Aki szőlőhöz fog, azzal dolgozik, és azért vállal felelősséget, az évtizedekre vállal felelősséget – ez talán Jásdi István legkifejezőbb mondata Kántor Endre kötetében. És bár ezt sokan mondhatják, mégis Jásdi szavait olvasva valóban úgy érezzük, hogy rábízhatjuk nem csupán a csopaki borok jövőjét, de ha az élet úgy hozná akkor talán a sajátunkat is. Természetesen ez csupán elmélet, mégis manapság bármerre nézünk, mindenhol a felelőtlenséggel szembesülünk: felelőtlen döntések, felelőtlen emberek, következetlen szabályszerűségek, melyek sok esetben önmaguknak mondanak ellent. Ha mindent nem is, de a csopaki bort már biztonságban tudhatjuk, hiszen Jásdi István nem csupán borhoz értő szakember, hanem olyasfajta összetett gondolkodó, aki látja a növény mögött a gazdaságot és a filozófiát egyaránt. Ha nem is borászkodunk akkor is tudunk tőle tanulni sok mindent, amit a saját életünkre is ráhúzhatunk és talán így ha egyszerűbbé nem is de kicsit áttekinthetőbbé válik.
A bor filozófiája című sorozat kötetei egy-egy neves magyar borász portréját rajzolják meg. Életükkel, világlátásukkal, ars poeticájukkal és boraikkal ismerkedve az olvasó képet kaphat a magyar borvidékek és a hazai borkultúra jellegzetességeiről is.
Keressünk egy nyugodt zugot a lakásunkban vagy valahol közel a természethez és gondoljuk végig ezeket a szavakat: „Ha reggelente kinézek a tornácról a ház körüli szőlőkre és a mindig más színű tóra, csak arra tudok gondolni, hogy az is bolond, aki innét máshova vágyik, akár csak nyaralni is. Az ember egy idő után rájön, hogy valami igazuk azért azoknak is van, akik évszázadok óta élnek a falujukban, és tényleg dolgoznak, és ott is akarnak maradni, ráadásul szükség is van rájuk. Ez a belátás sokat változtatott a gondolkodásomon az elmúlt tíz-tizenöt év alatt. Valahova tartozni kell, és a szőlő a leginkább adott növény erre.” – mondja Jásdi István.
Talán ezek után máshogy látjuk majd magunkat is reggelente a tükörben. Vagy ha azonnal nem is, de majd lassan tenni szeretnénk azért, hogy egy idő után megtaláljuk a rég keresett gyökereket. Földet. Békét.
Kántor Endre: A bor filozófiája 5.
Jásdi István – A gondos diplomata
Jaffa Kiadó
A bor filozófiája című sorozat kötetei egy-egy neves magyar borász portréját rajzolják meg. Életükkel, világlátásukkal, ars poeticájukkal és boraikkal ismerkedve az olvasó képet kaphat a magyar borvidékek és a hazai borkultúra jellegzetességeiről is.
Keressünk egy nyugodt zugot a lakásunkban vagy valahol közel a természethez és gondoljuk végig ezeket a szavakat: „Ha reggelente kinézek a tornácról a ház körüli szőlőkre és a mindig más színű tóra, csak arra tudok gondolni, hogy az is bolond, aki innét máshova vágyik, akár csak nyaralni is. Az ember egy idő után rájön, hogy valami igazuk azért azoknak is van, akik évszázadok óta élnek a falujukban, és tényleg dolgoznak, és ott is akarnak maradni, ráadásul szükség is van rájuk. Ez a belátás sokat változtatott a gondolkodásomon az elmúlt tíz-tizenöt év alatt. Valahova tartozni kell, és a szőlő a leginkább adott növény erre.” – mondja Jásdi István.
Talán ezek után máshogy látjuk majd magunkat is reggelente a tükörben. Vagy ha azonnal nem is, de majd lassan tenni szeretnénk azért, hogy egy idő után megtaláljuk a rég keresett gyökereket. Földet. Békét.
Kántor Endre: A bor filozófiája 5.
Jásdi István – A gondos diplomata
Jaffa Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése