Verset mindenkinek

Nem olvasok gyakran verseket. Pedig arany-drága irodalomtanárom volt a középiskolában. Szerettem Csilla nénit, de az irodalmat annak idején még nem igazán. Amikor verset olvastam mindig jött a görcs, hogy értem-e ezt valójában, hogy úgy értsem ahogy ő értette, hogy az ő képei vajon az én képeim is ugyanúgy? Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség, hiszen akármit is akart a költő kifejezni, ha egyszer nekem máshogy jelennek meg a képek, mást értek, érzek, látok belőle akkor és ott amikor olvasom, a lényeg, hogy számomra mit jelent.

Kemény Lili fiatal költő, bár nem tudom valóban van-e jelentősége a kornak akkor amikor az ember egy verseskötetet vesz a kezébe. Szerencsés lánynak gondolom őt, hiszen már tizenévesen kezébe vehette első könyvét ami azért csoda érzés lehet. Sokaknak ez csak sokkal később adatik meg. Vagy soha.

Voltak olyan versek, aminek nekifutva mást vártam vagy inkább vártam de nem kaptam. De volt nem egy, ami nagyon jó megfigyelőkészségről tesz tanúbizonyságot, jó témaválasztásról és arról, hogy ez a lány sokkal több mint egy felnövőfélben lévő költőnő. Lili a valóságban él és azt igyekszik költőivé tenni, nem pedig egy magasztos tartalom felől indul és ott is ragad.

Téli eső fölszáradása a Városligetben
keleten van egy gomolyfelhő
kétszáz éve pont ugyanott
van benne valami mítoszkeltő
idegenség a kutyám is ráugatott
nem akart senki lakást vele szembe
kimaradt ez a tér kihagyta a város
fái alá csak a hetvenötös troli megy be
mint óriás fogasokhoz egy ruhatáros
telente estefelé ködök tekeregnek
földre szorítják őket a fák
semmise néz ablak se keletnek
nincsen házsor nincs kutyatáp
reggel a spájzban mehetek le
elmúlt az eső el a köd-szorítás
mégse szabad fölnézni keletre
nem törvény ez csak régi szokás
fölszáradtak a tegnapi tócsák
oldott holdfény porként ottmaradt
fölsöprik majd vagy fölporszívózzák
fölszórják vele a holnapi havat

Mit érzel közben? Bármi is legyen, érdemes a többinek is utánajárni a kötet által.

Kemény Lili: Madaram
Magvető Kiadó