz elénk. Nem szeretne megfelelni sem remegő térdű, kéjre éhes tinilányoknak, sem pedig hollywoodi klisékből épített kommersz elvárásoknak.

1916. Erdélybe betörnek a románok, az Osztrák-Magyar Monarchia népei pedig Ferenc Józsefet gyászolják. Férfiak tízezrei, akik nemrég még a frissen épített stadionokban hódoltak az új őrület, a futball sztárjai előtt Budapesten, most tömött vonatokon tartanak a front felé. Szállási Titusz, Az Est munkatársa is Kolozsvárra utazik, hogy első kézből tudósítsa olvasóit az eseményekről, miközben reméli, hogy régi barátjával, Saint-Germain gróffal is újra találkozhat. Mert a háború borzalmai mellett különös gyilkosságok is történnek a városban, melyekhez hasonlóval egyszer már találkozott Budapesten - ahol a gróf távozása óta úgy tűnik, Ady Endre és Molnár Ferenc is vámpírtámadás áldozata lett. Egy évszázados titok, egy démoni szerelem, és egy váratlan segítőtárs azonban olyan kalandba keveri őt, amit talán soha nem írhat meg...

Történelmi hűség és finom megfogalmazás - ezek jellemzik Benedek Szabolcs vértrilógiájának második kötetét. Az elsőt kézbe véve még kissé szkeptikusan és cinikusan álltam a kezdeményezéshez de így a második után meg kell mondjam: ügyes. Így kell népszerű íróként ma itthon megvetni a lábunk

Benedek Szabolcs 1973-ban született Budapesten, nagyjából száz méterre attól a helytől, ahol most él. Közben azért Szolnokon is eltöltött majdnem két évtizedet. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, politikatudomány szakirányon szerzett diplomát. Az elmúlt tizenöt évben hivatalnokoskodott, valamint írt vagy tucatnyi könyvet, sok tucat tárcát, novellát és kritikát, illetve kapott egy József Attila-díjat.  Szabadidejében a lányait kísérgeti haza az óvodából és az iskolából. A 2012 februárjában indult
Vérgróf-trilógia befejező darabja, A vértanú 2013 tavaszán jelenik meg a Libri Kiadónál.

Benedek Szabolcs: A Vérgrófnő
Libri 
.

tejjel-mézzel

Jean Mattern könyve egy trilógia második darabja. A könyv egy laza szövésű családtörténeti hármas önálló második szülötte de a szerző mégis önálló műnek szánta. A regény a Király Fürdőben megismert Gabriel szüleinek sorsát követi nyomon. 

Általában minden könyv nyomán sajátos gondolatokat igyekszem megosztani és próbálom átadni mindazokat az érzéseket amelyek olvasás közben rám törtek, de itt és most nem maradt más a könyv után csak némi letargia és szomorúság.

A szikárságában is lírai erejű szöveg egy apa vallomása élete alkonyán fiának - egy magyarázatot, talán felmentést és önigazolást kereső ember végső búcsúja. Elbeszélésében a múlt meghatározó pillanatai váltakoznak a jelennel, miközben a történet mozaikkockái egyre pontosabb képpé állnak össze: a Bánságon végigsöprő háború, a német kötődése miatt idegenné vált, soha viszont nem látott gyermekkori jó barát. A francia ősök emléke, a visszatelepülés Franciaországba, az 56-os, levert magyar forradalomból menekülő, Zsuzsannából Suzanne-ná lényegült feleség és szerető. A tejjel-mézzel folyó élet ígérete. És egy családi tragédia, amely mindent megváltoztat - mert van, amit talán már csak a hallgatás tesz túlélhetővé.

 Jean Mattern könyve érzelmek mélyére hatoló, örök emberi történet a gyökerek elvesztéséről - és egy új élet lehetőségéről - vagy lehetetlenségéről. Bástyázd körül magad meleg és otthonos dolgokkal amikor ezt olvasod mert Jean Mattern olyan családba invitál ahol a valóság minden színe a retinádba villan.

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Magvető

Fegyverek, agresszió, család: Fékezhetetlen

Pont a napokban jutott eszembe a szesztilalom, amikor meghallottam, hogy a játékszenvedéllyel bíróknak el kell búcsúzniuk a kaszinós játékgépektől és a kiskocsmai pénznyelőktől. Innen már csak egy lépés a szesztilalom és az abból következő megélhetési huncutságok és az azt körülvevő agresszió és stíluskavalkád. Ez utóbbi alatt értsd ökölharc, fegyveres küzdelem, durva leszámolások. 

Matt Bondurant második könyvét úgy vettem a kezembe, hogy bár történelmi tematikájú dolgozat ez, mégis egyre inkább hajtjuk magunkat vissza abba az időszakba, amikor buta korlátokat állítva lassan nem lesz más megoldás, mint a családot összegyűjtve letelepedni és bárki idegent az első rossz szóra agyonlőni.

Feszes, kemény történet - mintha ökölbe szorított kézzel írta volna a szerző; s ez az ököl a naturalisztikus leírásokkal, hátborzongató verekedésekkel és vérbosszúkkal könyörtelenül csap az olvasó arcába.

Ez a töredékes családregény három mozgalmas évtizedet fog át, középpontjában a szesztilalom idejének zavaros és keserves világával, a csempészek és szeszfőzők életével; de a könyv egyben tisztelgés is Sherwood Anderson író emléke előtt.

A szerző nagyapja és testvérei, a miazmás levegőjű virginiai megyében egyaránt rettegett és tisztelt Bondurant fiúk kalandos és veszélyes életet éltek, bár csak a családi szájhagyomány őrizte meg hős- és rémtetteiket. A létfenntartás kényszeréből fakadó bűnözés és a kemény, de igazságos fenegyerek-lét peremén egyensúlyoztak, akárcsak a vadnyugati történetek mitikussá vált hősei.

A regény lapjain Amerika legszegényebb és legvadabb vidékének élete elevenedik meg, miközben a szerző kendőzetlenül tárja fel nagyszülei generációjának izgalmas és fordulatokban bővelkedő történetét. Izgalmas, sokszínű, szépen felépített könyv, amelyben a kemény élet szépségeit mutatja meg a szerző, miközben sosem felejtkezik el arról, hogy legfontosabb a család.

Matt Bondurant: Fékezhetetlen
Athenaeum

Kozmopolita ül az autóban: Cosmopolis

Az egyszerű átlagember néha úgy érzi, hogy nem bírja tovább. Csak jönnek egymás után a napok, többségük ugyanolyan érdektelen és izgalommentes. Várunk. Valamire vagy valakire a lényeg az, hogy kizökkentsen a rutinból, szürkeségből, nem túl jóból. 

Eric Packer, a fiatal milliárdos egy átlagosnak tűnő áprilisi napon kilép New York-i lakásából, és beszáll a csúcstechnikával és luxuscikkekkel fényűzően berendezett fehér limuzinjába. Ezen a napon két komoly küldetés áll előtte: világrengető spekulációs támadást kell intéznie a japán jen ellen és el kell jutnia Manhattan túlsó végébe a fodrászához. Ericnek hol az amerikai elnök motoros kísérete, hol egy zenészbálvány temetési menete, hol egy erőszakos politikai tüntetés állja útját. A kocsi kényelmes bőrülésén egymást váltják a látogatók: biztonsági, műszaki és pénzügyi szakértők, sőt Eric menyasszonya és szeretője is, miközben a limuzin az egyre bizonytalanabb jövő felé araszolgat. A könyvből David Cronenberg készített nagyszabású, lehengerlő filmet Robert Pattison és Juliette Binoche főszereplésével.

Don DeLillo 1936-ban olasz bevándorlók gyermekeként született New Yorkban, közelebbről Bronxban. Az írót kiskorában egyáltalán nem érdekelte az irodalom, ha valamit, akkor legfeljebb képregényeket olvasott, és inkább az olasz-amerikai környék hasonló korú gyerekeivel együtt az utcán lógott. 
A bronxi Fordham Egyetemre járt, ahol kommunikációból szerzett diplomát, és a reklámiparban helyezkedett el. Öt évet húzott le az Ogilvy&Mathernél, ahol különböző üzletláncoknak dolgozott nyomtatott hirdetéseken, a tévéreklámig sosem jutott el. Ekkor már Manhattanben lakott, itt kezdte felfedezni Godard, Antonioni, Truffaut és Kurosawa fimjeit, és ezek legalább akkora hatással voltak rá, mint kedvenc regényei.

Írói hírnevét a Fehér zaj című könyve hozta meg, amiért a Nemzeti Könyvjutalmat is megkapta 1985-ben. A Fehér zaj az akadémiai élet szatírája. A regényben iróniával teli képet alkot egy kisvárosi főskola tanárainak életéről, mintegy szembeállítva a lakosság látszólagosan idillikus életkörülményeit egy ipari baleset okozta fatális szerencsétlenséggel. 1997-ben általános siker fogadta Underworld című magnum opuszát is. A vastag kötet ötven amerikai évet ölel át a második világháborút követően; a cselekményt egy hosszantartó szerelmi viszony szövi át. Bár a regényt benevezték a Pulitzer-díjra, a díjat Toni Morrison írónő kapta meg A kedves  című regényéért. Az Underworldről Martin Amis amerikai író és kritikus úgy beszélt, mint "egy nagy író felemelkedésének mérföldkövéről."  A New York Times újság 2006-os felbecsülése szerint az Underworld egyike volt az utolsó huszonöt év legjobb amerikai regényeinek.

DeLillo olyan posztmodern témákat tár fel mint a fogyasztói társadalom felszínes magatartása, az intellektuális réteg újdonság-hajhászása, rejtett összeesküvések (Fehér zaj), a családok széthullása és újraegyesülése (Underworld), az újjászületés ígérete az erőszak alkalmazásán keresztül (Falling Man). Az utóbbit 2007 ben írta; a 2001. szeptember 11.-én a Világkereskedelmi Központ ellen elkövetett terrortámadás utóhatásairól szóló könyv többek között a terroristák indítóokait kutatja – úgy fogja fel a merénylőket mint színészeket a társadalom színpadán, akik háttérbe szorítják a művészeket, különösen az írókat, éppen azokat, akik a tradíció szerint a társadalom igazi bírái kellene hogy legyenek. Könyvei másik gyakori témája a tömeget befolyásoló média, és annak szerepe egy adott esemény kiforgatásában és jelentőségének megváltoztatásában. Ilyen például a Fehér zajban a szerencsétlenség pontos leírásának hiánya – a televízió és a rádió célja, hogy agyonhallgassa a balesetet.
A tömegpszichológiát, és az egyénnek a tömegbe való akaratlan beolvadását DeLillo szintén intenzíven vizsgálja műveiben. Egy 1993-as, Maria Nadotti olasz újságírónőnek adott interjújában így vetette fel ezeket a kérdéseket: "A Mao II című könyvem azt kérdezi, ki beszél ezekhez az emberekhez. Az író, akinek a tradíció szerint hatással kellene lennie kortársai gondolkodására? Vagy a diktátor, a katonai tekintély, a terrorista, mindazok akik a saját szemléletüket hatalmuknál fogva a világra erőszakolják, és ezzel a földet a veszély és a harag színterévé változtatják? A dolgok az utóbbi időkben megváltoztak. Már nem tudunk repülőre szállni úgy, ahogy tíz éve tettük: minden más, és ez a változás bevésődött a tudatunkba, ugyanolyan erővel mint ahogyan annak idején Beckett vagy Kafka írói tudatába is belevésődött a látnoki éleslátás."

Egyes kritikusok szerint DeLillo regényei túlstilizáltak, és intellektuális szempontból sekélyesek. Számunkra izgalmas és feszültséggel teli írás volt a Cosmopolis ami lehet akár iránymutató is de mindenképpen ajánlandó.

Don DeLillo: Cosmopolis
Libri Kiadó

Vándorszínészek a város határán: Liliomfi Budaörsön

Román Sándort lehet szeretni vagy gyűlölni, de társulatának sokszínűsége, kitartása és virtuóz technika tudása vitathatatlan. Az Experidance társulata most Budaörsön kápráztatja el a nézőket. 


Ez a Liliomfi nem az a Liliomfi. Ez a Liliomfi más. Forradalmár? Művész? Széltoló? A mi Liliomfink az alkotás erejével változtatja meg a világot. Abban hisz, hogy darabjaira hullott életünkből egy szebb, boldogabb, élhetőbb és szerelmesebb valóság teremthető.

Előadásunkban a szerelem a főszereplő, de nem az egyetlen. A mi Liliomfinkat egy kérdés űzi, hajtja: a forradalmár-művész a saját tehetségével fel tudja-e rázni az őt körülvevő, tespedt, megfáradt, gondjai súlyától tudatát vesztett, elbutult világot, s ebben a küzdelemben talál-e társat magának? Társat, aki nem csak szótlan múzsa, hanem maga is alkotó ember.

Liliomfink és színházi társulata egy álmos, vidéki kisvárosba érkezik, ahol csak egy dolog történik, a Semmi. Ami összetartja még a város falait, az a gyűlölet, a félelem és a lustaság. Ebben a világban készülnek előadást tartani a színészek. Az előadásuk különleges, egyedi színrevitel, új megoldásokkal kísérletező színház, amely felkavarja a városlakók érzelmeit és természetesen megdobogtatja a női szíveket is.

Az 1849-ben íródott Liliomfit Makk Károly 1956-os filmje tette igazán ismertté, Darvas Ivánnal a főszerepben. A termékeny szerző, Szigligeti Ede társadalmi vígjátéka még ma is élvezettel fogyasztható.

Színház a színházban, tradicionális vásári bábjáték, ének nélküli operett, modern cirkusz, néptánc, balett és showtánc… ez csak a műfaji választék Román Sándor legújabb táncjátékában, a Liliomfiban.

A Gold Theater bemutatja: 

Liliomfi az Experidance előadásában

2012. október 13. 19.00
Budaörs Sportcsarnok
Hársfa utca 6., Budaörs, 2040

Szex, drog, művészet

Léteznek izgalmas korszakok a közelmúlt történelmében. Most bizonyára sokan valamelyik háborúra asszociálnak, de most kivételesen ők tévednek. A háború borzalmai, az háború hatása a társadalomra, a háború okozta sebek egy-egy családtörténeten - ezekről most nem szeretnék hallani. 

Patti Smith Kölykök kötete szerencsére egy olyan korszakot dolgoz fel, ami nagyon sokunk számára vonzó lehet, hiszen az önmegvalósítás, a szabadság, a művészet határainak izgalmas keresése mind-mind olyan témák, amelyeket a legtöbben csak vágyakozva forgatunk az agyunk hátsó traktusában, majd másnap újra bemegyünk a munkahelyünkre, ahol szürkeség és érdektelenség fogad.

Patti Smith – a könnyűzene és a költészet találkozási pontjait kereső legendás énekes-dalszerző – fiatalkorának és egy elveszett generációnak állít emléket Kölykök című könyvében. A visszaemlékezés főszereplője egy egész életen át visszhangzó szerelem: ám Robert Mapplethorpe, a később világhírű fotóművész még ugyanúgy csak keresi az útját a kötetben szereplő történetben, mint Patti Smith, a punk leendő keresztanyja. Sorsuk és kapcsolatuk mögött ott lüktet a késő hatvanas és hetvenes évek Amerikája, New York excentrikus művészvilága, feltűnik Allen Ginsberg, Andy Warhol, Janis Joplin vagy Jimi Hendrix is. A Kölykök 2010-ben elnyerte az amerikai National Book Awardot. 

Egy letűnt ám de mégis nagyon izgalmas kor nyomata ez a könyv, amely talán pont azért került most a kezünkbe, hogy kicsit megvizsgáljuk mi zajlik körülöttünk és rájöjjünk nem biztos, hogy a jó irány a jó irány.

Patti Smith: Kölykök
Magvető Kiadó