Te mire vágysz leginkább?

Nehezen futok neki olyan könyvnek, amiben valamilyen halálos kór szerepel. Valahogy nem visz rá a lélek, hogy végigkísérjem valaki más szenvedését. Sajnálom őt és persze magamat is, hogy miért ment el ezzel az idő. De persze ha az ember könyvrecenzor nem mindig van választása...

A Pioneer Books női könyveit szeretem. Ciki vagy sem nem érzem bennük azt a fajta felszínes rózsaszín semmittevést amit sok más kiadó "nagy" női regényében. Pedig nagyjából a kerettörténetek szinte mindig ugyanazok, de sokszor kevesebb a mélyebb jellemábrázolás és több a manapság olyannyira kedvelt felszínes hangulatfestés ami mögé nem szokás már benézni. Pedig mögötte van a valóság, pont az a valóság amiben élek én vagy akár te.

Tegnap pont hazafelé tartottam és mint általában amikor már nem tudok befelé figyelni igyekeztem megfejteni a körülöttem ülőket. Mellettem egy huszas évei vége felé járó lány mesélt a telefonba barátnőjének arról, hogy az új lovagja - akit eddig csak online ismert - szeretné elvinni Bora Bora szigetére, mert ő kiköltözik és véleménye szerint a lny is boldog lenne ott. Hirtelen majdnem odalra fordultam, hogy ha esetleg őt nem érdekli az ajánlat kis csúsztatással még akár én is elfogadnám. A mögöttem ülő két lány pont párkapcsolati csalódásait osztotta meg egymással, a szembenülő pedig látszólag dühösen sms-t írt vagy esetleg egy FB-partnerrel csetelt.

Körülöttem bizonytalanság, átfolyó energiák és még korántsem biztos jövőképek rajzolódtak ki. Na akkor jött el az a pillanat amikor majdnem felüvöltöttem a Pioneer Books ezen példányát vágva hozzájuk, hogy "térjetek már észhez!". Élvezni kell a pillanatot mert a sok keserűség, bizonytalanság és az energiaelszívó tevékeénységek és személyek egy idő után mind-mind összegyűlnek a testedben és ellened fordulnak. Nem szabadna így élnünk.

Fogadd el, ami jön, és hozz ki belőle valami nagyszerűt! A befolyásos New York-i szenátornő főtanácsadójaként Natalie keményen dolgozik, sokat túlórázik, és a munkája minden percét élvezi. Aztán elhanyagolt barátja egyszer csak bejelenti, hogy részéről ennyi volt. És ez még csak a kezdet. Az orvosa mellrákot állapít meg nála - és az ellen nem elég a nyers ambíció meg a kőkemény elszántság. Natalie-nak a választók élete helyett most a sajátját kell megváltoztatnia. Itt az ideje elgondolkodnia azon, hogy eddig milyen döntéseket hozott. Először is megkeresi élete öt szerelmét, hogy megtudja, miért romlott el a kapcsolatuk. És miközben visszatér a múltba, talán új lehetőségek nyílnak előtte - és esetleg arra is rájön, hogy az életen nemcsak átszáguldani lehet, hanem élni is. A szerző, Allison Winn Scotch ajánló sorai a könyvhöz: "Írás közben esélyt sem akartam adni arra, hogy zokogás legyen az egészből. Ez egy vicces könyv. Tényleg az! Egy nő élményeiről szól, aki próbálja megtalálni a saját útját, és a betegség csak kiindulópont ahhoz, hogy megismerje önmagát."

Fárfiakra ugyanez érvényes. Ne kelljen nektek külön elmondanom!

Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya
Pioneer Books

Szeméthegyek, nagyváros

Sokáig csend volt a blogon. Gondolkoztam, hogy helyes-e vajon ez az irány, legyen ennyire specializált és steril ez a felület, amilyen. Sokat jövök-megyek Budapesten. A nagyváros összes negítív- és persze ritkábban pozitív hatása - nap mint nap éri az arcomat, orromat és fülemet.


Otthon persze békét teremtenek a könyvek, az olvasófotel de a valóság akkor is inkább a a kosz, a szemét, a mosdatlan emberroncsok és a széles terpeszben járó helyi kiskirályok létezése. Aki valószínűleg nem vagy csak ritkán olvasnak. Mindettől függetlenül a könyvek szeretete megmarad, de kissé urbanista, kissé gerilla és erősen véleményalkotó felületet szeretnék készíteni, amiben a könyv a béke és a kaland és a vágy, de ami ugyanúgy szól moziélményről, a kávézóban látottakról és néha - de tényleg csak ritkán - amolyan urbanista antropológusként belemásznánk a város lakóinak mindenségébe.

Talán pont emiatt jó nyitánya ennek az új korszaknak a Trash. Már a borítót nézve egy folyton változó és mégis számos részében állandó világ tárul elénk, egy olyan titokzatos  és "illatélményben" gazdag világ, ami nem kevés ember életét határozza meg nap mint nap. A történet egy meg nem nevezett harmadik világbeli országban játszódik, a nem túl távoli jövőben - vagy talán a jelenben?

A szemétdombi családok élete a városból érkező szemétszállítmányoktól függ: a műanyag, a fém és a papír értékes, eladható. Egy nap a kisfiú, az ürülékkel teli rongyok és rothadt gyümölcsök között, egy oda nem illő tárgyra bukkan: egy teljesen ép táskára. A táska tartalma rejtélyes, mégis a kiszabadulás és egy jobb jövő reményét jelentheti a számukra.

A rendőrség is élénken érdeklődik a tárgy iránt, s a felajánlott jutalom egymás ellen fordítja a kis közösség lakóit. A dörzsölt kiskamasz és barátai hamarosan a rendőrség elől menekülnek, és minden ravaszságukra szükség van ahhoz, hogy épp bőrrel megússzák, s kiderítsék a táska titkát.
Andy Mulligan regénye hét másik kötettel verseng a Carnegie Medál díjért, mely 1936 óta minden évben a fiatalokat leginkább olvasásra ösztönző ifjúsági irodalmat díjazza. A zsűri tagjai könyvtárosok, akik igencsak ismerik az ifjú olvasók ízlését. A díj valójában nem más, mint egy rendkívül átgondolt olvasói ajánlás: gyerekek és könyvtárosok csoportjai olvasnak és beszélgetnek egészen addig, míg meg nem találják azt a kötetet, mely a legtöbb fiatalt elvarázsolja.

A félig megrágott kiflid, a kidobott kólás palack, a lyukas zoknim, a megunk mobiltelefonok, a régi újságok egy helyre kerülve együtt mind-mind emberi sorsokat rajzolnak ki számunkra. Erre gondolj a jövőben, amikor elindulsz, hogy levidd a szemetet.

Andy Mullingan: Trash
Athenaeum Kiadó

Trilógia és a város

Nem szeretem a horrorkönyveket. Talán mert azt hiszem már kinőttem belőlük. Meg amúgy sem nagyon szeretek parázni. Minek olvassak ehhez szórakoztató irodalmi műveket amikor elég nekem ehhez hazajönni este a Bérkocsis utcán? 

Darren Shan műveiről viszont mindenki csak szépet írt és mondott, így belevágtam. Mivel pedig trilógiáról beszélünk egyhamar nem is értem a végére...amit egy idő után már nem bántam. Sőt! Tisztelegve itt a szerzőnek és végtelen kapacitású tollának íme a három könyv egy ajánlóban.

Jeles horrorkönyvek szerzője tizenévesen kezdett írogatni, kamasziként szerezte be első írógépét, amin aztán  számos képregényszöveg, novella, elvetélt kezdeményezés után tizenhét évesen készült el első regénye, a máig kiadatlan Mute Pursuit (Néma üldözés) című sci-fi alkotás. Míg tanult és dolgozott, évente átlagosan egy, felnőtteknek szóló könyvet írt. Ezekkel azonban nem ért el különösebb sikert, noha 1999-ben az Ayuamarca című alkotás és folytatása, a A pokol horizontja pozitív kritikákat kapott.
Az áttörés az ezredfordulón történt meg, amikor kiadta első, gyermekeknek szóló könyvét, az eredetileg önszórakoztatásból, pihenésképpen írt Rémségek cirkuszát . A vámpírok körül forgó, immár Darren Shan néven kiadott, álönéletrajzi szemszögből bemutatott történet és tizenegy folytatása óriási médiafigyelmet kapott és nagy népszerűségre tett szert. Húsznál is több nyelvre lefordították könyveit, melyek hivatalosan 33 országban jelentek meg – összességében tízmilló példány kelt el 2006 elejéig, és sok helyen - többek között nálunk is -  a könyveladási listák elején végzett egy-egy Shan-könyv.

A Város trilógia első kötetében főhősünk Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város tejhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. A Kardinális mindenható.

Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg, például a rejtélyes, vak és néma szerzetesek, akik valahogy mindig feltűnnek Capac életének sorsfordító eseményeinél. Vagy az a tény, hogy gyakorlatilag semmire nem emlékszik, ami az előtt történt vele, hogy a Városba érkezett…
Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának.

Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi. Engem kifejezetten frászban tartott szinte végig. Ha nincs a két zacskó csokis perec és a langyos tej, biztos sikítva szaladok a szomszédba.

A folytatást már remegő végtagokkal vettem kézbe. A Városban a Kardinális az úr, Al Jeery pedig személyes testőrségének egyik rendíthetetlen oszlopa. Egy nap titokzatos gyilkosság történik a Város legelőkelőbb szállodájában, és Al legnagyobb meglepetésére a Kardinális rá bízza az ügy felderítését.

A nyomozás során váratlan felfedezést tesz, ami a végsőkig próbára teszi a hűségét. Egy olyan szörnyű rejtély részesévé válik, amihez a holtaknak, a város inka ősapáinak, a teljhatalmú Kardinálisnak és a már-már misztikus hírű bérgyilkosnak, Paucar Waminak is köze van.

Wami egy árnyékba burkolózó, rejtélyes alak, aki akkor öl, amikor csak kedve tartja, láthatóan nem kell tartania semmiféle megtorlástól. Al  hamarosan rájön, hogy sokkal több a közös vonása Wamival, mint ahogy azt valaha is képzelte…

Kíváncsi vagy a harmadikra is? Most már nem hagyhatod abba! - kiáltottam magamra a fürdőszoba tükrében bámulva kissé véreres szemeimet.

Az utolsó kötetben Capac Raimi tíz éve a Város kardinálisa. Még az első Kardinális tanította ki, hogy méltó utódjává váljon, és átvegye birodalmát. Capacot nem lehet megölni, ám ez nem gátolja meg ellenségeit abban, hogy próbálkozzanak. Márpedig ellensége bőven akad.

A Kardinális eddig mindig nyugodtan bevárta ellenlábasai támadásait abban a biztos tudatban, hogy úgysem veszíthet. Ám a dolgok most hirtelen megváltoztak. A Városban rivális bandák bukkantak fel, ráadásul furcsa alakok is előkerülnek Capac múltjából – olyanok, akikre csak ő emlékezhet. Az első Kardinális teremtményei, akiknek vele együtt el kellett volna pusztulniuk tíz évvel korábban.

Mindez csak egy dolgot jelenthet: a titokzatos inka papok, a Várost éltető ősi hatalom birtokosai, akik sosem lelkesedtek túlságosan azért, hogy a hatalom Capac kezébe kerüljön, akcióba lendültek, hogy visszaszerezzék maguknak az irányítást. Capac Raiminak ezúttal tényleg az utolsó csepp véréig kell küzdenie…

Hidegrázós, alaposan és jól kidolgozott, feszített tempójú mű mindhárom kötet. Horrorrajongóknak és remegő lábú rongybabáknak egyaránt kötelező.


Darren Shan: 
A holtak vonulása
A pokol pereme
A kígyók városa
Libri Kiadó

Tolsztoj nyomában: Könnyek kapuja

Olvasni szerető emberként a vaskos könyvekkel mindig úgy vagyok, hogy arra rá kell készülni. Megadni a módját, megtisztelni vele a szerzőt, a könyvet és persze saját magamat is és úgy nekikezdeni az olvasásnak, hogy megfelelők legyenek a fényviszonyok, kényelmes legyen az olvasófotel és ne vonja el semmi a figyelmemet ettől a nagyregénytől, mert ez a Könnyek Kapuja.


Fel nem foghatom, hogy egy neves orvosprofesszornak honnan van arra ideje, hogy egy ilyen mélységű és terjedelmű könyvet megírjon?!Hiszen ha áttekintem a saját napirendemet arra jövök rá, hogy közel másfél hete nem jegyeztem itt egy árva sort sem. Pedig nem kell életeket mentenem, nem figyelnek tudáséhségtől kopogó szemű orvostanhallgatók mint áldott mesterüket és mindezek tetejébe még csak nem is vagyok híres.

Abraham Verghese indiai szüleivel Etiópiában, Addisz-Abebában nőtt fel. Orvosi tanulmányait Madraszban (India) végezte, majd szüleit követve az Egyesült Államokban helyezkedett el. A ’80-as években sokat dolgozott HIV-pozitív betegekkel – ez az élmény inspirálta a My Own Country: A Doctor's Story című kötetét, melyet a Time magazin beválasztott az év legjobb öt könyve közé. Írásai azóta többek között a New Yorkerben, a New York Timesban és a Wall Street Journalben jelentek meg.

Második könyve, a The Tennis Partner: A Story of Friendship and Loss a függőség témáját boncolgatta. Gyógyítóként élénken foglalkoztatja a beteg és orvosa között kialakuló viszony, illetve hisz az ápoláshoz szükséges empátia és érzékenység szerepének fontosságában.

A Könnyek kapujában című első regényében – mely a kritikusokat többek között Naipaulra, Dickensre és William Boydra emlékeztette – előtérbe helyezte az orvoslásnak ezt az oldalát.

A szerző célja nem más mint hogy az olvasó lássa, milyen szenvedélyes, romantikus és spirituális kihívás, egyben utazás is az orvoslás: nemcsak különleges, de kockázatos vállalkozás. A nyugati világban kevés fiatal látja ezt meg a modern kórházak steril folyosóin, ahol az orvosok és nővérek villogó monitorok mögött görnyednek, a betegeket pedig hol ilyen, hol olyan tesztekre küldik. Egy ilyen világban az orvoslásnak ez a másik oldala elvész.

Doktor House tehát elhúzhat a sunyiba, hiszen mindaz amit ott látunk inkább csak egy vagány köpenybe bújtatott tényközlés, mintsem az amitől az ember Emberré válik. Hiába mutatja meg a cinikus doki professzionális hozzáértését és kreatív diagnosztizálást, nincs meg benne mindaz, amitől Verghese nyomában azt mondhatjuk az orvoslás szép hivatás.

Abraham Verghese: A könnyek kapuja
Athenaeum

Gyümölcsébredés, ribizliálom

Palya Bea könyvét kissé szkeptikusan vettem a kezembe. Hibát követtem el, hiszen csak azért mert egy művész zenei világa nem áll közel hozzánk ez nem feltétlen jelenti azt, hogy szavakkal történő játékos gyurmázása sem lesz számunkra érdekes, sőt nekünk tetsző. 

Palya Bea kisgyerekkora óta táncol és énekel. Éneklésének alapját a magyar népzene adja: a Zurgó, majd a Kárpátia együttesben a moldvai dalokban mélyült el, emellett foglakozik bolgár, cigány, perzsa zenével is. Mindeközben más zenei irányzatokban is részt vesz, feltűnt a Laokoón együttesben, tagja volt Szőke Szabolcs Hólyagcirkusz Társulatának, majd Monori Andrással megalapította a Folkestrát.
Bea 2002-ben szerzett diplomát az ELTE néprajz szakán, aztán párizsi ösztöndíjat kapott, melynek révén egy indiai énekes mellett folytathatta tanulmányait.

2003-ba jelent meg Ágról-ágra címmel első szólólemeze, nyáron pedig meghívták az Athéni Kulturális Olimpiára. Bea hangjának természetessége az, ami legelőször megragadja a hallgatót, az a közvetlen báj, ami talán a népdaléneklés sajátja. Az a kifinomult, mégis mesterkéletlen tisztaság, amely segít, hogy a legőszintébb módon, egyszerűen, mégis csodálatos árnyalatokkal gazdagon kelthesse életre a dalokat, tudatos művészi átéléssel és odaadással, humorral és bölcsességgel. 

Ezt a tisztaságot érezhetjük a könyvében is. Szókimondó és őszinte, izgalmas és mégis sokszor hétköznapi. De pont ez a jó. Mert szeretünk belepillantani mások életébe. Szeretjük tudni, hogy ő, a művész hogyan éli meg mások művészetét vagy hogyan éli meg a szerelmeket. Számomra ez a könyv többet jelent minden lemezénél. Bár bevallom most újra kíváncsi lettem rá. Mert aki így ír, kitárulkozva, odatéve a szavakat keményen és lágyan pont ott és akkor amikor szükséges az talán most már érhető lesz zeneileg is számomra. 

Mert Bea zenéje nekem rossz irányból jött. Sokan beszéltek róla és azért kezdtem hegyezni a fülem. De hiába. Olyan volt nekem ez, mint az Üvegtigris című mesterinek titulált magyar celluloidopusz, ami nekem nem vicces. Pedig van humorézékem. Gondolom. Az emberek többsége nevetni szokott amikor úgy vélem humorral szőttem át a mondanivalóm. Ez mégsem vicces. Ahogy Bea lemeze mégsem volt OLYAN. 


De talán majd most. 


Megyek és meghallgatom. 


Palya Bea: Ribizliálom
Libri Kiadó

A kínai rabszolgalány

A zsidóság, a zsidó emberek hite és akarata több ezer könyv témája. Általában sikerre számíthatnak, hiszen az emberi vasakarat, az ellenállás, az összefogás jó példa lehet bárkinek.

Peóniát kislánykorában eladják egy jómódú családnak, ahol szolgálólány ugyan, mégis családtagként bánnak vele. Gyönyörű fiatal nővé cseperedik, kitűnik éles eszével és természetes intelligenciájával. Beleszeret a család egyetlen fiába, ám szerelmük nem teljesedhet ki, nem házasodhatnak össze. Ennek nemcsak társadalmi, hanem etnikai akadályai is vannak. A regény az 1850-es években a kínai zsidó kolónia székhelyén, Kaifengben játszódik.

Abban az időben a zsidók gyorsan olvadtak bele a kínai társadalomba s veszítették el nemzeti identitásukat. Peónia egy jómódú zsidó-kínai családnál talál második otthonra. Mint a többi regényében, Pearl S. Buck ezúttal is lenyűgözi olvasóit briliáns stílusával, mesteri karakterformálásával és magával ragadó meseszövői képességeivel. A történelmi tények pontos ismeretével megírt kötet érdekes és alig ismert téma köré fűzi a kínai rabszolgalány, Peónia történetét: hogyan telepedett meg és asszimilálódott a zsidóság Kínában. A regény magyarul most olvasható először.

Buck Egyike volt kora legnépszerűbb íróinak, különösen Kínában játszódó regényei kapcsán, de szintén ismert volt humanista, filantróp tevékenységéről és harcáról a nők jogaiért.
Pearl S. Buck a húszas években kezdett novellákat és esszéket publikálni különféle magazinokban, például a Nation, a The Chinese Recorder, az Asia és az Atlantic Monthly című lapokban. Első regényét Keleti szél, nyugati szél címmel a John Day Company adta ki 1930-ban.
A következő évben újabb könyve jelent meg, Az édes anyaföld, amely azonnal bestsellerré vált, Pulitzer-díjat nyert, az MGM stúdió pedig 1937-ben filmet készített belőle. Ezt követően gyors egymásutánban számos regényt és egyéb írást publikált. Kevesebb, mint egy évtizeddel első könyve megjelenése után ő lett az első amerikai nő, akit Irodalmi Nobel-díjjal jutalmaztak. Haláláig több, mint hetven könyvet írt, regényei mellett novellásköteteket, életrajzokat, versesköteteket, színdarabokat, gyerekkönyveket és kínaiból fordított műveket. Buck szenvedélyes emberi jogi aktivista volt. Miután végleg Amerikába költözött, belevetette magát a nők és a kisebbségek jogaiért folyó kampányba. 1949-ben, felháborodva azon, hogy a meglevő, örökbefogadásokat intéző ügynökségek az ázsiai vagy félvér gyerekeket nem tekintették adoptálhatónak, megalapította a Welcome House Inc. ügynökséget, az első olyat, ami különféle földrészekről származó gyerekek örökbeadásával foglalkozik. Az ügynökség eddigi ötven éves működése során több, mint 5000 gyereket helyezett el. Az ázsiai származású amerikai gyerekek további támogatására 1964-ben létrehozta a Pearl S. Buck Alapítványt, ami gyerekek ezreit támogatja fél tucatnyi ázsiai országban.
Pearl S. Buck könyveinek fordításai népszerűek voltak Magyarországon is, de a II. világháború után nagyrészt feledésbe merültek.

Pearl S. Buck
A kínai rabszolgalány
Tericum

Vérfagyasztó és gyönyörű

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy az Athenaeum kiadó leginkább női könyveket ad ki. Ez azt jelentené, hogy többnyire női írók könyve női olvasóknak vagy főként nőket érdeklő témát feldolgozó művek. De miért gondolja bárki is, hogy egy igazi férfit nem érdekli a nő lélek minden rejtelme? Naná, hogy érdekli, hiszen ettől válik valóban Férfivá: hogy ismeri a gondolataikat, problémáikat, a gondokra való reakcióikat. Szóval ennyit a női könyvekről. 

Katherine Patterson egyedül neveli kislányát. Csak pár év telt el azóta, hogy középiskolásként, a sajtó zaklatásai elől menekülve, nevet változtatott, s nagynénjéhez költözött. Az új iskolában igazi kívülállóként mozog, de barátokra vágyik. Az iskola nagyhangú, életvidám sztárja Alice Katherine legnagyobb meglepetésére elhívja őt a szülinapi bulijára.

Hamarosan elválaszthatatlanok lesznek, s ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a lány elmeséli Alice-nek, hogy kicsoda is ő valójában: évekkel korábban húgát, aki nagy zenei tehetségnek számított, és aki a család kedvence volt, brutálisan meggyilkolták, s Katherine felelősnek érzi magát húga haláláért. Ám amikor újdonsült barátnője együttérzés helyett manipulálni kezdi őt és az érzéseit, Katherine felfedezi: a lány nemcsak nagylelkű és elbűvölő tud lenni, hanem kifejezetten durva és aljas is. Egyre több furcsa titokra derül fény Alice-szel kapcsolatban. Mikor pedig Katherine más barátokat is talál, sőt, új párjával családalapításba kezdenek, megtapasztalja, hogy Alice nem tűri, ha kihagyják valamiből, s a bosszúja halálos is lehet 


Rebecca James tökéletesen felépített, vérfagyasztó thrillert írt, ami ha odafigyelve olvassuk utána még napokig-hetekig kísérthet minket. Az írónő szinte hiba nélkül belelát a fiatalok lelki sérüléseibe, önpusztításába és mindabba amitől kiderülhet, hogy az élet nem mindig olyan gyönyörű, mint amilyennek kívülről látszik.

Rebecca James: 
Gyönyörű bajkeverő
Athenaeum Kiadó