A történtek után fogalmam sem volt, hogy hagyjam inkább szétáramolni bennem mélyen ezt a pocsék érzést, amit az erőszakosság, az agresszió és az indulatok keltettek életre vagy fojtsam el és meneküljek valami teljesen irreális, számomra idegen világba? Először a másodikat választottam azt gondolva, hogy soha jobb alkalom egy igazi női regényhez, hiszen férfi vagyok aki amúgy nem egy soviniszta állat de azért mégiscsak férfi. Mi lehetne ilyenkor az irracionalitás legjava, mintsem belekezdeni egy könnyed, itt-ott klisészerű de mégiscsak több millió nő által kedvelt könyvbe? Rachel Gibson legújabb könyvében a kissé önbizalom-hiányos Jane Alcott a nagyvárosi szinglik táborát gyarapítja. Kissé belefáradt már a vakrandikba az olyan férfiakkal, akik heverőt tartanak a furgonjuk hátuljában.
Jane kettős életet él: nappal a belevaló Seattle Chinooks hokicsapatáról - elsősorban hírhedt kapusukról, Luc Martineau-ról - tudósít, éjszaka ír: álnéven ,,Cicamaca" botrányos kalandjait szövi... és indítja be minden férfiolvasó fantáziáját. Amióta az eszét tudja, Luc megszállottan dolgozik a sikerért. Még csak az kéne, hogy egy éles nyelvű, tenyérbe mászó újságírónő vájkálni kezdjen a múltjában és feldúlja az életét! De amint a szürke kis nő lecseréli fekete ruháit egy lélegzetelállító vörös estélyire, Luc rájön, hogy Jane-ben több rejlik, mint az első látásra gondolta. Lehet, hogy itt az ideje kockáztatni. Lehet, hogy itt az ideje, hogy kiderüljön...
Kiderült? Igen. De még mindig nem éreztem úgy, hogy túl vagyok ezen a szörnyű napon. Persze volt néhány nagyon jó dolog, kedves pillantások, támogató mosolyok de úgy érzem még mindig maradt valami fura bennem ott mélyen. Persze egy magamfajta ember nem mindennap találja szembe magát ilyesféle embertípussal és egyszerűen felépített de mégis elég fenyegetően hangzó mondatszerkezettel talán ezért is ez a nem jó érzés. Mintha valami még hiányozna. Megoldás?
Még egy könyv? Hülyeség, de ami eszembe jutott az nem új. Sőt. Mégis amikor valamilyen gond jön szembe akkor ez a könyv a legtöbb esetben segít, hiszen benne van minden ami körül az életem forog: olasz virtus, barátság, kitartás, segítőkészség, szerelem, isteni különleges ételek, energia, lendület és Róma, az örök város. Anthony Capella gasztro-szerelmes dolgozata - A szerelem étke - nem mai darab, a borítóterv elég retro és még csak nem is próbált beállni az utóbbi évek gasztroforradalmát meglovagoló regények sorába. Annak idején is csak megjelent, akinek mázlija volt megvette, aki meg a borító alapján ítélt az elcseszte. A történet szerint Rómában vagyunk, ide érkezik Amerikából művészettörténeti ösztöndíjjal a gyönyörű Laura. Egy nap betér Tommaso, a szoborszépségű szívtipró törzshelyére, aki a véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésből megtudja, hogy Laura ezentúl csakis olyan olasz srácokkal kezd, akik tudnak főzni, mert azok a szerelemben is nagymenők. Pincérként Tommaso sajnos csak a pizzához ért, barátja, a mafla Bruno azonban az egyik legjobb római étterem séfje. És mivel Laurát mindenképpen el kell csábítani, hamarosan kezdetét veszi egy fergeteges bohózat. Tommaso mennyei étkeket tálal Laurának - persze Bruno főztjét, aki leleményesen igyekszik köddé válni a lakásban, hogy ki ne derüljön a turpisság -, és le is veszi a lábáról. Laura halálosan beleszeret Tommasóba, csakhogy Bruno is Laurába. Tommaso viszont egy idő múltán új kalandra vágyik. Vagyis mindenki mást akar. De ahogy a régi mondás tartja, a szerelem mindent legyőz, pláne akkor, ha a szerelem étkei is terítékre kerülnek. Ez a könyv nemcsak szellemes románc, hanem rendhagyó római útikalauz és kulináris kalandregény is egyben.
Két könyv, ami meghatározta a mai napom. Így már azért jobban hangzik. A dühöngő, nagydarab tinédzser szikrázó tekintete már kihunyt bennem, a indulatszavak oda-vissza cikáztak majd távoztak a hallójáratomból és a meg-megránduló agressziót tükröző arcizmok emlékét is lassan átveszi a nyugalom és a mosoly.
Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol
Athenaeum Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése