Tolsztoj nyomában: Könnyek kapuja

Olvasni szerető emberként a vaskos könyvekkel mindig úgy vagyok, hogy arra rá kell készülni. Megadni a módját, megtisztelni vele a szerzőt, a könyvet és persze saját magamat is és úgy nekikezdeni az olvasásnak, hogy megfelelők legyenek a fényviszonyok, kényelmes legyen az olvasófotel és ne vonja el semmi a figyelmemet ettől a nagyregénytől, mert ez a Könnyek Kapuja.


Fel nem foghatom, hogy egy neves orvosprofesszornak honnan van arra ideje, hogy egy ilyen mélységű és terjedelmű könyvet megírjon?!Hiszen ha áttekintem a saját napirendemet arra jövök rá, hogy közel másfél hete nem jegyeztem itt egy árva sort sem. Pedig nem kell életeket mentenem, nem figyelnek tudáséhségtől kopogó szemű orvostanhallgatók mint áldott mesterüket és mindezek tetejébe még csak nem is vagyok híres.

Abraham Verghese indiai szüleivel Etiópiában, Addisz-Abebában nőtt fel. Orvosi tanulmányait Madraszban (India) végezte, majd szüleit követve az Egyesült Államokban helyezkedett el. A ’80-as években sokat dolgozott HIV-pozitív betegekkel – ez az élmény inspirálta a My Own Country: A Doctor's Story című kötetét, melyet a Time magazin beválasztott az év legjobb öt könyve közé. Írásai azóta többek között a New Yorkerben, a New York Timesban és a Wall Street Journalben jelentek meg.

Második könyve, a The Tennis Partner: A Story of Friendship and Loss a függőség témáját boncolgatta. Gyógyítóként élénken foglalkoztatja a beteg és orvosa között kialakuló viszony, illetve hisz az ápoláshoz szükséges empátia és érzékenység szerepének fontosságában.

A Könnyek kapujában című első regényében – mely a kritikusokat többek között Naipaulra, Dickensre és William Boydra emlékeztette – előtérbe helyezte az orvoslásnak ezt az oldalát.

A szerző célja nem más mint hogy az olvasó lássa, milyen szenvedélyes, romantikus és spirituális kihívás, egyben utazás is az orvoslás: nemcsak különleges, de kockázatos vállalkozás. A nyugati világban kevés fiatal látja ezt meg a modern kórházak steril folyosóin, ahol az orvosok és nővérek villogó monitorok mögött görnyednek, a betegeket pedig hol ilyen, hol olyan tesztekre küldik. Egy ilyen világban az orvoslásnak ez a másik oldala elvész.

Doktor House tehát elhúzhat a sunyiba, hiszen mindaz amit ott látunk inkább csak egy vagány köpenybe bújtatott tényközlés, mintsem az amitől az ember Emberré válik. Hiába mutatja meg a cinikus doki professzionális hozzáértését és kreatív diagnosztizálást, nincs meg benne mindaz, amitől Verghese nyomában azt mondhatjuk az orvoslás szép hivatás.

Abraham Verghese: A könnyek kapuja
Athenaeum

Gyümölcsébredés, ribizliálom

Palya Bea könyvét kissé szkeptikusan vettem a kezembe. Hibát követtem el, hiszen csak azért mert egy művész zenei világa nem áll közel hozzánk ez nem feltétlen jelenti azt, hogy szavakkal történő játékos gyurmázása sem lesz számunkra érdekes, sőt nekünk tetsző. 

Palya Bea kisgyerekkora óta táncol és énekel. Éneklésének alapját a magyar népzene adja: a Zurgó, majd a Kárpátia együttesben a moldvai dalokban mélyült el, emellett foglakozik bolgár, cigány, perzsa zenével is. Mindeközben más zenei irányzatokban is részt vesz, feltűnt a Laokoón együttesben, tagja volt Szőke Szabolcs Hólyagcirkusz Társulatának, majd Monori Andrással megalapította a Folkestrát.
Bea 2002-ben szerzett diplomát az ELTE néprajz szakán, aztán párizsi ösztöndíjat kapott, melynek révén egy indiai énekes mellett folytathatta tanulmányait.

2003-ba jelent meg Ágról-ágra címmel első szólólemeze, nyáron pedig meghívták az Athéni Kulturális Olimpiára. Bea hangjának természetessége az, ami legelőször megragadja a hallgatót, az a közvetlen báj, ami talán a népdaléneklés sajátja. Az a kifinomult, mégis mesterkéletlen tisztaság, amely segít, hogy a legőszintébb módon, egyszerűen, mégis csodálatos árnyalatokkal gazdagon kelthesse életre a dalokat, tudatos művészi átéléssel és odaadással, humorral és bölcsességgel. 

Ezt a tisztaságot érezhetjük a könyvében is. Szókimondó és őszinte, izgalmas és mégis sokszor hétköznapi. De pont ez a jó. Mert szeretünk belepillantani mások életébe. Szeretjük tudni, hogy ő, a művész hogyan éli meg mások művészetét vagy hogyan éli meg a szerelmeket. Számomra ez a könyv többet jelent minden lemezénél. Bár bevallom most újra kíváncsi lettem rá. Mert aki így ír, kitárulkozva, odatéve a szavakat keményen és lágyan pont ott és akkor amikor szükséges az talán most már érhető lesz zeneileg is számomra. 

Mert Bea zenéje nekem rossz irányból jött. Sokan beszéltek róla és azért kezdtem hegyezni a fülem. De hiába. Olyan volt nekem ez, mint az Üvegtigris című mesterinek titulált magyar celluloidopusz, ami nekem nem vicces. Pedig van humorézékem. Gondolom. Az emberek többsége nevetni szokott amikor úgy vélem humorral szőttem át a mondanivalóm. Ez mégsem vicces. Ahogy Bea lemeze mégsem volt OLYAN. 


De talán majd most. 


Megyek és meghallgatom. 


Palya Bea: Ribizliálom
Libri Kiadó

A kínai rabszolgalány

A zsidóság, a zsidó emberek hite és akarata több ezer könyv témája. Általában sikerre számíthatnak, hiszen az emberi vasakarat, az ellenállás, az összefogás jó példa lehet bárkinek.

Peóniát kislánykorában eladják egy jómódú családnak, ahol szolgálólány ugyan, mégis családtagként bánnak vele. Gyönyörű fiatal nővé cseperedik, kitűnik éles eszével és természetes intelligenciájával. Beleszeret a család egyetlen fiába, ám szerelmük nem teljesedhet ki, nem házasodhatnak össze. Ennek nemcsak társadalmi, hanem etnikai akadályai is vannak. A regény az 1850-es években a kínai zsidó kolónia székhelyén, Kaifengben játszódik.

Abban az időben a zsidók gyorsan olvadtak bele a kínai társadalomba s veszítették el nemzeti identitásukat. Peónia egy jómódú zsidó-kínai családnál talál második otthonra. Mint a többi regényében, Pearl S. Buck ezúttal is lenyűgözi olvasóit briliáns stílusával, mesteri karakterformálásával és magával ragadó meseszövői képességeivel. A történelmi tények pontos ismeretével megírt kötet érdekes és alig ismert téma köré fűzi a kínai rabszolgalány, Peónia történetét: hogyan telepedett meg és asszimilálódott a zsidóság Kínában. A regény magyarul most olvasható először.

Buck Egyike volt kora legnépszerűbb íróinak, különösen Kínában játszódó regényei kapcsán, de szintén ismert volt humanista, filantróp tevékenységéről és harcáról a nők jogaiért.
Pearl S. Buck a húszas években kezdett novellákat és esszéket publikálni különféle magazinokban, például a Nation, a The Chinese Recorder, az Asia és az Atlantic Monthly című lapokban. Első regényét Keleti szél, nyugati szél címmel a John Day Company adta ki 1930-ban.
A következő évben újabb könyve jelent meg, Az édes anyaföld, amely azonnal bestsellerré vált, Pulitzer-díjat nyert, az MGM stúdió pedig 1937-ben filmet készített belőle. Ezt követően gyors egymásutánban számos regényt és egyéb írást publikált. Kevesebb, mint egy évtizeddel első könyve megjelenése után ő lett az első amerikai nő, akit Irodalmi Nobel-díjjal jutalmaztak. Haláláig több, mint hetven könyvet írt, regényei mellett novellásköteteket, életrajzokat, versesköteteket, színdarabokat, gyerekkönyveket és kínaiból fordított műveket. Buck szenvedélyes emberi jogi aktivista volt. Miután végleg Amerikába költözött, belevetette magát a nők és a kisebbségek jogaiért folyó kampányba. 1949-ben, felháborodva azon, hogy a meglevő, örökbefogadásokat intéző ügynökségek az ázsiai vagy félvér gyerekeket nem tekintették adoptálhatónak, megalapította a Welcome House Inc. ügynökséget, az első olyat, ami különféle földrészekről származó gyerekek örökbeadásával foglalkozik. Az ügynökség eddigi ötven éves működése során több, mint 5000 gyereket helyezett el. Az ázsiai származású amerikai gyerekek további támogatására 1964-ben létrehozta a Pearl S. Buck Alapítványt, ami gyerekek ezreit támogatja fél tucatnyi ázsiai országban.
Pearl S. Buck könyveinek fordításai népszerűek voltak Magyarországon is, de a II. világháború után nagyrészt feledésbe merültek.

Pearl S. Buck
A kínai rabszolgalány
Tericum

Vérfagyasztó és gyönyörű

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy az Athenaeum kiadó leginkább női könyveket ad ki. Ez azt jelentené, hogy többnyire női írók könyve női olvasóknak vagy főként nőket érdeklő témát feldolgozó művek. De miért gondolja bárki is, hogy egy igazi férfit nem érdekli a nő lélek minden rejtelme? Naná, hogy érdekli, hiszen ettől válik valóban Férfivá: hogy ismeri a gondolataikat, problémáikat, a gondokra való reakcióikat. Szóval ennyit a női könyvekről. 

Katherine Patterson egyedül neveli kislányát. Csak pár év telt el azóta, hogy középiskolásként, a sajtó zaklatásai elől menekülve, nevet változtatott, s nagynénjéhez költözött. Az új iskolában igazi kívülállóként mozog, de barátokra vágyik. Az iskola nagyhangú, életvidám sztárja Alice Katherine legnagyobb meglepetésére elhívja őt a szülinapi bulijára.

Hamarosan elválaszthatatlanok lesznek, s ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a lány elmeséli Alice-nek, hogy kicsoda is ő valójában: évekkel korábban húgát, aki nagy zenei tehetségnek számított, és aki a család kedvence volt, brutálisan meggyilkolták, s Katherine felelősnek érzi magát húga haláláért. Ám amikor újdonsült barátnője együttérzés helyett manipulálni kezdi őt és az érzéseit, Katherine felfedezi: a lány nemcsak nagylelkű és elbűvölő tud lenni, hanem kifejezetten durva és aljas is. Egyre több furcsa titokra derül fény Alice-szel kapcsolatban. Mikor pedig Katherine más barátokat is talál, sőt, új párjával családalapításba kezdenek, megtapasztalja, hogy Alice nem tűri, ha kihagyják valamiből, s a bosszúja halálos is lehet 


Rebecca James tökéletesen felépített, vérfagyasztó thrillert írt, ami ha odafigyelve olvassuk utána még napokig-hetekig kísérthet minket. Az írónő szinte hiba nélkül belelát a fiatalok lelki sérüléseibe, önpusztításába és mindabba amitől kiderülhet, hogy az élet nem mindig olyan gyönyörű, mint amilyennek kívülről látszik.

Rebecca James: 
Gyönyörű bajkeverő
Athenaeum Kiadó

Csillagtúra szépségen és mosolyon át

Férfi tollforgatóként Winkler Nóráról írni nem olyan könnyű. Hamar kialakulhat egyfajta irigységgel ötvözött kisebbségi érzésünk, hiszen Nóra kimeríthetetlen energiái legendásak szakmai körökben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Csillagtúra című kötete, amelyben kaphatunk egy kis szeletet életéből, élményeiből és ezáltal kicsit talán magából a szerzőből is.

Nem vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mégis sikeres műsorvezető lett. Winkler Nóra több több tucatnyi riportanyag készítője, mint árverésvezető 2006-ban 230 millió forintnál ütötte le minden idők legdrágább magyar festményét, Csontváry Kosztka Tivadar A szerelmesek találkozása című képét. 

De ez csak egy az ezer dolog közül, amivel Nóra foglalkozik, hiszen a műsorvezetés, árverésvezetés - és most már könyvírás - mellett jön-megy, utazik, világot lát, közben pedig amerre jár szakadatlan népszerűsíti a kultúrát, olyasféle könnyed, mégis tartalmas megközelítésben, ami már nem Mc Donald's de még nem a Four Season. Megragadja a szépségét, az izgalmát, egy-egy kortárs mű mögött talán kissé elrejtőzött sokszor kalandos történeteket és mindezt olyan energiával teszi, amitől mi magunk is felpörgünk és újra van kedvünk írni, agyalni, szerkesztőknél nyomulni, hiszen ezt a könyvet olvasva rájöttünk, hogy az élet rövid és mégis gyönyörű.

Ahogy látod az első benyomást követően - miszerint egy dús hajú, csupa mosoly nő mit keres a saját könyve borítóján és különben is ez már túlzás - már rosszat nem igazán tudok - sőt nem is szeretnék - írni Winkler Nóra nem kitárulkozó, mégis az életébe kicsit lopva bepillantó kötetről, amely remélhetőleg valódi motivátorként működik majd több száz művelődésszervező diplomás körében, akik eddig csupán sodródva pályáztak ide-oda, most mégis meglátják, hogy a művészeti menedzsment és a kultúra közvetítése lehet nagyon izgalmas, sokrétű, sőt már-már kalandos terület. Bár Indiana Jones már egyikünk sem lesz, de talán néhány tucat emberrel megszerettetjük majd a kultúrát és így tovább tudnak lépni VV Izékén és Összeesküvő Emőkén és újra vágynak majd Winkler Nórákra, Kepes Andrásokra, Vámosi Miklósokra és minden olyan hazai értelmiségire, akik valóban e világban élnek és beszélik mindenki nyelvét így közvetítve azt, hogy a kultúra mindenkié.

Winkler Nóra: Csillagtúra
Libri Kiadó

Festészet, háború, szerelem

Mindig is tartottam az ilyesféle könyvektől, melyeket talán kissé sértően "túlzottan kelet-európai"-ként tudnék jellemezni. Féltem sorok közt megbúvó sötétségtől, a borúlátástól, a melankóliától, hiszen kinek hiányzik így közepén a télnek egy ilyesféle árnyakkal teli irodalmi mű? Aztán meglepődtem....

...mert a csecsen háborúból hazatérő, gyári munkásnak álló Nyikolaj nem elszegényedő rétegből származó kistérségi melós, sokkal inkább érző művész, aki szabadsága idején ráébred, hogy akár fel is adhatna mindent, és életét teljes egészében szenvedélyének, a festészetnek szentelhetné. Ekkor felbukkan egy ismeretlen nő, akit képtelen kiverni a fejéből . Meghatóan őszinte történet a szerelemhez, a rokonokhoz, a szülőföldhöz, a valláshoz, a természethez és a kultúrához fűződő emberi viszonyokról és a mindebből fakadó örök problémákról. Hősei valódi, hús-vér emberek, akik a mai világban mindannyiunk számára megkerülhetetlen kérdésekre keresik a válaszokat.

A szerzőt nem csak mint kitűnő írót, hanem mint a magyar-orosz kapcsolatok egyik előmozdítóját, az Orosz-magyar Baráti Társaság egyik vezetőjét ismerik. Natalija Nyikityinától magyarul eddig A tolvaj, A szépségverseny, A tűzmadár című trilógiája volt olvasható. Hazájában nagy népszerűségnek örvend az Olga hercegnőről készült munkája, valamint a kiváló orosz közgazdászról és filozófusról, Ivan Vernadszkijról írott könyve. Ezen kívül több gazdaságtörténeti és polgári jogi tudományos publikációja és monográfiája jelent meg Moszkvában és Szentpétervárott.

Ne félj tehát semmitől ami orosz, mert nem törvényszerű, hogy hideg és sötét világ költözik a meleg nappalidba. Sokkal árnyaltabb világ ez annál, sokkal mélyebben érez. 

Nalalija Nyikityina: Fizetés nélküli szabadság
Libri Kiadó

Varázslat magyar módra

Van-e varázslatosabb korszak az ember életében, mint a gyermekkora? Életünk ezen szakaszában minden csodát észreveszünk, minden varázslatra nyitottak vagyunk, sőt ha mi magunk is képesek vagyunk varázsolni akkor nemcsak még magasabbnak érezzük majd magunkat, hanem hamar a társaság középpontjává válhatunk - gondoltam ez akkor, ott, a nyolcvanas években, egy Rodolfo varázsdobozzal a kezemben....

Aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyobb volt a varázsdoboz körülötti varázslat, mint önmagam kezének ügyessége. Egyszóval nem lettem bűvész. Viszont örökké belénk ivódott egy csodálatos és karakteres magyar bűvész neve és stílusa, akiről bátran állíthatjuk azóta sem hordott nála nagyobbat hátán a világ: Rodolfo.

Varázslatos időszaka volt ez a modernkori magyar történelemnek. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, Budapest, abban egy utca - Nagy Fuvaros -, és az utcában lakott egy kisfiú szoba-konyhás lakásban a testvéreivel meg a szüleivel. Egy szép napon aztán ez a kisfiú találkozott egy kínai gyöngyárussal - mert akkor még ilyenek is voltak Budapesten -, akitől megtanult egy bűvészmutatványt. Másnap ezt mutatta be a barátainak a Mátyás téren, amikor egy arra sétáló elegáns úr felfigyelt az ügyes kis kezekre. Ezt az urat Odry Zuárdnak hívták, "kegyelmes úr"-nak szólították, amúgy amatőr bűvész volt, és a híres színész, Odry Árpád bátyja. Ő kezdte el tanítani a kisfiút a bűvészet alapfogásaira, és ő indította el azon a pályán, amelyen már felnőtt fejjel és Rodolfo néven világhírű lett. Fellépett Londonban, Lausanne-ban, Párizsban és Berlinben. Hívták Amerikába, éljen ott, és kápráztassa el trükkjeivel az ottani embereket. De ő maradt. Nem tudott volna máshol élni, csak itt, Budapesten. Ide kötötte a Nagy Fuvaros utca, az Andrássy út, az Operett és a Művész presszó, a Kálmán utca, a Fővárosi Nagycirkusz, a Mátyás tér, a 70-es troli, egyszóval minden, ami neki Budapestet jelentette. Itt élt, és még ma is itt él velünk a varázslóvá lett kisfiú - RODOLFO. - (Gálvölgyi János, színművész)

Rodolfo világát, csodáit, világlátását és a körülötte tapasztalható különleges hangulatot adja vissza tökéletesen Gálvölgyi Judit kötete.


Gálvölgyi Judit: RODOLFO
Rózsavölgyi Kiadó